Anthrax (gyapjúkór; rongyszedők betegsége)

• Mi a lépfene (Woolsorters’ Disease, Ragpickers’ Disease)
• Statisztika a lépfene (Woolsorters’ Disease, Ragpickers’ Disease)
• A lépfene kockázati tényezői (Woolsorters’ Disease, Ragpickers’ Disease)
• A lépfene lefolyása (Woolsorters’ Disease, Ragpickers’ Disease)
• A lépfene (Woolsorters’ Disease, Ragpickers’ Disease)
• A lépfene (Woolsorters’ Disease, Ragpickers’ Disease)
• Hogyan diagnosztizálják a lépfene (Woolsorters’ Disease, Ragpickers’ Disease) betegséget?
• A lépfene (Woolsorters’ Disease, Ragpickers’ Disease)
• Hogyan kezelik a lépfene (Woolsorters’ Disease, Ragpickers’ Disease) betegséget?
• Az anthrax (Woolsorters’ Disease, Ragpickers’ Disease) Hivatkozások

Mi a anthrax (Woolsorters’ Disease, Ragpickers’ Disease)

A anthraxot a Bacillus anthracis nevű baktérium okozza, amely a környezetben a talajban található. E Gram-pozitív bacilusok spórái rendkívül szívósak, és ellenállnak a szélsőséges hőmérsékletnek és páratartalomnak. Ez a betegség elsősorban a növényevő állatokat érinti, bár emberben is előfordulhat fertőzés.

A B. anthracis okozta emberi fertőzés leggyakrabban a bőrt (bőranthrax), vagy a tüdőt (inhalációs anthrax), vagy ritkán a beleket (gyomor-bélrendszeri anthrax) érinti.

Statisztika a lépfene (Woolsorters’ Disease, Ragpickers’ Disease)

Egyesült Államok

A lépfene fertőzés ritka. 1955 és 1994 között az Egyesült Államokban összesen 235 eset fordult elő, 224 esetben bőrlépfene, 11 esetben belélegzéses lépfene, és 20 halálos áldozatot követelt. Az utolsó halálos kimenetelű eset ebben az időszakban 1976-ban történt, amikor egy otthoni kézműves belehalt belélegzéses lépfenefertőzésben, miután Pakisztánból behozott fonallal dolgozott.

2001 októbere előtt a Betegségellenőrzési és Megelőzési Központok (CDC) számos fenyegetést vizsgáltak az Egyesült Államokban, többek között Indianában, Kentuckyban, Tennessee-ben és Kaliforniában. 2001 októbere óta 22 megerősített vagy feltételezett, az amerikai postarendszeren keresztül terjesztett lépfene-fertőzéses esetet azonosítottak. Az eseteket Floridából, New Yorkból, New Jerseyből, a Columbia körzetből és Connecticutból jelentették. A belélegzéses lépfene 11 megerősített és a bőrön át terjedő lépfene 11 esetben fordult elő, amelyek közül 7 megerősített és 4 gyanús.

Nemzetközi

1958-ban világszerte mintegy 100 000 lépfene megbetegedés fordult elő. Pontos adatok nem léteznek az afrikai jelentési nehézségek miatt. Afrikában és Ázsiában a lépfene a vakcinázási programok ellenére endémiás.

Szórványos kitörések történtek mind mezőgazdasági, mind katonai zavarok következtében. Az 1978-as rodoszi polgárháború idején az állatorvosi vakcinázási programok kudarca emberi járványhoz vezetett, amely 6500 lépfene megbetegedést és 100 halálos áldozatot követelt. A volt Szovjetunióban 1979-ben egy katonai mikrobiológiai létesítményben történt baleset 66 halálos áldozatot követelt.

A humán lépfene gyakran olyan mezőgazdasági vagy ipari dolgozókkal hozható kapcsolatba, akik fertőzött állati szövetekkel kerülnek kapcsolatba.

Halálozás/Morbiditás

A lépfene elsősorban zoonózis – vagyis olyan betegség, amely állatokról emberre terjed. A legtöbb lépfene megbetegedés bőrbetegség (95%). A betegség fennmaradó esetei inhalációs (5%) és GI (< 1%).

A lépfene kockázati tényezői (Woolsorters’ Disease, Ragpickers’ Disease)

A lépfene fertőzés az állományok vakcinázása következtében ritka. A kockázati tényezők közé tartoznak:

• Szennyezett állati termékek kezelése;
• állatszőrök feldolgozása;
• Kapcsolat a haszonállatokkal;
• A haszonállatokból származó termékek.

Veszélyeztetett foglalkozások:

• állatorvosok;
• állatok kezelői;
• állattartásban dolgozók;
• Laboránsok.

A lépfene lefolyása (Woolsorters’ Disease, Ragpickers’ Disease)

A lappangási idő 1-10 nap.

A leggyakoribb forma messze a bőrlépfene. A kis, erythemás, makulopapulózus elváltozás kezdetben fájdalommentes. Később hólyagosodhat és kifekélyesedhet, és középen fekete gennyesedés alakulhat ki. A betegség a betegek többségénél önkorlátozó, de esetenként a perivesicularis ödéma és a regionális lymphadenopathia kifejezett lehet, és toxémia léphet fel.

A spórák belégzését követően légúti érintettség (inhalációs lépfene) következik be. A lázas betegséget nem produktív köhögés és retrosternális diszkomfortérzés kíséri; gyakori a mellhártyagyulladás. Kezelés nélkül a halálozás 90% körüli.

A gyomor-bélrendszeri lépfene a fertőzött hús fogyasztása következtében alakul ki. Súlyos gasztroenteritiszként jelentkezik; vérhányás és véres hasmenés fordulhat elő. Toxaemia, sokk és halál következhet.

A lépfene tünetei (Woolsorters’ Disease, Ragpickers’ Disease)

• Bőranthrax: Fájdalmatlan papula, hólyag vagy fekély a fertőzött anyaggal való érintkezés után. Láz is előfordulhat.
• Belégzéses lépfene: Láz, köhögés és légszomj – atípusos tüdőgyulladáshoz hasonlóan.
• Gyomor-bélrendszeri lépfene: Hányinger és hányás, hasmenés.

Hogyan diagnosztizálják a lépfene (gyapjúkór, rongyszedő betegség)?

Hámlópestis gyanúja esetén a bőrelváltozásból tenyésztést végeznek a lépfenét okozó baktérium azonosítására.

Belégzéses lépfene: Köpet vagy vér használható tenyésztésre. A toxinok – a halálos vagy ödémás faktorok – kimutatására szerológiai vizsgálatokat is lehet alkalmazni.

A lépfene (gyapjasszőrűek betegsége, rongyszedők betegsége)

A antibiotikummal kezelt bőrlépfene prognózisa kiváló. Antibiotikum hiányában azonban az egyének akár 20%-a is meghalhat, mivel a lépfene átterjedhet a véráramba.

A második stádiumba jutott inhalációs lépfene prognózisa még antibiotikumos kezelés mellett is rossz. A második stádiumban az esetek akár 90%-a halálos kimenetelű.

A gyomor-bélrendszeri lépfene prognózisa szintén rossz, az egyének nagy része belehal ebbe a betegségbe.

Hogyan kezelhető a lépfene (Woolsorters’ Disease, Ragpickers’ Disease)?

A legjobb kezelés a penicillin vagy a ciprofloxacin. Enyhe bőrfertőzés esetén a 2 hétig tartó szájon át történő kezelés elegendő. Súlyosabb fertőzésekben nagy dózisú intravénás antibiotikumokra van szükség a megfelelő támogató kezelés mellett.

Az állatok beoltása, valamint a fertőzött állati tetemek elégetése vagy eltemetése fontos az állatállományokban a betegség megfékezéséhez.

A magas kockázatúak számára humán vakcina is rendelkezésre áll.