50 évvel később:
A Vanishing Point című filmet Malcolm Hart forgatókönyvvázlatából írta, majd Guillermo Cabrera Infante (G. Cain) alakította át forgatókönyvvé. Eredetileg 1971-ben került a mozikba, és Richard C. Sarafian rendezte. A film számos különböző, abban az időben megélt problémát érint – rasszizmus, homofóbia és az elnyomás érzése -, amelyek mind a mai napig érvényesek a mai társadalomban. Sok kritika azt állítja, hogy a film unalmas és lineáris, de ahhoz, hogy igazán értékelni lehessen, bizonyos kulturális megértést kell szerezni a korszakról.
A fókuszban lévő időszakban (az 1960-as évek eleje – 1970-es évek közepe) Amerika jó része “anti-establishment” volt, és a Vanishing Point következetesen rámutat arra, hogy “kiállt az emberrel szemben”. A főszereplő, Kowalski, mint ikon képviseli az éppen zajló ellenkultúrát, így a film elég nagy rajongótábort gyűjtött. A Vanishing Point (1971) egy hosszú távú autós üldözésről szól a Mojave-sivatagban. A főszereplő, “Kowalski” magányos, vietnami háborús veterán és volt zsaru. Drogokkal táplálkozik, amelyek lehetővé teszik számára, hogy alvás nélkül is folytassa a munkát, és minden egyes alkalommal, amikor új üldözés kezdődik, sikeresen lehagyja a rendőrséget. Végül ahelyett, hogy megadná magát a rendőrségnek, Kowalski azt az utat választja, amelynek nincs reménye a sikerre (egyenesen egy NAGYON szilárd útzárba). Végignézzük a cselekmény kibontakozását, és a környező részletek elhaladnak mellettünk, de a film látszólag apró részletei azok, amelyek az egyszerű cselekményen túl összefüggéseket teremtenek. Ezek a részletek lehetővé teszik a film alaposabb értelmezését, vagy talán több értelmezést is arra vonatkozóan, hogy valójában miről is van szó.
Az “eltűnő pont” kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy “egy pont, ahol valami eltűnik vagy megszűnik létezni”, és általában egy tárgyra utalva használják, amely a horizont felé tart és eltűnik, de lehetséges-e, hogy valami csak úgy eltűnik a semmibe? Vannak a létezésnek más síkjai is? Ki tudja ezt valójában? Senki, de mindenkinek vannak gyanúi vagy hiedelmei ezzel kapcsolatban. Valóban mi magunk hozzuk a döntéseinket, vagy azok előre meg vannak határozva számunkra? Az Eltűnő pont című film tele van bibliai szimbolikával és utalásokkal a külső erőkre, amelyek megpróbálják irányítani “utolsó amerikai hősünk” döntéseit, Kowalski pedig tovább halad a saját egzisztenciális útján.
A környezet, amelyben az egész film játszódik, a sivatag. A sivatag nagyon élettelen, forró, száraz és minden szempontból nagyon könyörtelen, ha nem vagy felkészülve. A sivatag, bár nagyon büntető és embert próbáló környezet, a tisztaság szimbóluma. Kowalski látóterében nincsenek akadályok, így minden lehetséges irányt lát, ahová mehet, minden lehetséges ellenséget, aki feléje tart, és bármelyik irányba mehet, így a döntési lehetőségek végtelenek. Tekintettel a környezet zordságára, ez egyben karakterünk akaratának és elszántságának próbája is: választania kell, hogy merre induljon, mert nem maradhat ott, ahol van, és mivel nincs irány, amit követhetne, az akaratát is próbára teszi, hogy a sivatagon, mint akadályon keresztül eljusson az ígéret földjére. A sivatagot úgy is emlegetik, mint “az isteni kinyilatkoztatás legkedvezőbb helyét”, és a tűző nap a rendkívüli szárazsággal párosulva a “test felemésztéséhez hasonlít a lélek üdvösségéért”, ami bibliai kapcsolatot ad, így egyesek szerint sorsszerű, hogy legyőzi-e a sivatagot vagy sem. De Kowalski az, aki meghozza a döntést, hogy hagyja-e, hogy a sivatag legyen a végzete, vagy találjon kiutat, nem pedig a sors.
A film sztárja a fehér Dodge Challenger, a főszereplő pedig az autó vezetője: Kowalski. A fehér színnek saját jelentése van: “tisztaság, ártatlanság, teljesség és befejezettség”. Feltételezhetjük, hogy az autó színe azt jelenti, hogy az autó tartalma egész és teljes, és ezért nem befolyásolják külső hatások, mint például a rádiós DJ – “Super-Soul” -, aki folyamatosan olyan dalokat játszik, amelyeknek szövegei: “Where do we go from here?”. (ami zavart sugall) vagy “I get so tired…”. (ami azt sugallja, hogy álljon meg és pihenjen, amit soha nem tesz meg). A fehér szín a semlegességet és a függetlenséget is jelenti, feltételezve, hogy ebben a filmben semmi sem véletlen, azt bizonyítja, hogy Kowalski továbbra is saját, független döntéseket hoz az útjáról, és hogy nincsenek közmondásos szálak, amelyek a sorsáról döntenek.
Kowalski a sivatagban autózva defektet kap, ezért megáll, hogy megjavítsa. Miután befejezte a pótkerék felrakását, visszatér a csomagtartóhoz, hogy kicserélje a használt felszerelést. A sivatag veszélyes lényeknek ad otthont, és miközben a felszerelést visszateszi a csomagtartóba, Kowalski egy halálos csörgőkígyóval kerül szembe. Úgy tűnik, Kowalski egy pillanatra összenéz ezzel a csörgőkígyóval, és a veszéllyel szemben Kowalski nem mozdul. A kígyók szimbolikusan titokzatosak, nemcsak az átalakulást és az újjászületést jelentik, hanem a Biblia a tudással, a bölcsességgel és az emberi halandósággal is összekapcsolja őket. A kígyók alattomosak, ok nélkül támadnak, és ez a bizonyos csörgőkígyó szó szerint a semmiből bukkan fel. Egy másik karakter, aki mintha a semmiből bukkanna fel, az az öregember, aki azt mondja Kowalskinak, hogy “ne mozdulj, elkapom”. Kowalski megvárja, amíg az öregember megveri a kígyót, és a halállal szemben Kowalski megállja a helyét, és nem változtatja meg az irányt, amit választ, a nyilvánvaló jelek ellenére, hogy hátráljon meg a közelgő halál lehetősége elől.
A film brit kiadásában további hét percnyi felvétel található, és ezen a felvételen látható, hogy a rendőrség hogyan követi Kowalski-t (semmi rejtélyes), és megváltoztatja a film értelmezését. Barry Newman, a Kowalskit alakító színész úgy érezte, hogy a hiányzó rész “allegórikus felütést” ad a filmnek. A klip nélkül Kowalski csak folytatja, amit csinál, és ez a megadás egyszerű megtagadásának tűnik: “Adjatok szabadságot, vagy adjatok halált”, hogy úgy mondjam (Patrick Henry). A hiányzó klipben Kowalski felvesz egy stoppoló nőt, és egy romantikus éjszakát töltenek el együtt, miközben betépnek (ez az egyetlen alkalom a filmben, amikor Kowalski valóban alszik). A beszélgetés során a titokzatos stoppos azt mondja Kowalskinak, hogy “az idők kezdete óta mindenhol , türelmesen vár , mert csak így lehet valakire igazán várni”. Kowalski és a titokzatos nő meghitt viszonyba kerülnek, majd a kamera hátrál, és másnap reggel visszatérve Kowalskit egyedül találja az autójában, a titokzatos stopposnak pedig nyoma sincs. Ki lehet ez a nő, ha az idők kezdete óta vár rá?
A filmről szóló kritikák után kutatva, a legtöbb kritika a film ezen darabját szem előtt tartva a rejtélyes stoppost a hús-vér halálként értelmezte. A rendezői kommentár (DVD) tartalmazza Richard Sarafian értelmezését a stopposról, aki “a halált jelképező allegorikus figurának szánja”. Feltételezve, hogy ez az igazság, akkor Kowalski szó szerint “eggyé” válik a halállal. Történetileg szólva, főhősünknek számos lehetséges érintkezése volt már a halállal: veterán (harcolt a háborúban, és a sebhelye bizonyítja ezt), rendőr volt (veszélyes munka), és régebben autó- és motorversenyző volt (visszaemlékezései vannak a balesetekről, amelyekben részt vett), de mindegyiket sikerült elkerülnie. Kowalski veszélyes úton jár, a rendőrség üldözi, és nem sok választása van. Megadhatná magát a rendőrségnek, vagy kereshetné a menekülés valamilyen módját, de esze ágában sincs megadni magát. Döntései végül a végét jelentik, és ennek tudatában ugyanúgy halad tovább.
A figyelmeztető jelek ellenére, hogy a saját “eltűnési pontjához” tart, Kowalski tartja az irányt. Az út mentén vannak emberek, akik megpróbálnak “segíteni” és figyelmeztetik, hogy nincs kiút, meggondolhatná magát, megadhatná magát és élhetne, de Kowalski a halált választja. Senki más nem határozza meg a sorsát. Senki sem mozgatja a szálakat, vagy zavarja meg az ítélőképességét. Kowalski ember, és addig létezik, amíg úgy nem dönt, hogy nem akar tovább létezni. A Vanishing Point című film valóban az élet egzisztenciális útja mellett érvel.
- Amber Soha