Az aszpartám ártalmas? An Evidence-Based Guide

Last Updated on July 29, 2020 by Michael Joseph

Az aszpartámmal kapcsolatos médiacímeket olvasva nagyon zavaró lehet.

Az egyik hónapban az édesítőszer teljesen biztonságos, a másikban pedig valamilyen ijesztő egészségügyi állapottal hozzák összefüggésbe.

Mit mutatnak azonban a legújabb kutatások erről a mesterséges édesítőszerről?

Ez a cikk a tényeknél marad, és közérthetően összefoglalja a tudomány jelenlegi állását.

Mi az aszpartám?

Az aszpartám egyike a piacon kapható édesítőszereknek.

Ezt az édesítőszert elsősorban arra használják, hogy az alacsony kalóriatartalmú, cukormentes ételeknek és italoknak édes ízt adjanak.

Az aszpartámot az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) még 1981-ben engedélyezte élelmiszerekben való felhasználását, és azóta is vitatott élelmiszer-adalékanyag (1, 2).

Mesterséges édesítőszerként az aszpartám szintetikus eredetű, ami azt jelenti, hogy laboratóriumban állították elő.

Míg sokan gyanakodnak a szintetikus eredetű élelmiszerekkel vagy adalékanyagokkal szemben, a szintetikus eredet nem jelenti automatikusan azt, hogy valami egészségtelen.

Hogyan készül?

Az aszpartám két aminosav; az aszparaginsav és az L-fenilalanin kémiai kombinációjának eredménye.

A két aminosav előállításához kétféle baktériumra van szükség: Brevibacterium flavum és Corynebacterium glutamicum. Ezeket a baktériumokat egy tartályba adják, amely tartalmazza mindazt, amire a növekedésükhöz szükségük van, például cukrokat, szén- és nitrogénforrásokat.

Mihelyt elég nagy mennyiségű baktérium van jelen, átviszik őket egy erjesztő tartályba, ahol erjesztik/termelik az aszparaginsavat és a fenilalanint.

Ezután a termelők egy centrifugával elválasztják az aminosavakat a baktériumoktól.

Ezt követően az aminosavak kristályosítási és szárítási folyamaton mennek keresztül. Ezután a fenilalanint metanollal keverik össze, hogy az L-fenilalanin-metilészter vegyületet állítsák elő.

Miután az aszparaginsav a saját módosításán megy keresztül, a két aminosavat egy reaktortartályban hagyják összekeveredni. E folyamat során az aminosavakat melegítik, hűtik, szűrik és szárítják.

A kapott vegyületet végül ecetsavval keverik össze, hogy aszpartámmá alakítsák. Az aszpartám teljes (és részletesebb) gyártási folyamata itt érhető el.

Mi az aszpartám elfogadható napi bevitele?

Az “elfogadható napi bevitel” (ADI) egy anyagnak az egész életen át tartó napi fogyasztásra vonatkozó biztonságos mennyiségének becslése.

Más szóval, ha a fogyasztók az aszpartám ADI-értéke alatt maradnak, elméletileg nem állhat fenn a károsodás veszélye (az ADI-értéket megállapítók szerint).

Az FDA szerint az aszpartám “elfogadható napi beviteli értéke” (ADI) 50 mg/testsúlykilogramm.

Máshol az ADI valamivel szigorúbb, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) az aszpartámra vonatkozóan testsúlykilogrammonként legfeljebb 40 mg-ot javasol (3, 4).

Az EFSA alacsonyabb, 40 mg-os ADI-értékét használva ez azt jelenti, hogy egy 60 kilogramm súlyú egyén naponta 2400 mg aszpartámot fogyaszthatna biztonságosan.

Apropó, egy normál doboz diétás kóla körülbelül 125 mg aszpartámot tartalmaz (5).

Is Aspartame Safe Or Is It Bad For You?

Sok ember – beleértve az FDA-t is – úgy véli, hogy az aszpartám biztonságos.

Másrészt vannak olyanok is, akik szerint az aszpartám káros hatással lehet az egészségre. Egyes befolyásos internetes hangok például azt állítják, hogy az aszpartám “mérgező” és veszélyes anyag.

Az interneten is több ezer cikk található az aszpartám veszélyeiről.

Ezek közül a források közül azonban sokan többnyire negatív (elsősorban állatkísérletes) tanulmányokat választanak ki a történet narratívájának megfelelően, ahelyett, hogy tisztességesen megvizsgálnák mindkét oldalt.

Úgy tűnik, hogy ez nem csak az aszpartámmal, hanem minden mesterséges édesítőszerrel kapcsolatban közös téma, és az olyan édesítőszerek, mint a szukralóz, szintén heves viták tárgyát képezik.

Miért gondolják egyesek, hogy az aszpartám veszélyes?

Az emberek gyakori aggodalmai az aszpartámmal kapcsolatban azokkal a vegyületekkel kapcsolatosak, amelyekre a szervezetben lebomlik.

Ezek a lebomló összetevők közé tartoznak;

• Aszparaginsav
• Fenilalanin
• Methanol (amely tovább bomlik formaldehiddé)

Az aszpartámmal szemben gyanakvók gyakori állítása, hogy az aszparaginsav magas szintje neurotoxikus hatású lehet. Emellett a metanol egy toxin, a formaldehid pedig egy ismert rákkeltő anyag, ami szintén sok figyelmet kap (6).

Meg kell azonban jegyezni, hogy az aszpartám emésztésekor jelenlévő metanol mennyisége minimális.

Az aszpartám fogyasztása továbbá nem emeli a metanol vagy a formaldehid koncentrációját a normális vérértékek fölé (7).

Systematic Reviews and Randomized Clinical Trials On Aspartame

Itt van néhány az aszpartámmal kapcsolatos újabb és alaposabb tanulmány.

Toews, I., Lohner, S., Kullenberg de Gaudry, D., Sommer, H., Meerpohl, J. (2019).

Ez 56 tanulmány szisztematikus áttekintése volt, és az elemzés néhány megállapítása a következő volt;

• Nem volt összefüggés az aszpartám magas fogyasztása és a nyirokmirigyrákok között.

• Az aszpartámot használók vérnyomásában nem mutatkozott jelentős különbség a nem használókhoz képest.

• Az aszpartámot kapó gyermekek súlygyarapodása hasonló vagy alacsonyabb volt, mint a cukrot/placebót kapó gyermekeké.

• Az aszpartám és az agydaganat kockázata között nem mutatkozott összefüggés.

• Egy randomizált vizsgálat szerint az aszpartám növelte az összkoleszterinszintet, és meglehetősen érdekes módon egy másik kontrollált vizsgálat azt mutatta, hogy az aszpartámot kapó óvodáskorú gyermekek vércukorszintje nagyobb mértékben emelkedett, mint a cukrot kapóké.

• A szisztematikus áttekintés összességében nem talált egészségügyi előnyöket az aszpartám bevitelében, de a lehetséges negatív hatásokat sem tudta kizárni.

Spencer, M., Gupta, A., Van Dam, L., Shannon, C., Menees, S., Chey, WD. (2016).

A mesterséges édesítőszerekkel foglalkozó szisztematikus áttekintés négy tanulmányt tartalmazott, amelyek az aszpartámmal és annak lehetséges gasztrointesztinális hatásaival foglalkoztak.

Ezek a tanulmányok kimutatták;

• Egy állatkísérletben az aszpartám hozzáadása egerek ivóvizéhez jelentősen rontotta a glükóztoleranciát. Az alkalmazott dózisok azonban nem egyértelműek.

• Egy kontrollált vizsgálatban patkányoknak 250 mg/kg aszpartámot adtak (az FDA emberekre vonatkozó ADI értékének 5x-szerese). Ez a dózis nem volt negatív hatással a gyomorszekrécióra vagy a gyomor-bélrendszeri funkcióra.

• Az aszpartám megadagolása patkányoknak (1000 mg/kg +) nem okozott DNS-károsodást.

• A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a meglévő állatkísérletek ezen a területen ellentmondásosak, és további kutatásokra van szükség emberi résztvevőkön.

Santos, NC…, de Arauio, LM., De Luca Canto, G., Guerra, ENS., Coelho, MS., Borin, MF. (2018).

Ez egy 29 randomizált klinikai vizsgálat (emberi résztvevők) szisztematikus áttekintése volt.

Az elemzés kimutatta, hogy;

• Az aszpartám bevitele nem befolyásolta a koleszterin- vagy trigliceridszintet.

• A cukorral édesített és aszpartámmal édesített termékeket használó résztvevők között nem volt jelentős különbség a testsúly változásában.

• A vércukor- és inzulinszintek nem mutattak változást az aszpartám- és a kontrollcsoportok között.

• Az aszpartámbevitel nem befolyásolta a teljes napi energiabevitelt.

• Ez a metaanalízis összességében nem mutatott sem előnyöket, sem hátrányokat az aszpartám használatából.

Haighton, L., Roberts, A, Walters, B, Lynch, B. (2018).

Ez 10 olyan vizsgálat szisztematikus áttekintése volt, amelyek teljes szövettani adatokat (a testszövetek betegséggel kapcsolatos elváltozásait) szolgáltattak.

A cél az volt, hogy elemezzék az aszpartám lehetséges rákkeltő hatásait az állattakarmányozási vizsgálatokból.

Itt vannak az eredmények;

• Az aszpartám a jelek szerint nem okozott agydaganatokat, és nem volt statisztikailag jelentős különbség az aszpartámmal etetett csoportok és a kontrollcsoportok között.

• A nagy dózisú aszpartámot kapott állatoknál alacsonyabb volt a növekedés, mint a kontrollcsoportnál. Ez a hatás azonban csak a 4000 mg/testtömeg-kilogrammnál nagyobb aszpartámdózisoknál volt megfigyelhető (egy doboz diétás kóla 125 mg-ot tartalmaz).

• Az élettartamra vonatkozó állatkísérletekben a patkányok túlélési aránya “jelentősen csökkent” (423 nap) az ilyen nagy dózisú (4000 mg/kg +) aszpartámmal etetett állatoknál. A kontrollcsoportok és az összes többi aszpartámmal etetett csoport között azonban nem volt különbség a hosszú élettartam (663 nap) tekintetében.

• Nem volt arra utaló jel, hogy az aszpartám elősegítené a hólyagrák, a leukémia vagy a limfóma kialakulását.

• Az aszpartám és az emlő-, vese- és húgyvezetékrák, valamint a rosszindulatú Schwannoma között pozitív összefüggések voltak. Ezek azonban csak az édesítőszer nagyon nagy dózisával táplált csoportokban fordultak elő.

• A kutatók összességében arra a következtetésre jutottak, hogy a bizonyítékok összessége arra utal, hogy az élelmiszerekben és italokban található aszpartám nem rendelkezik rákkeltő potenciállal.

Mishra, A., Ahmed, K., Froghi, S., Dasgupta, P. (2015).

Ez a szisztematikus áttekintés a mesterséges édesítőszerek, köztük az aszpartám és a rák közötti kapcsolatokat vizsgáló tanulmányokat vizsgálta.

Az áttekintés aszpartámmal kapcsolatos megállapításai a következők voltak;

• Egy prospektív kohorszvizsgálatban az eredmények a férfiaknál a non-Hodgkin limfóma emelkedett kockázatát találták az aszpartámbevitel növekedésével. Ez a tendencia azonban nem volt megfigyelhető a női résztvevőknél.

• Egy eset-kontroll vizsgálat kimutatta, hogy az agydaganatban szenvedő egyéneknél nem volt megnövekedett aszpartámfogyasztás az egészségesekhez képest.

• A felülvizsgálat megállapítja, hogy vannak arra utaló jelek, hogy a mesterséges édesítőszerek tartós, nagy dózisú használata potenciálisan növelheti bizonyos rákos megbetegedések kockázatát. A kutatók azonban kijelentik, hogy semmi sem támasztja alá egyértelműen azt az elképzelést, hogy az aszpartám rákkeltő tulajdonságokkal rendelkezik.

Bernardo, WM., Sioes, RS., Buzzini, RF., Nunes, VM., Glina, FPA. (2016).

Ez a szisztematikus áttekintés a mesterséges édesítőszerek különböző lehetséges káros hatásaira összpontosított.

Az aszpartámmal kapcsolatos konkrét megállapításokat az alábbiakban soroljuk fel;

• Egy 473 984 emberen végzett, 5 éves követési idővel rendelkező populációs vizsgálat megállapította, hogy az aszpartám nagy napi adagjai (600 mg >) nem mutattak összefüggést az agy- vagy vérképzőszervi rákokkal.

• Egy prospektív kohorszvizsgálatban a kutatók magasabb relatív kockázatot (RR: 1.42) a leukémia kialakulására a napi egynél több diétás üdítő fogyasztása esetén.

• A számos neurotoxicitási vizsgálat adatai “nem támasztják alá azt a hipotézist, hogy az aszpartám az emberi étrendben befolyásolja az idegrendszer működését, a tanulást és a viselkedést”.

• A szisztematikus áttekintés nem talált összefüggést az aszpartámfogyasztás és az emésztőrendszeri és reproduktív rendszer rákos megbetegedései között.

• A terhesség alatti aszpartámbevitel és a gyermekkori vagy későbbi felnőttkori agydaganatok között nem mutatkozott összefüggés.

Higgins, KA., Considine, RV., Mattes, RD. (2018).

Ez a vizsgálat egy randomizált, kontrollált vizsgálat volt száz 18-60 év közötti felnőtt részvételével.

• A résztvevők napi 0, 350 vagy 1050 mg aszpartámot fogyasztottak 12 héten keresztül.

• Az eredmények azt mutatták, hogy a három csoport között nem volt különbség a glükóz- és inzulinszintek tekintetében.

• A csoportok között nem volt változás az étvágyban vagy a testsúlyban.

Bernardo, WM.., Sioes, RS., Buzzini, RF., Nunes, VM., Glina, FPA. (2016).

Ez a kettős vak, randomizált klinikai vizsgálat az aszpartám hatását hasonlította össze negyvennyolc, saját bevallása szerint “aszpartámérzékeny” személyre negyvennyolc, korban és nemben megegyező, nem érzékeny személyhez képest.

• A résztvevők vakon kaptak vagy egy aszpartámot tartalmazó csokoládét vagy egy kontrollt. Az előzetes ízpróbák azt mutatták, hogy az emberek nem tudták megállapítani, melyik szelet tartalmaz aszpartámot.

• A szeletek elfogyasztása után vérmintát vettek.

• A szeletek elfogyasztása előtt és után egyik csoportban sem volt jelentős változás az egészségügyi markerekben (glükóz, inzulin, lipidek).

• Az aszpartám-érzékeny csoportban az egyének ugyanazokról az “érzékenységi tünetekről” (például érzékelt stressz és fejfájás) számoltak be, akár aszpartámot, akár kontroll szeletet fogyasztottak.

Lindseth, GN., Coolahan, SE., Petros, TV., Lindseth, PD. (2014).

Ebben a vizsgálatban huszonnyolc egészséges felnőttet etettek nyolc napon keresztül vagy 25 mg/testtömegkilogramm magas aszpartámtartalmú, vagy 10 mg/testtömegkilogramm alacsony aszpartámtartalmú étrenddel.

Egy 70 kg-os egyén esetében a magas aszpartámtartalmú étrend napi 1750 mg aszpartámnak (14 doboz diétás kóla) felelne meg.

Az alacsony aszpartámtartalmú diéta esetében ez 700 mg aszpartámot jelentene (5-6 doboz).

• A magas aszpartámtartalmú diéta során az egyének közül hét (25%) tapasztalt “klinikailag jelentős” neuroviselkedési hatást.

• A fejfájás mindkét vizsgálati csoportban ritka volt (egy résztvevő egy alkalommal számolt be róla).

• A résztvevők “szignifikánsan depressziósabbak” voltak a magas aszpartámtartalmú diétán, többen enyhe vagy közepesen súlyos klinikai depressziót jeleztek.

• A kutatók megjegyezték, hogy vizsgálatuk viszonylag kis méretű volt (28 személy), és hogy a meglévő bizonyítékok ellentmondásosak. Ennek eredményeképpen további kutatásokra van szükség ezen a területen.

Az aszpartám biztonságos édesítőszer?

A cikkben felsorolt szisztematikus áttekintések és klinikai vizsgálatok alapján az alábbiakban összefoglaljuk a megállapításokat;

• Az emberi vizsgálatok alapján nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy az aszpartámnak káros rákkeltő hatása lenne.

• A járványtani vizsgálatok eredményei ellentmondásosak és ellentmondásos eredményeket mutatnak.

• Míg néhány kontrollált állatkísérlet azt mutatja, hogy az aszpartám növelheti a rák kockázatát, a legtöbb ilyen vizsgálatban mega-dózisú aszpartámot használtak, amely jóval meghaladja az emberekre vonatkozó maximális “megfelelő napi bevitelt”.

• Az emberi résztvevőkön végzett néhány (kis) vizsgálat lehetséges neuroviselkedési problémákat mutat. Például összefüggés a fejfájással és a depresszióval egyes egyéneknél. Azonban ezek a hatások ismét csak nagyon magas beviteli szintek esetén tűnnek láthatónak.

• A humán kísérleteket vizsgálva nem látszik bizonyíték arra, hogy az aszpartám káros hatással lenne a vércukorszintre, az inzulinszintre vagy más egészségügyi markerekre.

Összefoglalás

Az aszpartám káros hatásaira vonatkozó bizonyítékok többsége az édesítőszer rendkívül nagy adagjaival végzett állatkísérletekből származik.

A szisztematikus áttekintésekből származó általános konszenzus szerint nincs bizonyíték az aszpartám rákkeltő hatására az embereknél.

Mindamellett néhány egyedi vizsgálat összefüggést talált bizonyos egészségi állapotok és az aszpartám között, de az erre vonatkozó bizonyítékok ellentmondásosak, és az összefüggés nem jelent automatikusan ok-okozati összefüggést.

A jelen pillanatban a nagy áttekintő vizsgálatokból származó bizonyítékok összessége azt sugallja, hogy az aszpartám emberi fogyasztási szinten biztonságos, és nincs olyan erős bizonyíték, amely ennek ellenkezőjére utalna.

Azt gondolom, hogy nehéz kategorikusan kijelenteni, hogy az aszpartám 100%-ban biztonságos, és az a tény, hogy az embereken végzett kísérletek folyamatban vannak, valószínűleg azt mutatja, hogy további kutatásokat tartanak szükségesnek.

Egyéb megfontolások

Itt van néhány további megfontolás az aszpartámmal és a mesterséges édesítőszerek használatával kapcsolatban.

Fenilketonúria

A PKU egy genetikai és öröklött állapot, amely azt eredményezi, hogy az egyén – születésétől kezdve – képtelen lebontani a fenilalanin nevű aminosavat. Ennek következtében a fenilalanin a szervezetben potenciálisan káros szintre halmozódhat fel (8).

Mivel a fenilalanin egyike azoknak a vegyületeknek, amelyekre az aszpartám lebomlik, kerülni kell az aszpartám bevitelét (9).

Mesterséges édesítőszerek vs. Cukoralkoholok

Aki el akarja kerülni az aszpartámhoz hasonló mesterséges édesítőszereket, annak érdemes lehet megnéznie az édesítőszerek egy osztályát, az úgynevezett cukoralkoholokat.

Noha nagyobb dózisok esetén gyomor-bélrendszeri problémák merülhetnek fel, az eritrithez hasonló édesítőszerek esetében az emberi vagy állatkísérletek során következetesen nem találtak bizonyítékot a rákkeltő hatásra.