John A. Cassara, az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma Terrorizmus és Pénzügyi Hírszerzés Hivatalának volt különleges ügynöke több mint 30 éves, a nemzetközi szervezett bűnözés és a pénzmosás elleni küzdelemben szerzett tapasztalatait foglalja össze újonnan megjelent könyvében, a Money Laundering and Illicit Financial Flows címűben: A pénz és az érték nyomában. Ez a könyv az ötödik a Cassara által a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem témakörében írt sorozatban, amely átfogó képet nyújt a pénzmosási módszerekről, a régiekről és az újakról egyaránt.
A bűnüldözési szemléleten keresztül Cassara globális perspektívát nyújt a pénzmosással és a globális pénzügyi bűnözéssel kapcsolatos domináns fenyegetésekről, valamint kijózanító értékelést ad a globális pénzügyi bűnözés elleni küzdelemben eddig tett globális erőfeszítések hatékonyságáról – vagy annak hiányáról. Arra a következtetésre jut, hogy az eddigi pénzmosás elleni (AML) intézkedések számos okból nem voltak hatékonyak, és tisztán statisztikai szempontból a Global Financial Integrity alapító elnöke szerint ” a teljes kudarc csak egy tizedesjegyre van.”
A pénzmosás elleni küzdelemmel újonnan ismerkedő olvasók számára ez a könyv nemcsak a pénzmosás alapjaival foglalkozik, hanem mélyen belemerül többek között olyan kulcsfontosságú témákba is, mint a tömeges készpénzcsempészet, a kereskedelmi alapú pénzmosás és az alternatív pénzátutalási rendszerek. Minden fejezetet átfogó jegyzetrész követ, amely számos más referenciadokumentumot tartalmaz azon olvasók számára, akik további információkat szeretnének kapni az adott témákról. A könyv még a tapasztalt pénzmosás elleni szakemberek számára is alapos áttekintést nyújt az összes főbb pénzmosási tipológiáról a bűnüldözés szempontjából.
A könyv egyik legjelentősebb fejezete a pénzmosás növekvő fenyegetését tárgyalja a pénzügyileg fellendülő Kínából. Ez a fejezet kötelező olvasmány minden pénzmosás elleni küzdelemmel foglalkozó szakember számára, legyen szó akár a bűnüldözésről, akár egy szabályozó hatóságról vagy a pénzügyi szolgáltatási ágazatról. A fejezet a Kína által jelentett számos pénzügyi bűnözéssel kapcsolatos fenyegetést ír le, beleértve a kábítószereket, a hamisított termékeket és a szellemi tulajdonjogok megsértését, az emberkereskedelmet, a korrupciót, a vadon élő állatokkal való kereskedelmet, az illegális fakitermelést, a kereskedelmi csalást, a fegyverek elterjedését, a tőkemenekítést, a ragadozó hitelezést, az erőskezű taktikákat és még sok mást.
A szerző általában kritikusan nyilatkozik az AML-intézkedések eddigi sikertelenségéről, ugyanakkor elismeri, hogy ez nem a próbálkozások hiánya miatt van, és elismeri az AML-szakemberek tehetségét és elkötelezettségét, akikkel karrierje során találkozott. A könyv utolsó fejezete felhívás a cselekvésre, és előremutató lépéseket és lehetőségeket kínál a pénzmosás elleni intézkedések javítására. Cassara megerősíti azt, amit a legtöbb AML-szakember már tud: A nemzeti pénzmosás elleni stratégiát újra kell éleszteni és újra kell gondolni. Kijelenti: “meg kell tartanunk, ami működik, de nem szabad félnünk attól, hogy elvetjük azokat az ellenintézkedéseket, amelyek nem működnek vagy nem költséghatékonyak. A sebtapaszok és a széleken való bütykölés nem hozza meg a szükséges eredményeket. Itt az ideje egy radikális pénzmosás elleni paradigmaváltásnak.”
A Cassara által megfogalmazott ajánlások között szerepel, hogy a bűnüldözésnek valóban a pénz után kell mennie. Elismeri, hogy a bűnüldözés a múltban elsősorban a résztvevők és a termékek után ment, legyen szó kábítószerről, emberkereskedelemről vagy fegyverekről. Bár volt szó arról, hogy a bűncselekményekből származó bevételeket ki kell vonni a forgalomból, a pénzre való összpontosítás több okból sem történt meg. Cassara kitér arra, hogy meg kell változtatni a bűnüldözés ösztönzőit, ami azt jelentené, hogy felülről kell megváltoztatni a stratégiát, hogy a nyomozók és feletteseik prioritásait a pénz követésére és a tiltott jövedelmek lefoglalására összpontosítsák. Számos ajánlás foglalkozik a különböző bűnüldöző szervek visszatérésével az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumához. Cassara úgy véli, hogy a szeptember 11-i támadásokat követő átszervezés során elveszett a korábbi vám- és titkosszolgálati ügynökségek megbízatása, szakértelme és adatai, hogy folytathassák küldetéseiket. Úgy véli, hogy a pénzmosás, a kereskedelmi alapú pénzmosás és az értéktranszfer vizsgálata csökkent, mivel a Bevándorlási és Vámhivatal inkább a bevándorlásra, mint a pénzügyi bűncselekmények kivizsgálására összpontosított.
Cassara megvitatja a pénzmosás elemzési paradigmájának megváltoztatásának szükségességét. Rámutat, hogy mivel minden egyes felderítő szerv, különösen a pénzügyi intézmények (FI-k), a saját tranzakciós tevékenységüket figyelik, nincs lehetőség arra, hogy holisztikus képet kapjanak egy illegális szereplő illegális tevékenységéről, amely több termékre és FI-re terjedhet ki, és amelyet egy olyan illegális szereplő végez, aki több jogi személy nevében több számlát ellenőriz. Kiemeli továbbá, hogy a jelenlegi gyanús tevékenységekre vonatkozó jelentéstételi folyamat – amellett, hogy releváns nyomokat szolgáltat a bűnüldözés számára – hatalmas mennyiségű védekező gyanús tevékenységre vonatkozó jelentést is tartalmaz, amelyek eltömítik a kormányzati rendszereket szemétadatokkal, megnehezítve a bűnüldözés számára a releváns információk felkutatását. Cassara elismeri a pénzügyi közvetítők által a tranzakciók nyomon követésére és jelentésére tett erőfeszítéseket és kiadásokat, de úgy véli, hogy ez nem működik. Rámutat, hogy “Einstein állítólag úgy definiálta az “őrültséget”, hogy ugyanazt a dolgot újra és újra megcsináljuk, és közben más eredményt várunk”. Lehet, hogy ez az örökölt TM-rendszerekre utal? Kiemeli, hogy az egyik legnagyobb lehetőség egy új AML és terrorizmusfinanszírozás elleni paradigma létrehozására a digitalizált adatok, a nagy sebességű feldolgozás és a fejlett analitika kihasználása lenne. Az új technológia és az elemzési képességek új lehetőségeket kínálnak a köz- és magánszféra partnerségére is a pénzügyi hírszerzés terén, és potenciális lehetőséget jelentenek egy olyan konzorciumi létesítmény számára, amely a résztvevők közös, az ügyfelek magánéletének megőrzése érdekében anonimizált tranzakcióinak felügyeleti funkciójaként működne. Cassara rámutat, hogy az ilyen kezdeményezések hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a paradigmát a tiltott tevékenység utólagos azonosításáról a gyanús tevékenységek valós idejű azonosításával inkább megelőző modellre állítsák át.
A bűnüldözés területén Cassara azt a meggyőződését is hangsúlyozza, hogy a bűnözéstől való elrettentés érdekében az egyéneket felelősségre kell vonni a vállalati szabálysértésekért. Bár az egyének felelősségre vonásának elsőbbségét néhány esetben már alkalmazták, általában a megfelelésért felelős tisztviselőt lövik le. Cassara azt szeretné, ha a vezetői szférában ülő bűnözőket ugyanúgy felelősségre vonnák, mint az utcai bűnözőket.”
A szerző záró gondolatai között szerepel, hogy a nemzetközi bűnözés, a nemzetközi pénzmosás és az illegális pénzmozgások visszaszorításának küldetése soha nem teljesül, de a helyzet súlyossága túl fontos ahhoz, hogy valaha is feladjuk. Mint mondja, “a kudarc másik oldala a lehetőség”. A könyv ezzel az optimista megjegyzéssel zárul.
Susan J. Galli, CAMS, elnök, Galli AML Advisory, LLC, Palm Beach Gardens, FL, USA,[email protected]
Pénzmosás és tiltott pénzügyi áramlások: Following the Money and Value Trails (A pénz és az érték nyomában) megvásárolható az Amazonon.