Minden gerinccel rendelkező állatot gerincesnek nevezünk. Általában a legismertebb állatok közé tartoznak a halak, a kétéltűek, a hüllők, az emlősök és a madarak.
Halak
A halak minden fontosabb táplálkozási típust megjelenítenek: a növényevő halak perifitonnal vagy makrofitákkal táplálkoznak, vagy akár fitoplanktont is szűrhetnek a vízből; a húsevő halak puhatestűekkel, férgekkel, rovarokkal, zooplanktonnal és más halakkal táplálkoznak; a mindenevő halak meghatározott zsákmánytípusokkal, vagy válogatás nélkül szinte bármivel táplálkozhatnak, amit meg tudnak enni. A táplálkozási módok e változatossága miatt a különböző halak nagyon különböző helyet foglalhatnak el a táplálékhálózatban.
A táplálkozási viselkedéshez hasonlóan egyes halak nagyon specifikus élőhelyeket foglalnak el, míg mások a tavak és folyók széles skáláján találhatók meg. A halak eloszlását számos tényező befolyásolhatja, többek között az oxigénkoncentráció, a hőmérséklet, a makrofiták jelenléte, az ívásra alkalmas aljzat elérhetősége és az áramlási sebesség (patakokban és folyókban). A halak élőhelyében bekövetkező változások (például a duzzasztás miatti árvízcsökkenés) egyes halfajoknak kedvezhetnek, míg másoknak hátrányt okozhatnak.
Az Athabasca folyó alsó szakaszának halairól további információkat az Interaktív halkatalógusban talál.
A kétéltűek
A kétéltűek hidegvérű gerincesek, amelyek általában vízi környezetben élik le fiatalkorukat, majd felnőttként a szárazföldre költöznek; néhány kétéltű azonban egész életében vízben marad. A legismertebb kétéltűek a békák, varangyok és szalamandrák.
Amikor a kétéltűek fiatalból felnőtté válnak, táplálkozásuk gyakran jelentősen megváltozik. Az ebihalak például általában növényevők, és perifitont vagy makrofitákat fogyasztanak, a kifejlett békák azonban húsevők, és olyan állatokkal táplálkoznak, mint a rovarok, férgek, csigák vagy szinte bármilyen más állat, amelyet képesek egészben lenyelni. A béka ebihalak fontos táplálékforrást jelentenek egyes halak számára. Ezenkívül a vízi madarak és egyes hüllők (például a vízi kígyók) zsákmányolják a kifejlett egyedeket.
A kétéltűek vízfüggősége és a melegebb hőmérséklet miatt nyáron a legaktívabbak, télen pedig gyakran a szárazföldön telelnek.
Hüllők
A kétéltűektől eltérően a hüllők nagyrészt szárazföldi állatcsoport. Az olajhomok térségében ide tartoznak a teknősök és a kígyók. Mivel ők is hidegvérűek, a hüllők a környezeti körülményektől függenek testhőmérsékletük szabályozásában.
A hüllők a szárazföldön rakják le petéiket, és elég melegnek kell lennie ahhoz, hogy a peték kikeljenek és növekedjenek. A hüllők a nyári hónapokban aktívabbak, amikor a hőmérséklet ezt lehetővé teszi, télen pedig gyakran téli álmot alszanak. A hüllők vastag bőrrel rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra, hogy elviseljék a száraz körülményeket, és nem függnek annyira a víztől, mint a kétéltűek. Egyes hüllők azonban sok időt töltenek a vízben, és ott táplálkoznak. A legtöbb hüllő, beleértve azokat is, amelyek édesvízben táplálkoznak, ragadozó, és különféle zsákmányállatokat ejtenek el.