A kérdés
A sportsérüléseim kikészítenek. Hogyan befolyásolják a jegelés és a fájdalomcsillapítók a gyógyulási folyamatot?
A válasz
A történet alább folytatódik hirdetés
Minden hétvégi sportoló ismeri a RICE-szabályt a kisebb rándulások és húzódások kezelésére: pihenés, jegelés, kompresszió és magasítás, az utóbbi három taktika célja a gyulladás minimalizálása.
A Cleveland Clinic kutatóinak múlt hónapban közzétett tanulmánya azonban egyre több bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a duzzanat valójában kulcsszerepet játszik a lágyrészsérülések gyógyulásában. Az eredmény egy klasszikus kompromisszum a rövid és hosszú távú előnyök között: a duzzanat csökkentése jéggel vagy gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel enyhítheti a fájdalmat most, de lassíthatja a teljes erőnléthez való végső visszatérést.
“Ez az egész felfedezés valóban megkérdőjelezi a sérülések kezelésének minden hagyományos megközelítését” – mondja Greg Wells, a Torontói Egyetem edzésfiziológusa, aki válogatott sportolókkal dolgozik a Kanadai Sportközpontban.
“Tehát könnyen lehet, hogy a RICE nem igaz, ha hosszú távon szeretnénk a legjobban alkalmazkodni.”
A The FASEB Journal című folyóiratban megjelent új tanulmányban egerek két csoportját hasonlították össze, amelyek közül az egyiket genetikailag módosították, hogy ne termeljenek duzzanatot. Bizony, a nem duzzadó egerek képtelennek bizonyultak az izomsérülések gyógyítására.
Mikor sérülést szenvedünk, a szervezetünk első reakciója az, hogy makrofágoknak nevezett sejteket küld a sérült sejtek eltakarítására, szó szerint megemésztve azokat. Ez egy összetett javítási és regenerációs folyamatot indít el, amely duzzanatot vált ki, részben azért, mert a makrofágok okozta károsodás lyukakat üt az izommembránon, lehetővé téve a folyadék beáramlását.
A clevelandi tanulmány kimutatta, hogy ezek a makrofágok, amellett, hogy duzzanatot okoznak, az “inzulinszerű növekedési faktor-1” elsődleges forrása is, amely felgyorsítja az izomregenerációt. Ha elvesszük a duzzanatot, a növekedési faktort is elveszítjük.
A történet a hirdetés alatt folytatódik
Ez az eredmény magyarázatot ad a gyulladáscsökkentő gyógyszerek kétélű hatásáról szóló, évek óta gyűlő klinikai bizonyítékokra. A múlt hónapban a The Lancet című folyóiratban megjelent áttekintés például megállapította, hogy a kortizon, egy erős gyulladáscsökkentő szteroid injekciója kezdetben enyhülést hozott az ínsérülések, például a teniszkönyök esetében, de hat és 12 hónappal később jelentősen rosszabb eredményeket hozott, mint azok a betegek, akik semmit sem tettek, vagy fizioterápiás gyakorlatokat végeztek.
Ez aggasztó adat a profi sportolók számára, akik gyakran adagolják a kortizont és a fájdalomcsillapítókat, hogy minél hamarabb visszatérhessenek a pályára. Dr. Wells és kollégái a Kanadai Sportközpontban olyan alternatívákat kutatnak, mint a B12-vitamin-injekciók, amelyek a jelek szerint gyorsítják az izmok gyógyulását, miközben lehetővé teszik a gyulladás normális lefolyását – de ez a kutatás még csak előzetes.
Még a vény nélkül kapható nem-szteroid gyulladáscsökkentőkről (NSAID), például az ASA és az ibuprofen (az Advil generikus neve) is kiderült, hogy késleltetik az izom-, ín- és szalagsérülések végső gyógyulását.
Az ebből adódó dilemma – most jobban érezni magunkat, vagy később teljesebben felépülni – hasonló az élsportolók esetében, akik olyan technikákat használnak, mint a jégfürdő, hogy segítsék őket a megerőltető megterhelés utáni felépülésben, mondja Dr. Wells. Egy verseny közepén vagy egy kvalifikációs verseny után a gyors regenerálódás létfontosságú. De a mindennapi edzések fáradalmaiból való felépülés már más tészta.
“Ahhoz, hogy az izmot erősebbé vagy kitartóbbá tegyük, hagyni akarjuk, hogy végigmenjen a gyulladásos és gyógyulási folyamaton” – mondja. “Bár ez rövid távon lelassíthatja az emberek alkalmazkodását, úgy gondoljuk, hogy hosszú távon valószínűleg jobb a sportolónak.”
Az akut sérülések, például egy izomhúzódás vagy egy kicsavart boka esetében a legtöbb ember számára a fájdalom jéggel vagy egy Advil segítségével történő csillapításának szükségessége még mindig felülírja a hosszú távú gyógyulással kapcsolatos absztrakt aggodalmakat, különösen mivel a bizonyítékok még mindig előzetesek.
A történet a hirdetés alatt folytatódik
Az egyik alternatíva a paracetamol (Tylenol) használata fájdalomcsillapításra, mivel nincs gyulladáscsökkentő hatása. Az Annals of Emergency Medicine című szaklapban 2005-ben megjelent tanulmány nem talált különbséget az NSAID-ok és a paracetamol között a mozgásszervi végtagsérülések fájdalomcsillapításában.
Végeredményben a legjobb tanács az lehet, hogy minden sérülést annyit kezeljünk, amennyire szükséges – de nem többet. Mindenképpen tegye meg, ami szükséges a fájdalomcsillapításhoz, és gondoskodjon arról, hogy másnap elég mozgékony legyen ahhoz, hogy munkába tudjon állni. Ezen túlmenően Dr. Wells azt javasolja, hogy “amennyire csak lehetséges, hagyjuk, hogy a gyógyulás a maga természetes útján haladjon.”
Alex Hutchinson a sweatscience.com-on blogol a testmozgással kapcsolatos kutatásokról.”