A barna remetepók (Loxosceles reclusa) csípése nálunk ritkán fordul elő, de fontos, hogy a cellulitis differenciáldiagnózisában szerepeljen, mert a kialakulása végzetes lehet. Bemutatjuk az alsó végtag szeptikus nekrózisának esetét, amely egy barna recluse pók csípése után következett be nálunk.
A 43 éves férfi, akinek nem volt kórtörténete, az előző 48 órában történt pókcsípést követően a jobb lábfejében fellépő fájdalommal és a Celsus tüneteivel jelentkezett a sürgősségi osztályon, amelyhez láz, hányinger, hányás, ízületi fájdalom, fejfájás és sötét vizelet társult. Fizikális vizsgálat: 38°C, kolurikus vizelet, egyéb életjelek normálisak. Papulózus elváltozás a jobb lábfej 4. és 5. lábujjának interdigitális redőjében, amelyhez kezdődő cellulitis társul a lábfej hátoldalán (1. ábra). Vérkép: 29 720 leukocita/μl (85% polimorfonukleáris); CRP: 14,7; laktát: 1,1; CPK: 138; karbamid: 32; kreatinin: 0,98; minden más paraméter normális. Mellkasröntgen normális. Az alsó végtagok Echo-Dopplerje normális. Felvették antibiotikumos kezelésre (amoxicillin-klavulánsav) és helyi kezelésre (végtag felemelése, helyi hideg, kompresszió). 24 óra elteltével a cellulitis az elülső oldalon továbbterjed, és a 4. napon teljesen körülveszi a lábat. Ezt követően egy nagyméretű, a lábfej hátát borító, körülbelül 15×5 cm-es felületű, a bőr és a bőr alatti sejtes szövetek elhalásával járó, nyirokcsomó-gyulladással kísért flycten jelenik meg (2. ábra). A spektrumot vankomicinnel bővítették, lassú, de kedvező analitikus és klinikai fejlődéssel, a cellulitis progresszív csökkenésével és a 12. napon történő elbocsátással. A későbbi vizsgálatokon tünetmentes volt, ereje és mozgékonysága megmaradt.
A barna remetepók (Loxosceles reclusa) egy mérges pók, amelyet hegedűpóknak vagy hegedűpóknak is neveznek, mivel fényérzékenyek és a fejük hegedűfej alakú. Bár ez egy eredetileg az Egyesült Államokból származó pók1,2, úgy tűnik, alkalmazkodott a mi környezetünkhöz, ahogyan ez Sevillában is történt, ahol több csípéses eset is történt3 , ahol betegünk dolgozott.
A klinikai kép széleskörű, és a beteg lehet tünetmentes, vagy helyi tüneteket mutat a csípés területén, vagy szisztémás következményekkel, veseelégtelenséggel járhat1,2. A fájdalom az első néhány órában jelentkezik, és fokozatosan fokozódik, viszketéssel és erythemával társul. A csípést követő 24 órán belül egy erythemás, lilás “gyűrűs” zóna jelenik meg a csípés körül4 , amely 48-72 órán belül ischaemiás fekéllyé alakul, ahogyan a mi betegünknél is történt. Ezek az iszkémiás fekélyek nagy kiterjedésűek lehetnek, vannak akár 30 cm átmérőjűek is, és általában sebészi eltávolítást és néha bőrátültetést igényelnek5. Meg kell jegyezni, hogy a bőrelváltozások súlyossága nem korrelál a szisztémás toxicitás kialakulásával.
A méreg által kiváltott anafilaxiás képet loxoszcelizmusnak nevezik, amely, ha nem kezelik, szisztémás elégtelenséghez vezethet (az esetek 14%-ában)6 . A leggyakoribb szisztémás tünetek: hidegrázás, viszketés, rossz közérzet, láz, hányinger, amelyet leukocitózis és néha hemolízis kísér7. Ritkábban fordul elő sárgaság, veseelégtelenség, görcsrohamok, hematuria, disszeminált intravaszkuláris koaguláció, szeptikus sokk és ritkán halál, ami a gyermekkori korcsoportban gyakoribb7.
A diagnózis tisztán klinikai, a jelek, tünetek és a jó anamnézis alapján történik, mivel nincs laboratóriumi vizsgálat az állapot azonosítására.
A seb kezelése helyi kötszerekből, a végtag magasan tartásából, fájdalomcsillapításból, antihisztaminokból, tetanusz elleni védőoltásból, ha nincs megfelelő oltás, és antibiotikumos kezelésből áll1. A kortikoszteroidok alkalmazása ellentmondásos, míg vannak csoportok, amelyek ezt javasolják, mások úgy vélik, hogy elősegítheti a nekrotikus elváltozások progresszióját vagy kialakulását. Szisztémás toxicitás esetén a veseelégtelenség8 és a hemolízis megelőzésére használták. Esetünkben a klinikai stabilitás miatt nem alkalmazunk kortikoszteroidokat9-11. A nekrotikus fekélyek sebészeti kezelését stabil, cellulitisz nélküli fázisban és soha nem a korai stádiumban végzik, mivel a nekrotikus fekélyek korai sebészi eltávolítása a fekélyek súlyosbodásával és az érintett végtag funkcionális korlátozásával járhat12.
Az egyéb helyi intézkedések közé tartozik a hiperbár oxigén9,13-15, a nitroglicerin tapaszok16 és a negatív nyomású terápia5 alkalmazása, mivel kimutatták, hogy a fekélyben a kollagén- és fibroblasztképződés fokozása révén csökkenti a nekrotikus fekélyek méretét.
A szisztémás tünetek kezelése szempontjából a trombocitopénia, a hemolízis, a leukocitózis és a hemoglobinuria kockázata miatt az intenzív osztályon szoros megfigyelés javasolt sorozatos vérvizsgálatokkal; ha ezek az adatok fennállnak, intenzív volumentöltés javallott a veseelégtelenség megelőzése érdekében. A molekuláris biológiai kezelések még kísérleti stádiumban vannak17 , de nem kizárt, hogy a jövőben kifejlesztik a Loxosceles reclusa méreg ellenszerét.
Következtetésünk szerint a csípést követő cellulitis jelenlétében barna recluse pók csípésére kell gyanakodni, és a diagnózis felállításához elengedhetetlenül fontos az anamnézis, mivel a loxosceles halálos lehet, mivel nincs rá specifikus kezelés.
Összeférhetetlenség
Kijelentjük, hogy nincs összeférhetetlenségünk.
Kijelentjük, hogy nincs összeférhetetlenségünk.