A molekulák elektronszerkezetének nagyon általános elméletét mutatjuk be, és megmutatjuk, hogy annak egyes példányai hogyan képviselik a kémiai kötődés fő forrásait. Felvázolnak egy módszert egy adott molekulában lévő atom tulajdonságainak leírására.
Ezután különös figyelmet szentelnek a kémiai kötődés Slaterre és Paulingra visszavezethető elektronpárosítás-elméletének. Bemutatják, hogy az elektronpáros kötések kialakításában részt vevő atomot hogyan lehet nem stacionárius állapotúnak tekinteni. Ez a Van Vleck-féle valenciaállapot. A valenciaállapot fogalmának fontosságát bizonyos egyszerű molekulák segítségével szemléltetjük. Például felvázoljuk az oxigénatom valenciaállapotának promóciós energiája által a termokémiában játszott szerepet: valahányszor a kötésaddiktivitási feltevést használjuk, a kötési energiákat az atomok valenciaállapotaira kell vonatkoztatni, nem pedig azok alapállapotaira. Ez bizonyos molekuláris állapotok gerjesztési energiáinak megítélésénél is fontos, amint azt az NH-gyök példája mutatja. A valenciaállapotokról táblázatok készülnek, amelyek felhasználhatók a gerjesztési energiáik levezetéséhez. Bemutatjuk az orbitális hibridizáció hatását a molekulák atomjainak tulajdonságaira. Végül bemutatjuk Mulliken elektronegativitási skáláját, és megmutatjuk, hogy ez is függ az atomok valenciaállapotainak energiáitól.