At a Glance
- Azok a majmok, amelyek a legmagasabb szintű antitestekkel rendelkeztek a COVID-19 vírust okozó SARS-CoV-2 ellen, a legjobban védettek az újrafertőződéssel szemben.
- A T-sejteknek nevezett immunsejtek szintén segítettek az újrafertőződés megelőzésében, és különösen fontosak lehetnek, ha az antitestek szintje alacsony vagy idővel csökken.
A tanulmány azt vizsgálta, hogy az immunrendszer összetevőinek, például az antitesteknek (itt látható) milyen szintje szükséges a COVID-19-et okozó vírus, a SARS-CoV-2 (középen) elleni védelemhez.Dr_Microbe / iStock / Getty Images Plus A SARS-CoV-2 vírus által okozott betegség, a COVID-19 elleni globális küzdelemben hamarosan fordulat állhat be. A múlt hónapban három gyógyszergyártó cég jelentette be a vakcinakísérletek ígéretes eredményeit. A világ országai most arra készülnek, hogy az 1950-es évek óta a legnagyobb tömeges oltási kampányokba kezdjenek.
De továbbra is kérdéses, hogy milyen típusú és mennyiségű immunrendszeri komponensekre van szükség a SARS-CoV-2 elleni hosszú távú immunitás kialakításához. Ez az információ értékes lenne mind a vakcinák hatékonyságának nyomon követése, mind a jövőbeni újak tervezése szempontjából.
A Beth Israel Deaconess Medical Center Dr. Dan Barouch vezette kutatói rhesus makákónak nevezett majmok segítségével vizsgálták a vírussal való újrafertőződés megelőzéséhez szükséges antitestek és immunsejtek szintjét.
A tanulmányt részben az NIH Nemzeti Allergia- és Fertőző Betegségek Intézete (NIAID), az Igazgatói Hivatal (OD) és a Nemzeti Rákintézet (NCI) finanszírozta. Az eredményeket 2020. december 4-én tették közzé a Nature című folyóiratban.
A kutatócsoport először olyan rhesusmajmoktól gyűjtött antitesteket, amelyek ki voltak téve a SARS-CoV-2 vírusnak és felépültek. Amikor ezeket az antitesteket beadták a nem kitett majmoknak, a majmok védve voltak a vírusnak való későbbi kitettséggel szemben. A védelem mértéke megfelelt a kapott antitestek mennyiségének. A legnagyobb dózist kapott mindhárom majomnak sem az orrában, sem a tüdejében nem volt kimutatható vírus az expozíciót követően.
Ezzel szemben a közepes dózisú antitestet kapott három majom közül csak egy volt teljesen védett. Mindhárom majom, amely a legkisebb dózist kapta, megfertőződött, bár a fertőzés időtartama rövidebb volt, mint azoknál a majmoknál, amelyek nem kaptak antitesteket. További modellezési kísérletekkel megbecsülték a vérben lévő antitestek minimális szintjét, amely a vírus elleni védelemhez szükséges.
A kutatócsoport olyan majmokon is tesztelte az antitesteket, amelyeket már megfertőzött a vírus. Akárcsak azokban a kísérletekben, amelyekben az antitesteket a fertőzés megelőzésére használták, a legnagyobb dózis bizonyult a leghatékonyabbnak a vírus szintjének csökkentésében.
A SARS-CoV-2 vírussal fertőzött emberek általában nem képesek olyan szintű hatékony antitesteket termelni, mint amilyeneket a legnagyobb dózist kapott majmoknál használtak. Ezért a laboratóriumban előállított mesterséges antitestek – az úgynevezett monoklonális antitestek – az eredmények szerint jobb stratégiát jelenthetnek az emberek kezelésére, mint a lábadozó plazma.
Végezetül a kutatók azt vizsgálták, hogy a T-sejteknek nevezett immunsejtek szerepet játszanak-e a vírussal szembeni hosszú távú immunitásban. Egy gyógyszerrel leépítették a T-sejteket öt, SARS-CoV-2-ből felépült majomban, majd újra kitették őket a vírusnak. Mindegyikük orrában újrafertőződésre utaló nyomokat találtak, egynek pedig a tüdejében volt vírus. Ezzel szemben az aktív T-sejtekkel rendelkező majmok sikeresen leküzdötték az újrafertőzést.
A szervezet által a fertőzés után eredetileg termelt antitestek ez idő alatt csökkenni kezdtek. Ez a megállapítás arra utal, hogy a vírus elleni hosszú távú védelemhez T-sejtekre van szükség.
“Az antitestek önmagukban is védelmet nyújthatnak, még viszonylag alacsony szinten is, de a T-sejtek is hasznosak, ha az antitestek szintje nem elegendő” – mondja Barouch. “Ezek az ismeretek fontosak lesznek a következő generációs vakcinák, az antitest-alapú terápiák és a COVID-19-re vonatkozó közegészségügyi stratégiák kifejlesztésében.”
– Sharon Reynolds