Mi az 1929-es tőzsdekrach?
Az 1929-es tőzsdekrach minden idők leghíresebb tőzsdekrachja. Egyetlen napon (1929. október 24-én) a pánikba esett eladók közel 13 millió részvényt értékesítettek a New York-i tőzsdén (az akkor szokásos mennyiség több mint háromszorosát), és a befektetők 5 milliárd dollár veszteséget szenvedtek el.
Hogyan működik az 1929-es tőzsdekrach?
Az 1929-es tőzsdekrachot megelőző évek irracionális túlzással teltek. A részvényárfolyamok mindenütt emelkedtek, még a kevés nyereséget elkönyvelő vállalatok esetében is, és a befektetők nagyon optimisták voltak, hogy a piac és a gazdaság általános emelkedő tendenciája még egy ideig folytatódni fog.
A Dow Jones ipari átlaga majdnem megduplázódott, az 1928 eleji 191-ről 1929. szeptember 3-ára 381-re emelkedett. Az árfolyamok azonban enyhe, de folyamatos esésnek indultak, mivel a befektetők elkezdtek nyereséget felvenni. Sok közgazdász nem volt biztos benne, hogy mit kezdjen a zuhanással, és Irving Fisher, az egyik legismertebb közgazdász abban az időben úgy utasította el, hogy nincs semmi komoly.
Majd 1929. október 10-én a Dow Jones ipari átlag 10 kereskedési nap után először zárt 350 felett. Ez a szusszanás nyereségelvonást váltott ki, és a Dow Jones Industrial Average az eladások közepette ismét esni kezdett. Az eladás október 23-án, hétfőn vált intenzívvé, és a piac 6,3%-ot esett. Október 24-re, a fekete csütörtökre az eladási láz elérte a kritikus tömeget, és pánikba fordult. A kereskedési volumen olyan nagy lett, hogy több mint egy órát késett a futószalag, ami zavart és szorongást okozott. Egyes tőzsdék annyira túlterheltek, hogy idő előtt bezártak. A Dow Jones ipari átlaga aznap 299,27 ponton zárt. A Dow Jones Industrial Average aznap 230,07 ponton zárt.
Az 1929-es tőzsdekrachhoz gyakran társulnak olyan történetek, amelyekben a befektetők és kereskedők kiugrottak az ablakon, miután mindent elvesztettek. Azonban nem veszett el minden: a rali akkor kezdődött, amikor Richard Whitey, a New York-i tőzsde akkori vezetője nyugodtan elkezdte vásárolni a U.S. Steel és más vállalatok részvényeit. Magabiztossága másokat is vásárlásra ösztönzött. Ez azonban nem tett mást, mint ideiglenesen megfékezte az árhullámot, mert a fekete csütörtöktől 1929. október 29-ig (fekete keddig) a részvények még mindig több mint 26 milliárd dollár értéket veszítettek, és több mint 30 millió részvényt adtak el. E borús hét után az árfolyamok tovább zuhantak, és 1929. november közepére becslések szerint 30 milliárd dollárnyi részvényértéket töröltek el.
Az 1929-es tőzsdekrachot övező napok különösen fájdalmasak voltak azok számára, akik kölcsönt vettek fel, hogy értéktelenné vált vagy ahhoz közeli részvényeket vásároljanak. A helyzet befolyásolta azt, ami az amerikai gazdaság jelentős fordulópontjává vált, mivel e kölcsönfelvevők közül sokan, akik jelentős tőkeáttételt vettek igénybe, hogy részt vegyenek a bikapiacon, anyagilag tönkrementek. Mindent el kellett adniuk, hogy visszafizethessék az adósságukat, és sokan egyáltalán nem tudták visszafizetni. Ennek következtében bankok ezrei mentek tönkre; vállalkozások zártak be, mivel nem tudtak hitelhez jutni; és az ország rendelkezésre álló jövedelme meredeken csökkent.
Miért fontos az 1929-es tőzsdekrach?
A történészek gyakran említik az 1929-es tőzsdekrachot a Nagy Gazdasági Világválság kezdeteként, mert nemcsak az ország egyik legnagyobb bikapiacának végét jelentette, hanem az amerikai gazdaságba vetett széles körű optimizmus és bizalom végét is.
Mint sok piaci visszaesésnek, ennek is számos, egymással összefonódó és ellentmondásos oka van. Sokan például a Smoot-Hawley vámtörvény 1929. szeptemberi elfogadását, amely magas adókat vetett ki számos importárura, a piac instabilitásának egyik fő okaként említik. Mások a hatalmas tőkeáttételt említik, amelyet a befektetők a részvények megvásárlásához használtak, és néhányan az Egyesült Államokban befektetett brit alapok botrányokkal teli visszahívását és a Bank of England diszkontkókamatlábának szeptember 26-i megugrását említik. Ettől függetlenül a befektetők a magas vállalati nyereségeket és osztalékokat, a magas béreket, a könnyen elérhető banki hiteleket, a virágzó autóipart és a tőzsdei szabályozás viszonylagos hiányát már nem kizárólag az előttük álló jobb napok jelének tekintették. Kezdték ezeket a fordulatra kész piac jeleinek tekinteni.
A befektetői pszichológiára gyakorolt drámai hatásán túl az 1929-es tőzsdekrach hozzájárult számos új törvény, szervezet és program létrehozásához, amelyek célja az ország infrastruktúrájának javítása, a szociális jólét előmozdítása, valamint a vállalati csalások és visszaélések megelőzése volt. Ezek közé tartozott a Federal Depository Insurance Corporation létrehozása, valamint az 1933-as értékpapírtörvény, az 1933-as Glass-Steagall-törvény, az 1934-es értékpapírtőzsdei törvény és az 1935-ös Public Utility Holding Act elfogadása. Az információs késedelmek okozta pánik gyorsabb ticker-rendszereket is szült, amelyek képesek voltak kezelni a sűrű kereskedési napokat.