Az amerikai fekete kacsa (Anas rubripes) és a tőkés réce (A. platyrhynchos) hibridjei szárnyainak azonosítására kidolgoztunk egy kulcsot. Az elemzéshez felhasznált anyag magában foglalta az 1700-as évek végéről származó történeti leírások, régebbi európai és észak-amerikai múzeumi gyűjtemények, vadászoktól Észak-Amerikában és Nagy-Britanniában gyűjtött szárnyak, Kanadában és az Egyesült Államokban bandázott madarak, valamint egy szaporított hibridekből álló állomány áttekintését. Az összes első ivadékgenerációs (F1) amerikai fekete réce – tőkés réce hibridet helyesen azonosították a kulcs segítségével. A többi hibrid kohorsz (azaz az F1 és a szülői formák közötti visszakeresztezések (P1), valamint a második és harmadik generációs (F2, F3 stb.) hibridek kisebb arányban voltak azonosíthatók. Sikeresen azonosítottuk a hím hibridek nagyobb arányát, mint a nőstény hibridekét az F1 kivételével minden vizsgált hibrid utódkohorsz esetében. Az új kulcs 2,37-szer több hibridet azonosított az 1977-es U.S. Fish and Wildlife Service Parts Collection Survey (a vízimadár-állomány faji, életkori és nemi összetételének éves meghatározása a vadászok által leadott leválasztott szárnyak alapján) során, mint amennyit a hagyományos módszerekkel azonosítottak. Az amerikai fekete réce – tőkés réce hibridek aránya az amerikai fekete réce szülőpopulációhoz viszonyítva (az arány: hibridek/) ezért közelebb lehet a 0,132-hez, mint a 0,056-hoz, a történelmileg jelentett értékhez. A hibridkulcs használata Észak-Karolinától északra az atlanti átrepülési útvonalon, valamint Arkansas-tól és Tennessee-től északra a Mississippi átrepülési útvonalon javasolt (olyan területek, ahol a tőkés réce csoport más tagjai nem zavarják az értékelést). Javaslatokat teszünk további kutatásokra, amelyek segítenék a szárnyasok azonosítását a részgyűjtési felmérések során, és lehetővé tennék a Mallard-gének arányos képviseletének becslését az amerikai fekete réce génállományában.
Localizador
Blog Network
