Hol volt Auschwitz és miért hozták létre?
Auschwitz Dél-Lengyelországban volt, Krakkótól alig több mint 30 mérföldre nyugatra. Lengyelországnak azon a területén volt, amelyet a németek úgy döntöttek, hogy bekebeleznek a Birodalomba. A “németesítés” folyamatának részeként azt akarták, hogy a területet németek népesítsék be, de mivel Lengyelországnak ez egy erősen iparosodott része volt – Katowice, a fő termelési központ alig 20 mérföldre északnyugatra fekszik -, a németeknek szükségük volt arra, hogy jelentős számú lengyel maradjon, hogy a gyárakban és szénbányákban dolgozzon.
Az eredeti auschwitzi koncentrációs tábort úgy tervezték, hogy rémületet keltsen ezekben az őshonos lengyelekben. Ha bármi gondot okoztak a németeknek – vagy csak úgy tűnt, hogy esetleg gondot okozhatnak -, akkor azt kockáztatták, hogy Auschwitzba szállítják őket.
Az első foglyok 1940 júniusában érkeztek, és egészen 1942-ig a táborban raboskodók túlnyomó többsége lengyel politikai fogoly volt. Bár ez még nem volt a tömeges megsemmisítés helye, e lengyelek közül hatalmas számban pusztultak el a táborban a különböző rossz bánásmódok következtében – beleértve az éhezést, a verést és a kivégzést. Olyannyira, hogy az először Auschwitzba küldött 23 000 lengyel több mint fele 20 hónapon belül meghalt.
Miért hívták Auschwitznak?
Azért hívták Auschwitznak, mert ez volt a lengyel Oświęcim város német neve, ahol a tábor épült. Az eredeti tábort – a “fő” tábort – a lengyel hadsereg laktanyáinak épületegyüttesében, egy lótenyésztő udvar körül alakították ki, nem messze Oświęcim központjától, a Sola folyó partján.
- Auschwitz felszabadítása 75 évvel később: mi történt és hogyan emlékezünk a holokausztra?
- Auschwitz és a holokauszt: 5 podcast, amit érdemes meghallgatni
Ki volt a főnök Auschwitzban?
Rudolf Hoess (Höss) volt a parancsnok az Auschwitz fennállásának nagy részében. 39 éves volt, amikor 1940 tavaszán először kinevezték erre a posztra. Elkötelezett náci volt, a Münchentől északra fekvő dachaui koncentrációs táborban képezték ki. Bár a rabok szenvedéseivel szemben teljesen szívtelen volt – és több mint egymillió ember meggyilkolásának felügyeletéért volt felelős -, személyisége távol állt az SS-őrök nyáladzó, vörös arcú karikatúrájától. Ehelyett viselkedése egy amerikai ügyvéd szerint, aki a háború után kihallgatta őt, “normális ember volt, mint egy élelmiszerboltos eladó”.
Kit küldtek Auschwitzba? Mikor kezdtek el embereket gyilkolni a gázkamrákban?
Az elítélteket kezdetben, mint fentebb tárgyaltuk, főként lengyel politikai foglyok voltak, de ez kezdett megváltozni, amikor Auschwitzba szovjet foglyokat kezdtek befogadni a Szovjetunió 1941 júniusi német megszállása után. E foglyok közül 1941 nyarán sokan komisszárok – szovjet politikai tisztek – voltak, és azért küldték őket a táborba, hogy halálra dolgoztassák őket. Minden komisszárt, akit a németek harc közben elfogtak, meg kellett gyilkolni, és azokat, akiket nem fedeztek fel komisszárként a frontvonalon, később koncentrációs táborokba, például Auschwitzba küldték, hogy megöljék őket.
- Auschwitz: az emberek a tömeggyilkosság mögött
- Forgotten voices: the history behind Holocaust Memorial Day
Ekkor, 1941 őszén elkezdődött egy hatalmas új tábor építése, másfél kilométerre Auschwitz főtáborától, egy olyan helyen, amelyet a lengyelek Brzezinkának, a németek pedig Birkenaunak hívtak. Auschwitz Birkenaunak kulcsszerepet szántak a zsidók kiirtásában. De a tábort nem ezért építették. Ehelyett nagyszámú szovjet hadifoglyot (PoW) kellett volna elhelyezni – nem a komisszárokat, akiket még meg kellett volna ölni, hanem egyszerű katonákat. Mintegy 10 000 szovjet hadifogoly érkezett azon az őszön a tábor építéséhez, de a körülmények olyan borzalmasak voltak, hogy 1941 tavaszára 9000-en meghaltak.
Az auschwitzi főtáborban az SS mindeközben a nem kívánt foglyok halálra dolgoztatásánál hatékonyabb módszert keresett a nem kívánt foglyok megölésére. Hoess helyettese kísérletezett a Zyklon B nevű erős rovarirtó szerrel, amelyet tetvek irtására használtak, és felfedezte, hogy a Zyklon B kristályok felszabadítása egy lezárt, zárt területen az embereket is megöli. 1941 második felében az SS beteg foglyokon és szovjet hadifoglyokon végzett kísérletsorozatban tesztelte ennek az új gyilkossági módszernek az erejét. Kezdetben az elgázosítási kísérleteket az egyik rabtömb alagsorában végezték, de az SS hamarosan rájött, hogy a főtábor krematóriumában lévő lezárt helyiség hatékonyabb hely az emberek megölésére. 1942 elejére ebben az új gyilkoló kamrában már a helyi, munkaképesnek nem tartott zsidókat is elgázosították.
Az 1942-es év az új auschwitzi birkenaui tábor funkciójában is változást hozott. A szovjet hadifoglyokra máshol volt szükség munkára, ezért a nácik úgy döntöttek, hogy Birkenau lehet az a hely, ahová a zsidókat küldhetik egész Európából. A nácik úgynevezett “végső megoldásának” – a zsidók kiirtásának – kialakulásával Birkenau megtalálta hírhedt és gyilkos célját.
1942-től Auschwitz 1945. januári felszabadításáig a legkülönbözőbb országokból, kezdve Szlovákiával, származó zsidók szenvedtek és haltak meg Birkenauban. Kezdetben a zsidókat a birkenaui átalakított parasztházakban kialakított, rögtönzött gázkamrákban gyilkolták meg – ezt félreesőbb gyilkolóhelynek tartották, mint a főtáborban lévő krematóriumokat. De 1943-ban megnyílt az első a négy téglaépítésű gázkamra/krematórium komplexum közül Auschwitz Birkenauban. Ezek a gyilkolóüzemek még tovább egyszerűsítették a gyilkolás folyamatát.
Auschwitznak ugyanaz volt a funkciója, mint más haláltáboroknak?
Auschwitznak szokatlan szerepe volt a náci rendszerben: egyszerre volt haláltábor és koncentrációs tábor. Az ellentétes szerepekkel kapcsolatban ma gyakran zavaros a kép. Egy koncentrációs tábor, mint Dachau, 1933 óta létezett, és a funkciója nem volt titok. Olyan hely volt, ahová azokat küldték, akiket a nácik ellenségüknek tekintettek, hogy brutális “átnevelési” folyamatot hajtsanak végre, amelynek során sokakat megöltek. De bár a foglyokkal való bánásmód ezekben a koncentrációs táborokban megdöbbentő volt, a háború előtti táborok foglyainak többsége túlélte a borzalmas élményeket.
- A Bergen-Belsen koncentrációs tábor rövid története, ahol Anne Frank meghalt
- Laurence Rees a holokauszt elkövetőiről: “
- A náciknak varrtak: kik voltak Auschwitz varrónői?
A haláltáborok ezzel szemben csak a második világháború alatt jöttek létre, elhelyezkedésük és működésük államtitok volt. A zsidókat oda küldték, hogy megérkezésük után azonnal meggyilkolják őket – csak egy elenyésző számban válogatták ki őket, hogy a táborban dolgozzanak, és segítsenek az SS-nek olyan feladatokban, mint a meggyilkolt zsidók holmijának szétválogatása. Idővel a nácik ezeket a zsidókat is pusztulásra szánták.
Auschwitz sokkal bonyolultabb volt. A szelekciós folyamat például nagyobb léptékben zajlott. Az egyes transzportokban lévő zsidókat vagy egy ideiglenes életlehetőségre választották ki – és valószínűleg halálra dolgoztatták őket a közeli számos ipari üzem egyikében -, vagy pedig arra, hogy azonnal meggyilkolják őket a birkenaui gázkamrákban.
A gyerekeket szinte kivétel nélkül a halálba küldték a kiválasztási folyamat során. Csak a legkivételesebb körülmények között – például orvosi kísérletekhez való szelekció esetén – élte túl bármelyikük is néhány óránál tovább. Dr. Josef Mengele például egy hírhedt kísérletsorozatot végzett Auschwitzban ikergyermekeken. Hírhedt módon a legtöbb gyermek meghalt a folyamat során.
Azért láthatjuk ma Auschwitz Birkenau hatalmas területét, a fából készült barakkok soraival, mert a nácik azt tervezték, hogy kiválasztott zsidókat tartanak életben, ha ideiglenesen is, hogy munkásként használják őket. 1944-re Birkenau egyik funkciója az volt, hogy az emberek hatalmas szortírozó területeként működjön, a nácik a kiválasztott zsidókat több hétig életben tartották Birkenauban, mielőtt további szelekciónak vetették volna alá őket – vagy azért, hogy máshová küldjék őket munkára, vagy azért, hogy megöljék őket. A zsidókat gyakran küldték Birkenauból a környékbeli ipari üzemekhez közeli táborokba, majd visszatoloncolták őket Birkenauba, hogy meggyilkolják őket, amint már nem tudtak dolgozni.
A Treblinkához hasonló haláltáborokban viszont nem volt szükség ekkora területre és ilyen számú barakkra. Az oda érkező zsidók túlnyomó többsége néhány órán belül halott lett volna.
- A “brit Schindler”, aki 669 gyermeket mentett meg a náciktól
- A nő, aki Hitlernek szült
Mi a jelentősége Auschwitznak ma?
Auschwitz a világtörténelem legnagyobb tömeggyilkosságának helyszíne. Mintegy 1,1 millió ember halt meg ott, túlnyomó többségük zsidó volt, bár másokat is meggyilkoltak. Nem csak lengyel politikai foglyokat, hanem más csoportokat is, például szintiket és romákat. Ez a tény önmagában is elég ahhoz, hogy biztosítsa maradandó jelentőségét. De van még más is. Az, hogy a gyilkolás módja – a gyárakra emlékeztető téglaépületekben, ahol az emberek az egyik ajtón léptek be, majd alig néhány órával később egy másik ajtón keresztül hamuvá váltak – a modern kori borzalom egy sajátos fajtáját foglalja magába. Ez olyan gépesített megsemmisítés volt, amilyet a világ még nem látott, és amelyet egy Európa szívében fekvő, művelt nemzet emberei szerveztek, akik pontosan tudták, mit csinálnak.
- Mi történt a koncentrációs táborok felszabadítása után?
Élénken emlékszem, hogy egy fogoly azt mondta nekem, hogy Auschwitz Birkenauban egyszer hallotta, hogy “a tábor zenekara német, osztrák és olasz zeneszerzők remekműveit játszotta. SS emberek ültek a krematórium mellett, ahol gyerekek, anyák, nők és férfiak égtek, de ők csak ültek. Most azt hiszem, hogy örültek, hogy rendesen elvégezték a munkájukat, és kijárt nekik egy kulturális szórakozás. Nem voltak dilemmáik. A birkenaui szél befújta a haláltábor füstjét, de ők csak ültek és hallgatták Mozartot és másokat. Erre képes az ember…”
Laurence Rees történész, író és dokumentumfilmes, akinek sorozatai között szerepel A nácik: A figyelmeztetés a történelemtől; Auschwitz: A nácik és a “végső megoldás”; és Horror keleten. A Holokauszt című könyv szerzője: A New History (Viking, 2017), amely a Sunday Times top 10-es bestsellere volt, valamint a Their Darkest Hour (Ebury, 2007). 2009-ben elindította a WW2History.com weboldalt, amely egy multimédiás forrás a második világháborúról.