Az autonóm szenzoros meridiánválaszt tapasztaló egyének magasabb szintű érzékszervi szuggesztibilitással rendelkeznek

Az autonóm szenzoros meridiánválasz (ASMR) egy önbevalláson alapuló érzékszervi jelenség, amely kellemes bizsergő érzést vált ki, amely a fejben kezdődik és lefelé halad a gerinc felé (Barratt & Davis, 2015; Barratt, Spence, & Davis, 2017). A bizsergés leggyakrabban vizuális és auditív ingerek hatására jelentkezik. Ezek a kiváltó okok erősen egyénre szabottak, és közéjük tartozik valakinek a halk suttogása, különböző felületek kopogtatása, személyes figyelem vagy ropogó hangok figyelése és hallása (Barratt & Davis, 2015; Barratt és mtsai., 2017). A bizsergés által kiváltott szinte eufórikus érzés miatt az ASMR jelenséget agyi orgazmusnak is nevezik. Nevezetesen, úgy tűnik, hogy anekdotikus bizonyítékok vannak arra, hogy az ASMR segít enyhíteni az álmatlanságot, a depressziót és a szorongás érzését (Barratt & Davis, 2015; Garro, 2017). Meglepő módon, a jelentős és lenyűgöző online követők ellenére korlátozott számú publikált tudományos tanulmány van, amelyek az ASMR-t mint tudományos konstrukciót vizsgálják.

A korábbi munkák kimutatták, hogy bizonyos személyiségjegyek pozitívan kapcsolódnak az ASMR-hez, például a Big Five személyiségleltár (BFI; Fredborg, Clark, & Smith, 2017; McErlean & Banissy, 2017) tapasztalatokra való nyitottság skálája és az Inter-personal Reactivity Index (IRI; McErlean & Banissy, 2017) Fantasy alskálája. Ezek a korábbi tanulmányok elsősorban az ASMR és bizonyos kognitív konstrukciók közötti kapcsolatra összpontosítottak; Poerio, Blakey, Hostler és Veltri (2018) azonban kimutatta, hogy az ASMR nemcsak kognitív affektív élmény, hanem fizikai érzékszervi élményt is kivált. Ezért e tanulmány célja az volt, hogy megvizsgálja az ASMR és az illuzórikus érzékszervi események megtapasztalására való hajlam közötti lehetséges kapcsolatot.

A szenzoros szuggesztibilitást gyakran olyan személyiségvonásként írják le, amely azzal kapcsolatos, hogy az egyén hogyan reagál az érzékszervi információkra, amelyeket valaki más rejtett módon befolyásol (Gheorghiu, Koch, & Hubner, 1995; Marotta, Tinazzi, Cavedini, Zampini, & Fiorio, 2016; Stone, Bullock, Keizer, & Dijkerman, 2018). Ezt a Sensory Suggestibility Scale (SSS; Gheorghiu et al., 1995) segítségével értékeltük. Az SSS során a kísérletvezető verbálisan utal arra, hogy a résztvevőnek egy adott érzést kellene éreznie. Például az egyik kísérleti feladat során a résztvevők egy LED-es zseblámpát helyeznek az arcukhoz, és egy 5 pontos Likert-típusú skálán jelentik, hogy éreztek-e valamilyen melegségérzetet az arcukon. Annak ellenére, hogy fiziológiailag lehetetlen érzékelni a javasolt érzést a kísérleti gyakorlatok során, az erősen szuggesztív egyének ennek ellenkezőjét fogják jelenteni. Az SSS tartalmaz kontrollgyakorlatokat is, amelyek valódi érzékszervi eseményeket idéznek elő. A résztvevők például befogják a fülüket a kezükkel, és arról számolnak be, hogy hallottak-e olyan zajt, amely egyenértékű azzal, mintha egy kagylót tartanának a fülükhöz. Két kontrollgyakorlatot időhiány miatt kihagytunk (SSS 3. és 9. tétel).

Az ASMR-t megtapasztaló résztvevőktől (N = 36, 26 nő) azt vártuk, hogy magasabb pontszámot érnek el az SSS-en, mint a nem ASMR csoport (N = 25, 20 nő), ami arra utal, hogy kapcsolat van az érzékszervi információkkal szembeni szuggesztibilitás szintje és az ASMR-élmények jelentésére való hajlam között.

A Wilcoxon aláírt rangsorolási teszt nem mutatott különbséget az átlagos SSSkísérleti (Mdn = 1,40, IQR = 0,70) és az átlagos SSSkontroll (Mdn = 1,50, IQR = 1,00) pontszámok között az ASMR csoportban (z = -,83, p = .406, d = 0,17). A kontrollcsoportban azonban az átlagos SSScontrol pontszám (Mdn = 1,50, IQR = 1,00) szignifikánsan magasabb volt, mint az átlagos SSSexperimental (Mdn = 0,90, IQR = 0,70) pontszám (z = -2,27, p = .024, d = 0,56). Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az ASMR csoport résztvevői nem tettek különbséget az illuzórikus és a valódi érzékszervi élmények között az intenzitás tekintetében. Ez tovább erősíti azt a következtetésünket, hogy az ASMR-élményekkel rendelkező egyének hajlamosabbak az illuzórikus érzékszervi események átélésére.

Érdekes módon korábbi munkák, amelyek nem kapcsolódnak az ASMR-hez, azt mutatták, hogy az emelkedett SSS-pontszámok számos testi illúzió során illuzórikus érzések átélésével járnak (Marotta et al., 2016; Stone et al., 2018). Érdekes lenne megvizsgálni, hogy az ASMR-t megtapasztaló egyének nagyobb fogékonyságot mutatnak-e a testi illúziókra, mint a kontrollok. Ez lehetővé tenné annak vizsgálatát, hogy az ASMR-élményeket átélő egyéneknek más az én reprezentációja az agyukban, mivel a testi illúziókat gyakran használják olyan konstrukciók kezelésére, mint az önismeret, az interocepció és a testreprezentáció plaszticitása (lásd Blanke, 2012). Az ASMR egy nagyon privát és belsőleg fókuszált élmény, amelyben az egyén önkéntelenül egy különálló belső érzékszervi eseményhez vonzódik. Mint ilyen, valószínűsíthető, hogy bizonyos interoceptív készségek előfeltételei annak, hogy képesek legyünk ASMR-élményekre. A közelmúltban Smith, Fredborg és Kornelsen (2019) több neurális hálózat megváltozott összekapcsolhatóságát mutatta ki az ASMR-élményekkel rendelkező egyénekben, köztük a szenzomotoros hálózatban.

A korábbi munkák egy személyiségprofilt is kezdtek létrehozni, amely azt jelzi, hogy az ASMR-t megélő egyének bizonyos kognitív konstrukciók magasabb szintjéről számolnak be (pl. az élményekre való nyitottság, fantáziálás; Fredborg et al., 2017; McErlean & Banissy, 2017). Eredményeink azt jelzik, hogy az érzékszervi testi tapasztalatokkal kapcsolatos konstrukciókon alapuló profil létrehozása tovább mélyíti az ASMR természetének és mértékének megértését. Ez kulcsfontosságú, mivel jelentős állítások hangzottak el az ASMR-rel és annak a mentális egészségre gyakorolt jótékony hatásaival kapcsolatban. Az anekdotikus bizonyítékok például azt jelzik, hogy az egyének az ASMR-t terápiás eszközként használják a mentális betegségek széles skálájának enyhítésére, például álmatlanság, depresszió és szorongásos érzések (Barratt & Davis, 2015; Garro, 2017). Eredményeink ugródeszkaként szolgálnak a kutatás előmozdításához, amely az ASMR-t, egy olyan egyedülálló érzékszervi jelenséget, amely látszólag nagy megkönnyebbülést és kényelmet hoz az egyének számára, esetleg jellemző érzékszervi testi tapasztalatokra összpontosító kutatásokat segíti elő.