Az aztékok vívmányai
Az aztékok számos ötletet adaptáltak korábbi csoportoktól, beleértve naptáraikat és templompiramisaikat. Az aztékok azonban továbbfejlesztették ezeket az elképzeléseket, és a sajátjukká tették őket.
Tudomány és technológia Az aztékok egyik legjelentősebb technológiai vívmánya a szigetvárosuk, Tenochtitlán megépítése volt. Az aztékok a város területét mesterséges szigetek, úgynevezett chinampák létrehozásával növelték. A Mexikóváros melletti Xochimilcóban a virágtermesztők még ma is használják a chinampákat. A turisták szívesen tesznek hajókirándulásokat, hogy megnézzék ezeket az “úszó kerteket”.
A chinampákhoz hasonlóan lenyűgöző volt a Tenochtitlánt a szárazfölddel összekötő három gát is. Az átjárók gyakran zsúfoltak a fővárosba be- és kiutazó emberekkel. Az esős évszakban, amikor a tó vize megemelkedett, a gátak gátként is szolgáltak.
Az aztékok az időszámításhoz a maja nap- és szent naptárakat adaptálták. A 365 napos naptár különösen hasznos volt a mezőgazdaságban, mivel követte az évszakokat. A papok a 260 napos szent naptárat arra használták, hogy megjósolják az eseményeket és meghatározzák a “szerencsés” napokat olyan dolgokhoz, mint a vetés vagy a háborúba indulás.
Az egyik leghíresebb azték lelet a Napkőnek nevezett naptár. A Nap istenének szentelt, gyönyörűen faragott kő közel tizenkét láb széles és majdnem huszonöt tonnát nyom. Középen a napisten arca látható. A Napkő ma Mexikó jól ismert szimbóluma.
Művészetek és építészet Az aztékok számos művészetet gyakoroltak, többek között költészetet, zenét, táncot és szobrászatot. A költők verseket írtak az istenek dicséretére, történetek elmesélésére és a természeti világ ünneplésére. A költészetet nagyra értékelték. Az azték költők verseiket énekelték vagy zenére szavalták. Néha színészek adták elő őket, drámai előadást hozva létre párbeszédekkel és jelmezekkel.
A zene és a tánc fontos jellemzője volt az azték szertartásoknak és ünnepeknek. Az emberek ezekre a különleges alkalmakra kiöltöztek. A nők gyönyörű blúzokat viseltek a szoknyájuk fölött. A férfiak kifestették az arcukat, megzsírozták a hajukat, és tollas fejdíszt viseltek. A táncosok nagy köröket alkottak, és a dobok ütemére és a csörgőharangok hangjára mozogtak. A táncoknak vallási jelentésük volt, és a táncosoknak minden lépést pontosan kellett végrehajtaniuk. Néha több ezer ember táncolt egyszerre. Néha még a császár is csatlakozott.
Az aztékok tehetséges festők és szobrászok is voltak. A festők ragyogó színekkel készítettek isteneket és vallási szertartásokat ábrázoló jeleneteket. A szobrászok kőszobrokat és domborműveket készítettek a templomok falaira. Kőből és féldrágakövekből, például jádéból, apró, élethű ember- és állatfigurákat is faragtak. Munkáik technikai kivitelezésben és szépségben felülmúlták a korábbi mezoamerikai kultúrák alkotásait.
Az aztékok építészetét ma leginkább hatalmas kőtemplomaikról ismerjük. Az aztékok egyedülálló módon dupla lépcsőket építettek, mint például a tenochtitláni Nagy Templomban. A lépcsők két templomba vezettek, az egyik a napisten, a másik az esőisten számára. A közeli kisebb piramisoknak saját templomaik voltak, ahol áldozati tüzek égtek az istenek hatalmas szobrai előtt.
Nyelv és írás A beszélt nyelvet művészetté emelték az azték társadalomban. Szinte minden alkalom drámai és gyakran virágos beszédeket követelt. Az azték nyelv, a nahuatl gazdag szókincse lehetővé tette a beszélők számára, hogy új szavakat alkossanak és elvont fogalmakat írjanak le.
Az azték írásrendszer glifákat és piktogramokat egyaránt használt. A piktogram olyan rajz, amely egy szót, kifejezést vagy nevet ábrázol, nem pedig szimbolizál. Például a háborút jelölő azték piktogram egy pajzs és egy bunkósbot szimbóluma volt. Az aztékoknak nem volt elég piktogramjuk és glifájuk ahhoz, hogy mindent kifejezzenek, amit a nyelvükön ki lehetett mondani. Ehelyett az írástudók az adatok felsorolására vagy az események felvázolására használták az írást. A papok ezeket az írásokat arra használták, hogy felidézzék az emlékeiket, amikor a múltból származó történetekről meséltek.