Az alvás mint helyreállító folyamat és egy elmélet annak magyarázatára

A helyreállítás vagy javítás a növekedéshez hasonlóan a fehérjeszintézistől függ. Ez a fejezet ezt a tételt alátámasztó bizonyítékokat mutat be közel 60 jelentésből, amelyek azt mutatják, hogy a fehérjeszintézis vagy a mitotikus osztódás sebessége magasabb a pihenés és az alvás idején. Ezen túlmenően a fejezet bemutat egy alapelveken alapuló elméletet, amely megmagyarázza, hogy ennek miért kell így lennie. Az átlag körüli oszcilláció minden olyan rendszer velejárója, amely visszacsatolt szabályozásnak van kitéve, és ez minden élő rendszerre igaz. A legegyszerűbb organizmusokban oszcillációk vannak egyrészt a táplálékfelvevő aktivitás, másrészt az asszimilációval járó inaktivitás között. Ugyancsak lesznek oszcillációk egy olyan állapot között, amelyben a lebontó kémiai folyamatok felgyorsulnak, és egy olyan között, amelyben a szintetikus folyamatok felerősödnek. Ebben a fejezetben azt javasoljuk, hogy az aktivitás/inaktivitás ritmusának eltérő energiaigénye határozza meg elsősorban a degradatív/szintetikus ritmust, úgy, hogy a szintetikus időszak elkerülhetetlenül egybeesik az inaktív vagy nyugalmi időszakkal, és hogy ez ugyanígy igaz a magasabb rendű szervezetekben is, ahol a központi idegrendszer biztosítja a nyugalom integritását az alvás alatti pozitív reagálatlanság révén, és hogy ezek a kapcsolatok, amelyek az egész állatvilágban jelen vannak, egy alapvető anyagcsere-koordinátoron, a “sejtenergia-töltésen” alapulnak. Az energiatöltés az adenozin-trifoszfát (ATP) formájában rendelkezésre álló szabad energia mérőszáma.