1. oldal
A viták és hatalmi harcok elkerülése a gyerekekkel
“Eltölthetem az éjszakát Corey házában?”
“Ma este nem, szeretném, ha itthon maradnál velünk.”
“Már több mint egy hónapja nem voltam Coreynál.”
“Ma este nem, kérlek.”
“Itt nincs mit csinálni. Unalmas.”
“Kérlek, ne vitatkozz.”
“Nem értem. Miért nem mehetek? Mondj egy jó okot.”
“Mert én mondtam. Ha nem hagyod abba a vitatkozást, szobafogságot kapsz.”
“Nagy ügy. Csak rajta, és büntess meg. Mi a különbség? Úgysem tudok soha semmit sem csinálni.”
“Oké. Egész hétvégére szobafogságot kapsz. Menj a szobádba.”
“Alig várom, hogy felnőjek és elköltözzek ebből a házból.” A gyerekek szeretnek vitatkozni. Azt akarják, hogy az ő ötleteik legyenek mindenki más ötletei. Szeretik bebizonyítani, hogy nekik van igazuk, neked és mindenki másnak pedig nincs. A gyerekek szeretik irányítani a helyzetet. Élvezik, hogy hatalmuk van a szüleik felett. A gyerekeknek szükségük van a hatalomra. Ez az igény normális; a gyerekek úgy látják, hogy a felnőtteknek hatalmuk van. Azt tesszük, amit akarunk; legalábbis a gyerekek ezt gondolják. Önállónak és biztonságosnak tűnünk. Mindannyian felnőttek vagyunk. Hatalmunk van. A gyerekek olyanok akarnak lenni, mint mi. Ők is hatalmat akarnak. A hatalom iránti igény nem rossz dolog. A hatalom csak akkor válhat problémává, ha a gyermek negatív módon használja a hatalmat. A hatalomra vágyó gyerekek megpróbálják azt tenni, amit akarnak. Nem hajlandóak azt tenni, amire kérik őket. A hatalomra törekvő gyerekek nem szeretik, ha megmondják nekik, mit tegyenek. Ellenállnak a tekintélynek. Szeretnek szabályokat alkotni. Szeretik meghatározni, hogyan történjenek a dolgok. Miért nem lehet megnyerni a hatalmi harcot
A legtöbb szülő úgy kezeli a hatalmat, hogy az ellenkontrollt hangsúlyozza. Ez nem működik. A hatalomra törekvő gyermek ellenőrzésére tett erőfeszítések gyakran vezetnek patthelyzethez vagy hatalmi harchoz a gyermeke és ön között. Soha nem lehetséges végső győzelem az Ön számára. Ha egyszer hatalmi harcban találod magad, akkor vesztettél. Ha a gyermeke megnyeri a hatalmi harcot, megnyugszik, hogy a hatalom okozta a győzelmet. Önt az ő hatalma győzte le. Ha te nyersz a hatalmi harcban, a gyermeked azt hiszi, hogy a te hatalmad okozta a győzelmet, és legyőzte őt. Megnyugszik a hatalom értékéről. Ez azt eredményezi, hogy a gyerekek újra és újra visszavágnak, minden alkalommal erősebb módszerekkel. Ön megnyeri a csatát, de elveszíti a háborút. Minden gyermek másképp jeleníti meg a hatalmat. A legtöbb hatalmi harc aktív. A vitatkozás jó példa az aktív hatalomra. Néhány gyermek megtanulta a passzív ellenállás értékét. Ahelyett, hogy vitatkoznának, ezek a gyerekek inkább megtagadják, hogy megtegyék, amit kérsz. Bólogatnak, és csak csendben ülnek. Néhányan még mosolyognak is egy kicsit. Az ilyen típusú hatalomnak határozott célja van – hogy nyomást gyakoroljon rád. Hogyan kezeld a hatalmat
Hagyd abba, hogy részese legyél a hatalmi harcnak. A hatalmi harchoz ketten kellenek. Kettő kell ahhoz, hogy vitatkozzunk. Határozottan kötelezd el magadnak, hogy többé nem veszel részt vitákban és hosszadalmas magyarázkodásban. Fogalmazd meg világosan és határozottan az elvárásaidat, és menj el. Mondja el a gyermekének pontosan, hogy mit szeretne tőle, mikor kell megtennie, és mi történik, ha nem teszi meg. Aztán menjen el. “Ideje kikapcsolni a tévét”.
“Meg akarom nézni a következő műsort.”
“Bocsánat, de ideje lefeküdni”.
“Nem maradhatok fent még egy műsorra?”
“Ma este nem. Korán kell kelnünk.”
“Mindig korán kell kelnünk.”
“Kapcsold ki a tévét. Zuhanyozz le és menj aludni. Tedd meg most, különben holnap estére elveszíted a tévét.” Ne maradj a helyzetben és ne vitatkozz. Menj a szobádba, és csukd be az ajtót, ha szükséges. Ne hagyja, hogy a gyermeke nyomogassa a gombjait. Ha dühös leszel, azzal csak jutalmazod a gyerekedet. A haragja megadja a gyermekének azt a hatalmat ön felett, amire vágyik. Lehet, hogy büntetést kell alkalmaznia, amikor a hatalomról van szó. Mondja meg a gyermekének, hogy mit kell tennie. Álljon készen a büntetéssel, ha gyermeke nem működik együtt. Ha hatalmi harc miatt bünteti a gyermeket, két dolgot ne feledjen. Először is, ne büntessen dühében; ez csak arra ösztönzi gyermekét, hogy hatalommal vágjon vissza. Másodszor, a kisebb büntetések jobban működnek, mint a nagyobb büntetések. Ha a gyermeke úgy gondolja, hogy túl keményen büntette meg, erővel fog visszavágni. Amikor gyermeke vita nélkül megteszi, amit kér, köszönje meg neki. Hívja fel rá a figyelmet: “Köszönöm. Vitathatatlanul megtetted, amit kértem. Ezt nagyra értékelem. Ez azt mutatja, hogy együttműködsz.” Hosszú távú megoldásként ne feledje, hogy a gyermek hatalomigénye lehet pozitív dolog is. Keresse a függetlenséget, az önállóságot, a vezetői képességet és a döntéshozatalt. Amikor gyermeke ezeket a tulajdonságokat mutatja, állítsa őket reflektorfénybe. Kapd el, amikor jónak mutatkozik. Mint a legtöbb viselkedési probléma esetében, a hatalom kezelésében is a pozitív megközelítés a legjobb orvosság. A hatalom és a tekintély közötti különbség
A hatalom és a tekintély közötti különbség benned rejlik. Amikor szembesítened kell a gyermekeidet, az együttműködést hangsúlyozd, ne az irányítást. Maradj nyugodt és racionális a helyzet ellenére. Vigyázz a haraggombodra. Állj meg és gondolkodj! Ne reagálj impulzívan. Adjon meg világos és konkrét elvárásokat. Magyarázza el, mi fog történni, ha gyermeke úgy dönt, hogy nem működik együtt. Ne adjon ultimátumokat. Koncentráljon a gyermeke motivációjának befolyásolására. Íme egy példa a szülő hatalomhasználatára: “Miért nem mehetek?”
“Mert én mondtam. Én vagyok az apád.”
“Mi köze van ennek ehhez?”
“Minden.”
“Hát, akkor is megyek.”
(Apa dühös lesz.) “Figyelmeztetlek. Ha elmész arra a bulira, nagy bajba kerülsz.”
“Ó, persze. Mit fogsz csinálni?”
“Csak várj és meglátod.” Íme egy példa arra, hogy a szülő tekintélyt használ: “Miért nem mehetek?”
“Nem hiszem, hogy biztonságos lesz.”
“Majd én megoldom.”
“Azon a bulin sokan fognak inni. Valószínűleg drogok is. Nem akarom, hogy ott legyél.”
“Nem lesz semmi bajom. Nem kell aggódnod.”
“Nem érted. Bízom benned. Nem ez a probléma. Nem bízom néhány másik gyerekben. Nem tudod irányítani, hogy mit fognak tenni.”
“Mindenki más megy.”
“Tudom, hogy nagyon szeretnél menni. Tudom, hogy csalódni fogsz.”
“El akarok menni.”
“Sajnálom. Nem mehetsz. Csinálhatsz valami mást. Hozd ide a gyerekeket.”