Agar és agaróz a szilárd táptalajok két formája, amelyeket mikroorganizmusok, különösen baktériumok tenyésztésére használnak. Mind az agar, mind az agaróz a tápanyagok megszilárdítására szolgál, amelyek egyébként oldatban maradnának. Az agar és az agaróz is képes elfolyósodni, ha kellően felmelegítik, és mindkettő visszaalakul géles állapotba hűtés után.
A szilárd táptalajt az agar és a tápanyagkomponensek felmelegítésével állítják elő, hogy oldatot kapjanak. Az oldatot ezután sterilizálják, jellemzően autoklávnak nevezett gőzfűtéses készülékben. A steril táptalajt ezután steril Petri-lemezek egyik felébe öntik, és a fedelet a még forró oldatra helyezik. Ahogy az oldat lehűl, az agar vagy agaróz gélszerűvé válik, így a közeg félig szilárddá válik. Amikor a baktériumokérintkeznek a táptalaj felszínével, képesek kivonni a tápanyagokat a táptalajból és kolóniák formájában növekedni.
A szilárd agar és agaróz táptalajok használata lehetővé teszi a baktériumok izolálását csíkos lemezes technikával. Az egyik baktériumfajnak a másiktól való hasonló megkülönböztetése folyékony táptalajon nem lehetséges. Továbbá egyes szilárd táptalajok olyan reakciók kialakulását teszik lehetővé, amelyek folyékony táptalajon nem alakulhatnak ki. A legismertebb példa a véragar , ahol az alkotó vörösvértestek teljes és részleges pusztulása kimutatható a jellegzetes hemolitikus reakciók alapján.
Agar egy zselaktóz nevű vegyület szálainak töltés nélküli hálózata. Ez a vegyület valójában két poliszacharidból, az agarózból és az agaropektinből áll. A gelaktózt egy Gelidium comeum nevű hínárfajtából nyerik ki. A moszat nevét arról a francia botanikusról kapta, aki először figyelt fel a moszatból kinyerhető zselatinos anyagra. Egy másik hínár, a Gracilaria verrucosa szintén lehet agarforrás.
Agarózt az agar tisztításával nyerik. Az agar agaróz komponense galaktopiranóz ismétlődő molekulákból áll. A galaktopiranózból kiálló oldalcsoportok úgy helyezkednek el, hogy két szomszédos lánc spirál alakban társulhat. A láncok olyan szorosan tekerednek egymásra, hogy a víz csapdába eshet a spirál belsejében. Ahogy egyre több és több spirál képződik és válik keresztkötésűvé, a víztartalmú spirálok háromdimenziós hálózata jön létre. Az egész szerkezetnek nincs nettó töltése.
Az agar és az agaróz története évszázadokra nyúlik vissza, és a vegyületek hasznossága szorosan követi a mikrobiológia tudományág kialakulását és fejlődését. Az agar gélszerű tulajdonságait állítólag először egy kínai császár figyelte meg a XVI. század közepén. Nem sokkal később Japánban virágzó agargyártó ipar jött létre. Az agárkereskedelem japán dominanciája csak a második világháborúval ért véget. A II. világháborút követően az agar gyártása a világ más országaiban is elterjedt. Az Egyesült Államokban például a dél-kaliforniai partok mentén található bőséges hínárrétegek a San Diegó-i területet az agargyártás melegágyává tették. Ma az agar gyártása és értékesítése jövedelmező, és versenyképes iparágat hozott létre.
A mikrobiológiai vizsgálatok kiegészítőjeként használt agar gyökerei a XIX. század végére nyúlnak vissza. A neves mikrobiológus, Robert Koch 1882-ben számolt be az agarnak a mikroorganizmusok tenyésztésére való felhasználásáról. E felfedezés óta az agar használata a mikrobiológia egyik alaptechnikájává vált. Ma már több száz különböző összetételű agar alapú táptalaj létezik. Egyesek nem specifikusak,a jelenlévő komponensek spektrumát tartalmazzák. Más táptalajok meghatározottak, és néhány meghatározott anyag pontos mennyiségét tartalmazzák. Hasonlóképpen az agaróz használata rendkívül hasznosnak bizonyult az elektroforetikus technikákban. A formulázási feltételek manipulálásával az agarózmátrix pórusokat vagy alagutakat tartalmazhat az agarózszálakon keresztül, amelyek különböző méretűek lehetnek. Így az agaróz szitaként működhet, hogy a molekulákat méretük alapján szétválassza. Az agaróz töltésmentes jellege lehetővé teszi, hogy áramot vezessünk át rajta, ami a minták, például a dezoxiribonukleinsav (DNS ) darabjainak mozgatását az agarózlap egyik végéből a másikba. A molekulák mozgásának sebessége a molekulamérettől is függ (a legnagyobb molekulák mozognak a legkevésbé).
A nem mikrobiológiai világban az agar és az agaróz stabilizátorként is használatos a jégkrémekben, instant tejszínhabokban és desszertzselatinokban.
Vö. még: Bakteriális növekedés és osztódás; Laboratóriumi technikák a mikrobiológiában
.