Az AT&T 275 millió dollár készpénzzel megvásárolja a Wayportot, a 11 éves WiFi hotspot szolgáltatót, és ezzel létrehozza a világ legnagyobb hotspot hálózatát. A Wayport 1997-ben kezdett vezetékes kapcsolatokkal a szállodai szobákban, de a legkorábbi cégek között volt, amelyek elkezdtek WiFi-t telepíteni a nyilvánosság számára repülőtereken, szállodákban, kávézókban és éttermekben. Néhány éve kiszálltak a repülőtéri üzletágból.
A Wayport mintegy 13 000 hotspotot üzemeltet közvetlen szerződések révén, köztük 10 000 McDonald’s éttermet, de szerződést kötött az AT&T fogyasztói üzletágának menedzselt szolgáltatások nyújtására is. Így a Wayport felel a Starbucksnak a T-Mobile-ról az AT&T-re való átállásáért, WiFi-t üzemeltet a Barnes & Noble könyvesboltokban, és összesen 7000 helyszínt kezel a távközlési óriás számára.
Az akvizícióval az AT&T szóvivője szerint a cég 20 000 helyszínre növeli az USA-ban a Basic tervezethez, a több millió előfizetőjének kínált ingyenes szolgáltatás címkéjéhez tartozó helyeket. Az AT& hozzáadja a Wayport hálózatához azt a 3000 szállodai, egészségügyi és egyéb helyszínt, amelyek korábban csak a világméretű Premier csomag részeként voltak elérhetők.
Bárki, aki AT&T DSL, U-Verse, üzleti roaming szolgáltatás, LaptopConnect (a 3G-for-computer ajánlat), szerződéses iPhone vagy BlackBerry Bold készülékkel rendelkezik, jogosult a Basic hálózat ingyenes használatára. A Premier szolgáltatás, amely jelenleg 80 000 hotspotot ér el világszerte, havonta 19,95 dollárba kerül azok számára, akik nem jogosultak az ingyenes Basic szolgáltatásra; az ingyenes Basic felhasználók havonta 9,95 dollárt fizetnek a prémiumra való frissítésért.
A Wayport magántulajdonban lévő cég, de közzétette a finanszírozási körökről szóló információkat, amelyek más forrásokból származó adatokkal kombinálva a teljes befektetést 120-150 millió dollárra teszik, nem számítva az adósságot vagy hitelkeretet.
A halom tetején
A Wayport felvásárlásával véget ér a WiFi hotspotok nyolc évig tartó szakasza az Egyesült Államokban, amelyben számos viszonylag kis üzemeltető versengett az országos vagy akár nemzetközi hálózatok kiépítéséért, a cél pedig minimum több ezer helyszín volt.
Az AT&T mostantól a világ legnagyobb hotspot-üzemeltetője lesz. A második legnagyobb amerikai üzemeltető a T-Mobile néhány ezer nem Starbucks hotspotjával, amelyek között szállodaláncok és az összes nagyobb légitársaság klubvárója is megtalálható. A JiWire hotspot-jegyzék szerint az Egyesült Államokban mintegy 66 ezer ingyenes és fizetős hotspot van, de a második helyen az Egyesült Királyság áll 27 ezerrel, amelyek olyan nagy szereplők között oszlanak meg, mint a The Cloud (6000 az Egyesült Királyságban), a BT OpenZone (3000), a T-Mobile és mások.
Az úgynevezett hotspot-aggregátorok, mint a Boingo Wireless és az iPass, sokkal nagyobb amerikai és világméretű hálózattal rendelkeznek, több tízezer helyszínt számlálva az Egyesült Államokban – ezt a számot szeretik pontatlanul tartani – és több mint 100 000-et világszerte. Ezek a szolgáltatók jellemzően 20 és 50 dollár közötti fix havi díjat számítanak fel korlátlan vagy magas felhasználásért. A Boingo és az iPass egyaránt a hálózatuk részét képezi az AT&T és a Wayport hotspotokhoz való hozzáférés.
AT&T Fon home
Egy kikötés az AT&T álláspontjához: a Fon hálózat már most is a világ legnagyobb hotspot hálózatának vallja magát, mintegy 300 000 aktív hotspotra és több mint 1 millió regisztrált felhasználóra hivatkozva. A vállalat a Google, a Skype és vezető kockázati tőkecégek befektetésével rendelkezik. A Fon azonban más kategóriába tartozik, mint a többi hotspot-szolgáltató: arra támaszkodik, hogy a magánszemélyek megvásároljanak és beállítsanak egy Fon routert (La Fonera), vagy – a BT DSL-előfizetői esetében – a BT által biztosított modemekben egy szoftveres kapcsolót kapcsoljanak át. A BT az OpenZone szolgáltatásának reklámozásához is a Fon hotspotok számát használja.
A Fon-helyszínek nagyrészt lakónegyedekben vannak elszórva, de néhány található kereskedelmi negyedek szívében is. A Fon számos ellenzője, köztük korábbi alkalmazottai is, vitatják a Fon aktív hotspotjainak és tagságának számlálási módszertanát, és nincs átfogó mód a lábnyom vagy a felhasználói bázis ellenőrzésére.
Az árképzés és a hozzáférés is bonyolult. Ha Ön egy Fon hotspotot üzemeltet, akkor ingyenes hozzáférést kap az összes többi Fon hotspothoz. A BT és más cégek is lehetővé teszik előfizetőik számára, hogy ingyenesen barangoljanak a Fon grassroots-szerű hálózatán. A Fon nemrégiben 5 dollárra/ 5 euróra emelte az egynapos hozzáférés díját; hosszabb időre nem ad kedvezményt.
Talán pontosabb lenne azt állítani, hogy a Fon a legnagyobb WiFi hotspot hálózat a maga alapvetően egyedi társadalmi/kereskedelmi hibrid fajtájából, ahol egyes helyek kevéssé hasznosak a legtöbb lakos vagy utazó számára; míg az AT&T a legnagyobb kereskedelmi hálózat, amely az utazókra és harmadik helyekre összpontosít.
Emlékezve arra, hogy hol temették el a holttesteket
A hotspot-üzletág a kezdeti szakaszában sokkal nagyobb izgalmakat hozott, néha több cég versengett egy-egy nagyobb láncért. Amikor a McDonald’s pályázatot írt ki amerikai üzletei számára az üzemeltetést és a vásárlókat szolgáló hálózati szolgáltatások hozzáadására, úgy döntött, hogy három különböző szolgáltatóval végez egy több hónapos tesztet: Wayport, Cometa és Toshiba. A Wayport nyerte a versenyt; a Cometa leállt, a Toshiba pedig kiszállt ebből az üzletágból.
Az útközben távozott nagyobb testületek közé tartozik néhány:
- Aerzone: Az Aerzone egy nagyon korai belépő, 2000-ben szerződést kötött arra, hogy WiFi szolgáltatást nyújtson a repülőtéri várótermekben, de finanszírozási akadályba ütközött, és még abban az évben késő este bezárt. A céget Larry Brilliant vezette, egy fertőző betegségekkel foglalkozó szakértő, aki ma a Google.org, a keresőmotor nonprofit filantróp karának vezetője.
- Mobilestar: Ez a texasi cég, amelynek volt némi közös múltja a Wayporttal, 2001 januárjában kötötte meg az első szerződést a Starbucksszal több ezer hely kiépítésére. Még az év végén csődbe ment, és a vagyonát felvásárolta, a kávézóüzletet pedig átadta a T-Mobile-nak, amely elindította HotSpot részlegét.
- AirWave: A San Franciscó-i cég őrült módon kezdett el WiFi-t telepíteni éttermekbe és más helyekre az öböl környékén, de hamar rájött, hogy a menedzsmentplatformjában sokkal több lehetőség rejlik, mint a hotspotokból származó bevételekben. Ma már a vezető független vezeték nélküli LAN-kezelő szoftvercég, amely több versenytársát is megelőzte.
- Cometa: Ez az érdekes cég 2002-ben azt mondta, hogy 2004-ig 20 000 hotspotot épít ki, és az AT&T (DSL-szolgáltatásai formájában), az IBM (globális szolgáltatási telepítői csapatán keresztül) és az Intel (tőkebefektetési részlegén keresztül) befektetésekkel vagy anyagi részesedéssel rendelkezik. A cég a 2004-es megszűnéséig mindössze néhány száz helyszínt kábelezett le. A céget Larry Brilliant alapította. Hé, ez egy trend? (Brilliant félúton hagyta el a céget, aggódva amiatt, hogy hirtelen a CDC forró zóna – nem hotspot – szakértőnek hívják.)
- T-Mobile: Várj, mondod, a T-Mobile még mindig hotspot-üzemeltető! Ez igaz, és az amerikai piaci stratégiája részben a WiFi-re támaszkodik, olyan konvergált mobil/WiFi készülékek révén, amelyek képesek hívásokat kezdeményezni és fogadni akár mobil, akár WiFi hotspoton vagy otthoni hálózaton keresztül. Annak ellenére, hogy a T-Mobile több éven át a Starbucks boldog szolgáltatói család tagja volt, 2008 februárjában a WiFi hotspot-üzemeltetői státuszba került. Helyette az AT&T-t szerződtették, és a T-Mobile 5 éves roaming megállapodást kötött. A T-Mobile kiszorításával mintegy 8000 helyszín kiesett a hálózatukból. Továbbra is ők üzemeltetnek több repülőteret, köztük a San Francisco International-t, és néhány kisebb szállodaláncot
A többi hotspot szolgáltató, amelyek most láthatatlanul kórusban énekelnek, a Joltage, a SOHO Wireless, a WiFiMetro és még legalább 20 másik.
Nagyobb, jobb és nem drágább
Az AT&T lépése, hogy a messze legnagyobb hotspot-üzemeltető legyen, nem úgy tűnik, hogy az árak emelésére irányuló kiegészítő akciót vetít előre, most, hogy ők irányítanak. Sőt, úgy tűnik, hogy az AT&T sokkal inkább a WiFi ajándékozásában érdekelt. Ennek az őrületnek megvan a maga módszere.
A WiFi lehetővé teszi az AT&T számára, hogy a drága 3G hálózatáról a viszonylag olcsó WiFi hálózatokra terelje a forgalmat. Ezeket a WiFi hálózatokat a cég nagy területén a tulajdonában lévő DSL támogatja. A DSL- és üvegszál-felhasználók számára az ingyenes WiFi további zárolási értéket jelent: a kábeles internetszolgáltatás és még a versenyképes DSL-szolgáltatók sem tudnak nagy, országos WiFi hálózatot kínálni előfizetőiknek, és ez csökkenti az ügyfelek elvándorlását és a marketingköltségeket.
Míg az AT&T úgy tűnt, hogy teljes mértékben a vezeték nélküli hálózatra, mint a jövőjére összpontosít, milliárdokat fektetve új spektrumlicencekbe és kiépítve mobilmárkáját, nem feledkezett meg arról, hogy a WiFi hogyan illeszkedik a nagyobb stratégiába, hogy kiterjessze hatókörét és megtartsa ügyfeleit.