Az elmúlt 40 évben jelentős bizonyítékok láttak napvilágot a környezeti vegyi anyagok, például a peszticidek és ipari vegyi anyagok hormonszerű hatásairól a vadon élő állatokban és az emberekben. E vegyi anyagok endokrin és reproduktív hatásai vélhetően annak köszönhetőek, hogy képesek: (1) utánozzák az endogén hormonok hatását, (2) antagonizálják az endogén hormonok hatását, (3) megzavarják az endogén hormonok szintézisét és metabolizmusát, és (4) megzavarják a hormonreceptorok szintézisét és metabolizmusát. E vegyi anyagok hormonszerű aktivitásának felfedezése jóval azután történt, hogy a környezetbe kerültek. A DDT-t kezelő repülőgép-porszívóknál csökkent spermaszámot találtak, és egy rovarölőszert, a kepont gyártó üzemben dolgozó munkásokról jelentették, hogy elvesztették a libidójukat, impotensek lettek, és alacsony volt a spermaszámuk. Ezt követően a laboratóriumi állatokon végzett kísérletek egyértelműen kimutatták e peszticidek ösztrogénhatását. A műanyagok gyártása során használt mesterséges vegyületekről véletlenül kiderült, hogy ösztrogén hatásúak, mert elszennyezték a természetes ösztrogéneket vizsgáló laboratóriumokban végzett kísérleteket. Például a polisztirol csövekből nonylfenol, a polikarbonát lombikokból pedig biszfenol-A szabadult fel. Az alkilfenolokat mosószerek szintézisében (alkilfenol-polietoxilátok) és antioxidánsként használják. Ezek a mosószerek nem ösztrogén hatásúak; a szennyvízkezelés során történő lebomláskor azonban ösztrogén hatású alkilfenolok szabadulhatnak fel. A nonoxinol felületaktív anyagot intravaginális spermicidként és óvszer kenőanyagként használják. Laborállatoknak beadva szabad nonilfenollá metabolizálódik. A biszfenol-A szennyezi a konzervek tartalmát; ezeket a konzervdobozokat lakkokkal, például polikarbonáttal bélelik. A biszfenol-A-t fogászati tömítőanyagokban és kompozitokban is használják. Megállapítottuk, hogy ez az ösztrogén a kezelt fogakból a nyálba szivárog; a polimerizációt követő első órában gyűjtött nyálból akár 950 mikrogramm biszfenol-A-t is kinyertünk. További xenoösztrogének, amelyeket a közelmúltban azonosítottak a nagy mennyiségben használt vegyi anyagok között, a plaszticikumok közül a benzil-butil-ftalát, a dibutil-ftalát, az antioxidáns butil-hidroxi-anizol, a gumiadalékanyag p-fenil-fenol és a fertőtlenítőszer o-fenil-fenol. Ezek a vegyületek halmozottan hatnak. Valójában az Egyesült Királyságban több folyóban is találtak nőstény hím halakat szennyvízkifolyók közelében; úgy tűnt, hogy a szennyvíztisztítás során a tisztítószerek lebomlásából származó alkil-fenolokat is tartalmazó vegyi anyagok keveréke az okozó. Az ösztrogén utánzók csak az endokrin diszruptorok egyik csoportját alkotják. A közelmúltban végzett vizsgálatok antiandrogén aktivitást azonosítottak olyan környezeti vegyi anyagokban, mint a vinclozolin, egy gombaölő szer, és a DDE, egy rovarölő szer. Sőt, egyetlen vegyi anyag neurotoxikus, ösztrogén és antiandrogén hatásokat is kiválthat. Feltételezések szerint az endokrin diszruptorok szerepet játszhatnak az emberi sperma mennyiségének és minőségének csökkenésében az elmúlt 50 év során, valamint a hererák és a kriptorchizmus megnövekedett előfordulási gyakoriságában a férfiaknál és a mellrák előfordulási gyakoriságában mind a nőknél, mind a férfiaknál az iparosodott világban. E hipotézis feltárásához szükség van a feltételezett okozók azonosítására a környezeti vegyi anyagok és az emberi élelmiszerekben jelen lévő vegyi anyagok szisztematikus szűrésével, hogy felmérjük, képesek-e megzavarni az endokrin rendszert. Ezenkívül ki kell dolgozni módszereket a) az ösztrogén utánzóknak, b) az antiandrogéneknek és c) más zavaró anyagoknak való kumulatív expozíció mérésére.