A Girondinok egy parlamenti csoportra utalnak, amelyet azért neveztek így, mert több tagja Gironde megyéből származott. Brissot és Vergniaud köré csoportosulva eleinte inkább Brissotinok néven voltak ismertek.
A francia forradalom idején, 1791 végén a jakobinus klubban vita kezdődött az európai “despoták” elleni háború célszerűségéről. Ez két politikai klán élethalálharcához vezet:
A törvényhozás idején azért hívják őket így, mert vezetőjük Brissot képviselő volt, később Girondinsnak fogják hívni őket, mert többen közülük Gironde megyéből származnak. Köztük volt Guadet, Buzot, Condorcet, Pétion, Pache, Louvet, Barbaroux, valamint Roland de la Platière és felesége, Manon Philipon.
Feltételezhetően a jómódú polgársághoz tartoztak, és mind az Ancien Regime-hez való visszatéréstől, mind a népfelkeléstől tartottak. Meg akarták védeni az 1789-ben létrehozott decentralizált intézményeket, és stabilizálni akarták a forradalmat. Néhányan közülük egy olyan háború mellett érveltek, amely arra kényszerítené a királyt, hogy véglegesen a forradalom oldalára álljon, és amely kiterjesztené Európára a forradalom és az emberi jogok vívmányait!
Talán a szabadkőműves szimbólumokra utalva nevezik őket így, vagy egyszerűbben azért, mert a törvényhozó gyűlésben és a konventben tagjaik az elnöktől balra, a legmagasabb öblökben ülnek: a Hegy, amelyet megkülönböztetnek az Alföldtől, az alacsonyabb öblöktől, ahol a diszkrétebb képviselők találhatók! Vezetőik Robespierre, Danton, Saint-Just, Marat…
Egy erős és központosított hatalmat akarnak, hogy mindenekelőtt megszilárdítsák a forradalom vívmányait, és nem akarnak háborút mindenáron. A párizsi sans-culottes-ra támaszkodnak, akik mindig készen állnak a lázadásra.
A girondinokat 1792. március 23-án hívja kormányra XVI. Lajos, mert a királyhoz hasonlóan, de ellentétes okokból háborúra törekszenek Ausztria ellen. Úgy látták, hogy így legalább győzelem esetén el lehet választani a királyt a többi uralkodótól és az emigránsoktól. A király a maga részéről azt akarta, hogy csapatait legyőzzék és jogait visszaszerezzék az idegenek. Ezek a számítások a végsőkig gyengítették Robespierre-t és a Montagnét.
A monarchia bukása (1792. augusztus 10.) után a Girondinoknak szembe kellett nézniük a Konvent és a Párizsi Kommün montagnéinak ellenségeskedésével, akik diktatúrát akartak létrehozni, hogy megmentsék a forradalom vívmányait és végleg kiűzzék az idegen seregeket. 1793. június 2-án letartóztatták és néhány hónappal később guillotinezták őket, Jean-Marie Roland kivételével, akinek sikerült megszöknie… de öngyilkos lett, amikor értesült felesége kivégzéséről.
Sz: A francia forradalom