A perkután mellbiopszia során talált bizonytalan malignitású elváltozások közül, az atipikus ductalis hyperplasia (ADH) jelenti a legnagyobb kockázatot az alulbecslésre, valamint a legközelebbi és leginkább patológusfüggő differenciáldiagnózist a ductalis carcinoma in situ (DCIS) diagnózishoz, amely csak a méretét kivéve egyezik meg az utóbbi jellemzőivel. Az ADH-t ezért rutinszerűen műtétileg kimetszik, de a korlátozott mintanagyságú, egyközpontú tanulmányok alacsony arányt találtak az invazív rákká vagy DCIS-zé való átalakulásban. Ez azt sugallja, hogy a kiválasztott alcsoportokban a műtét helyett a megfigyelésre van lehetőség, figyelembe véve a 2%-os küszöbértéket, amely a Breast Imaging Reporting and Data System szerint lehetővé teszi a nyomon követést. Egy nemrégiben 6458 elváltozáson végzett metaanalízis ellenzi ezt a megközelítést, megerősítve, hogy a műtéti úton eltávolított vagy megfigyeléssel kezelt ADH 29%-os, illetve 5%-os upgrade-arányt mutat, amely még a biopszia irányítását és technikáját, a tű kaliberét és a teljes elváltozás látszólagos eltávolítását figyelembe vevő alcsoportokban is változatlanul magasabb, mint 2%. Az ebben a metaanalízisben tapasztalt nagyfokú heterogenitás (I2 = 80%) megerősítette, hogy a szisztematikus áttekintésekből származó bizonyítékokat szintetizálni kell az iránymutatások kidolgozására alkalmas, általánosítható eredmények elérése érdekében. A perkután biopszia során vett korlátozott szövetmintavétel önmagában is akadályozza az ADH-val összefüggő rosszindulatúság előrejelzését. Ez az előrejelzés javítható lenne kontrasztanyaggal megerősített emlőképalkotás alkalmazásával és mesterséges intelligencia alkalmazásával mind a patológiai, mind a képalkotó eredményekre, ami lehetővé tenné a túlkezelés csökkentését.
Localizador
Blog Network
