A foszforhiányos kukoricafélék satnyulhatnak, a levelek lilulhatnak, a virágzás és az új hajtások növekedése késik. Gyakran a hideg talaj vagy a növekedéshez nem megfelelő pH-érték korlátozza a foszfor elérhetőségét, még akkor is, ha a talajban sok foszfor van. Sideman-fotó.
Az Eric Sideman, Ph.D.
A nitrogén (N) után a foszfor (P) a következő tápanyag, amely valószínűleg korlátozza a növények növekedését a gazdaságokban és a kertekben. A mezőgazdasági rendszerekben sokkal egyszerűbb a körforgása, és a N-től eltérően – amelynek elérhetősége nagymértékben függ a biológiai aktivitástól (lásd a MOF&G 2011. március-májusi számában megjelent rovatomat) – a P elérhetősége általában egyszerűen attól függ, hogy van-e elég a talajban. A N-hez hasonlóan a talajban is lehet túl sok vagy túl kevés P, ezért inkább ellenőrizzük a P-t, mintsem hogy évről évre vakon adagoljuk.
Egy kert, gyep vagy szántóföld, ahol több P van, pontszerű szennyezőforrássá válhat, mert ha a talajban több oldható P van, mint amennyire a növénynek szüksége van, a vízzel kimosódhat, és a tavakba, tavakba és folyókba kerülhet. Mivel a P elősegíti a növények növekedését a talajban, a felesleges P ezekben a vizekben elősegíti az algák növekedését. Az algák tömeges elszaporodását algavirágzásnak nevezzük. Amikor a virágzás elpusztul, lebomlik, és a bomló szervezetek elhasználják a víz oxigénjét, így a halak és más élőlények is elpusztulnak.
A túl kevés P-t tartalmazó talajokban a növények szenvednek. A növények satnyulnak; a levelek lilulhatnak; a virágzás és az új hajtások növekedése késik.
Egy maroknyi kulcsfontosságú pont segít a termelőknek a talajban lévő P kezelésében:
– Hideg talaj. Bár a P elérhetősége kevésbé függ a biológiai aktivitástól, mint a N elérhetősége, ha a szerves anyag a P forrása, akkor biológiai aktivitás szükséges a P felszabadításához. Így a hűvös talajokban, ahol a biológiai aktivitás lelassul, kevesebb P áll rendelkezésre. A gyökerek sem veszik fel jól a P-t a hűvös talajokból. Amikor korai paradicsomot próbáltak nevelni a magas alagútban, talán látták már, hogy az új palánták levelei lilára színeződnek. Ennek a lilulásnak (és a paradicsomnövények lelassult növekedésének) az elkerülése érdekében várjon, amíg a talaj hőmérséklete 60 F lesz az átültetések kihelyezésével. Az átültetéskor oldható starter műtrágya hozzáadása szintén segíthet az átültetett növények gyökérzónájának rendelkezésre álló P-vel való ellátásában.
– pH. A savas és a lúgos talajok egyaránt korlátozzák a P elérhetőségét. A foszfor a pH 6,5 és 6,8 között a legjobban elérhető. Valójában, ha a talajvizsgálat messze eltérő pH-t és kissé alacsony P-szintet mutat, javaslom a pH korrigálását és a talajvizsgálat megismétlését, mielőtt a P-szintet korrigálnánk. Mivel a P annyira reaktív a talajban lévő más vegyi anyagokkal, hajlamos arra, hogy könnyen összetett molekulákba kötődjön, és elérhetetlenné váljon. Alacsony pH-nál a talaj alumíniumszintje megnő, és a P az alumíniumhoz kötődik. Magas pH-nál a P a rendelkezésre álló kalciummal kötődik.
– Mobilitás. A foszfor erősen reaktív és könnyen kötődik a talajban lévő sok más ásványi anyaghoz, ezért a P nem nagyon oldódik, és nem mozog szabadon a talajvízzel. Fentebb említettem, hogy a P bekerülhet a víztestekbe, de ez akkor történik, ha vagy maguk a talajrészecskék mozognak és magukkal viszik a P-t (talajerózió révén), vagy ha a talaj P-szintje olyan magas, hogy még az összes P-nek az oldhatóvá váló kis mennyisége is több, mint amennyire a növényeknek szükségük van, és a talajvízzel – mind a kimosódás, mind a felszíni lefolyás révén – mozog. Ez fontos szempont azok számára, akik ismételten komposztot adnak a földjeikhez; lehet túl sok szerves anyag. Nagyon magas szervesanyag-tartalom esetén még a szerves anyagból felszabaduló kis mennyiségű oldható P is több lehet, mint amennyit a növények fel tudnak venni.
Mivel a P a talajban nagyon mozdulatlan, a P-módosításokat a növények gyökereihez közel kell elhelyezni. Ez különösen fontos az oldaltrágyázás (tápanyagforrás hozzáadása a növénysor mellé a tenyészidőszak alatt) vagy a sávozás (a műtrágya csak a növénysorokba történő kijuttatása az ültetéskor, nem pedig a szórás) esetén. Ne feledje, hogy a P nem mozog a gyökerekhez, hanem a gyökereknek kell a foszforhoz nőniük. Továbbá a P-t nem szabad egy kis sávban vagy a talajfelszín közelében koncentrálni, mert ez a gyökerek elszaporodását eredményezi azon a kis, termékeny területen, ahol a víz végül korlátozó tényező lehet. Emellett száraz években a gyökerek hajlamosak mélyre, a víz felé nőni, így a P-koncentrált területtől távolabb burjánzanak. Vagy alaposan keverjük be a P-műtrágyákat mélyen a talajba, vagy biztosítsuk az egyenletes vízellátást.
– Mikorrhiza. A biológiailag aktív talajban élő számos gombafaj közül néhány behatol a növények gyökereibe. Ezeket a gombákat mikorrhizáknak nevezzük. Parazitának tűnhetnek, de valójában kölcsönösségi viszonyban állnak egymással. Miközben a gombák felhasználnak némi, a növény által termelt szénhidrátot, kiegészítő P-t is biztosítanak a növénynek. A gombahifák (sejtfonalak) a talaj hatalmas területén szétterülnek, és számos ásványi anyagot, köztük P-t vesznek fel, amelyet átadnak a növénynek. A természetben a mikorrhizák magyarázzák a növények sikerét az alacsony P-tartalmú talajokban.
Foszfortartalmú műtrágyák
A Maine-i Egyetem talajvizsgálatán feltüntetett foszforszintnek a 20-40 font/hektár tartományban kell lennie. A P-módosításokra vonatkozó ajánlások célja, hogy a talajkészletet erre a tartományra építsék fel, és kompenzálják az adott szezonban történő terméseltávolítást. Ha a vizsgálat több mint 40 font P-t jelent hektáronként, fontolja meg a foszfor nélküli vagy kevés foszfort tartalmazó talajjavítások alkalmazását.
A szerves anyagoknak és a talajmikrobák aktivitásának kell képeznie a foszfor szerves trágyázási programjának alapját. A növényi maradványok, az állati trágya és a komposzt újrahasznosítja a P-t a gazdaságban, és a legtöbb P-szükségletet fedezi. A jó P-szint fenntartása a N-hez használt anyagok, pl. vetőmaglisztek, mulcsok, tehéntrágya szokásos éves kijuttatásával is lehetséges. Ahhoz, hogy a P-t alacsony szintről építsük fel, valószínűleg több foszfort tartalmazó anyagra lesz szükségünk.
A ketreces rétegtrágya olcsó anyag, amely magas P- és N-tartalmú, de kellemetlen vele dolgozni; könnyen visszaélhetnek vele, és gátolhatják a magok csírázását, mert annyi szabad sót tartalmaz; szennyezheti a talaj- és felszíni vizeket, mert a benne lévő tápanyagok annyira oldhatóak; nem javítja a talajt, mert olyan kevés szerves anyagot tartalmaz; és olyan talajokban, amelyek pH-ja már a megfelelő tartományban van, túl lúgossá teheti a talajt.
A kőzetfoszfát, egy természetes bányászati anyag, tele van P-vel, de ennek a P-nek csak körülbelül 1-3 százaléka áll rendelkezésre; a többi szorosan kötött, összetett vegyületekben, amelyek lassan bomlanak le. A kolloid kőzetfoszfát a kőzetfoszfát feldolgozása után visszamaradt finom anyag. Alacsonyabb az összes P-tartalma, de valamivel magasabb a rendelkezésre álló foszfor mennyisége.
A csontliszt magas P-tartalmú, de a rendelkezésre álló P mennyiségéhez képest nagyon drága. A csontszén (égetett csontliszt) több rendelkezésre álló P-t tartalmaz, és sokkal jobb értéket képvisel, mint a csontliszt.
Az értéket mindannyian figyelni fogjuk az elkövetkező évtizedekben, mivel globálisan közeledünk a P-ellátás korlátjához (“foszforcsúcs”), ezért a P-t gondosan kezeljük, és ne adjunk hozzá vakon minden évben többet. A foszforcsúcsról bővebben lásd: “New threat to global food security as phosphate supplies become increasingly scarce”, a Soil Association 2010. novemberi jelentése; és “Recycling animal and human dung is the key to sustainable farming”, Kris De Decker, Energy Bulletin, 2010. szeptember 16.; www.energybulletin.net/stories/2010-09-16/recycling-animal-and-human-dung-key-sustainable-farming.
Eric Sideman a MOFGA biotermesztési szakértője. Kérdéseivel fordulhat hozzá az 568-4142-es telefonszámon vagy .
Túl sok P, túl sok gyom
A MOFGA 2009-es tavaszi növekedési konferenciáján Klaas Martens New York-i termelő elmondta, hogy a bársonyvirág, a báránynegyed, a disznóparéj és a galinsoga, mind nem mikorrhiza gyomok, úgy tűnik, jobban nőnek a magas P- és sótartalmú talajokban – olyan talajokban, amelyek nem támogatják a mikorrhizát. A gyakran trágyával módosított földek, például az istállóhoz legközelebbi földek, magas P- és sótartalmúak, ezért a trágyát a távolabbi földekre kell szállítani. Hasonlóképpen, a sok komposzt behordása túlságosan megnövelheti a termékenységet. A talajban lévő felesleges P-tartalom csökkentése érdekében termesszen néhány gabonafélét, amelyek segítenek a P eltávolításában és a talajba szén-dioxidot juttatnak. “Nem hiszem, hogy a P abszolút mennyisége a probléma, hanem az, hogy a szénhez viszonyítva mennyi van benne” – mondta Martens.
Martens elmondta, hogy a Wisconsini Egyetem egyik kutatója észrevette, hogy egyes kísérletek során a termények gyökerein lévő mikorrhiza gombák akár 90 százalékkal is lelassították a nem mikorrhizás gyomok növekedését. A mikorrhizák tehát nemcsak a növények táplálását segítik, hanem a növényeknek a gyomokkal való versenyben is.”
A Martensek a bársonyvirág visszaszorítása érdekében a talaj P-koncentrációjának csökkentésére termesztettek gabonát. A harmadik évben a bársonyvirág egyre rövidebb lett, kisebb átmérőjű szárakkal, és a szezon végén a levelei megsárgultak és lehullottak. A legyengült növényeket gomba, fehérlegy és vírus támadta meg, és augusztus közepére eltűntek. A termesztett magok nagy része nem volt életképes. “Egyetlen varázslatos szerves permetszer sem ölte meg a gyomot”. Ehelyett Martensék olyan körülményeket teremtettek, amelyek többé nem kedveztek a nem miocorrhizás gyomnövényeknek.
A “The Martens Farm: We All Do Better Together,” írta Jean English, The Maine Organic Farmer & Gardener, June-Aug. 2009.
Correction
Egy szerkesztési hiba történt Eric Sideman 2011. március-májusi, “Managing Nitrogen Fertility” című rovatában. Az első két mondat így hangzott: “A nitrogén (N) az a tápanyag, amely a biogazdaságokban leggyakrabban korlátozza a növények növekedését és terméshozamát. Ez különösen igaz akkor, amikor egy régi, elhagyott szántóföldből hoznak létre egy gazdaságot, és amikor áttérnek a szerves trágyázási gyakorlatról a hagyományos trágyázási gyakorlatra, mivel az N, ha nem kezelik, könnyen elvész a talajból.”. A második mondatnak így kellett volna hangzania: “…amikor a hagyományosról a biotermesztésre térnek át…”, reméljük, hogy a termelők ezt az irányt követik. A szerkesztő sajnálja a hibáját.
– JE