Mi történt a neandervölgyiekkel? Elhagyták afrikai otthonukat, és 350 000-600 000 évvel ezelőtt vándoroltak be Európába, jóval megelőzve a modern embereket, akik csak körülbelül 45 000 évvel ezelőtt jelentek meg. De körülbelül 5000 évvel az érkezésünk után az őshonos neandervölgyiek eltűntek.
Homo neanderthalensis rekonstrukciója a németországi Mettmannban található Neander-völgyi Múzeumban. Stanfordi kutatók olyan matematikai modellt alkottak, amely a neandervölgyiek kihalását a modern emberrel való versengéssel magyarázza. (Képhitel: AP Photo/Martin Meissner)
Az antropológusok eddig azt javasolták, hogy a neandervölgyieknek szörnyű járványok vagy a korabeli éghajlati változásokhoz való alkalmazkodásra való képtelenség okozhatta a vesztüket, de a Stanford kutatói most azt állítják, hogy egyfajta kultúrháború okozhatta a véget.
A Marcus Feldman biológus által vezetett csapat azután jutott erre a következtetésre, hogy matematikai modelleket készítettek, amelyek kimutatták, hogy a győzelemhez nem volt szükség arra, hogy az emberek létszámfölényben legyenek a helyiekkel szemben. A modellek azt mutatták, hogy egy kisebb létszámú, magasabban fejlett kultúrával rendelkező embercsoport végül kiszoríthatta a neandervölgyieket.
Az előny nem csak a nyers intelligenciában rejlett. A régészeti leletek azt mutatták, hogy az emberek és a neandervölgyiek agymérete lényegében azonos volt, és a legújabb paleoantropológiai vizsgálatok arra utalnak, hogy a neandervölgyiek képesek voltak a kora újkori emberekre jellemzően fejlett intellektuális viselkedésmódok egész sorára.
Az emberek fejlettebb kultúrája azonban ahhoz vezethetett, hogy nagyobb területen tudtak területet gyűjteni vagy vadászni, vagy magasabb szintű szerszámkészítésre voltak képesek. A jobb szerszámok pedig valószínűleg jobb fegyvereket jelentettek.
“Feltehetően sok erőszakos cselekmény zajlott abban az időben” – mondta Feldman, aki a Burnet C. és Mildred Finley Wohlford professzor a Bölcsészettudományi és Tudományos Iskolában. “Feltételezem, hogy nem csak szerszámokkal elkövetett konstruktív dolgok voltak. Egy kézi fejszét lehetett építő és romboló célokra is használni.”
A modellezés eredményeit tekintve a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy egy kis létszámú, magas szintű kifinomultsággal rendelkező emberpopuláció legyőzhette a neandervölgyiek egy nagyobb, kialakult populációját, amely alacsonyabb szintű kulturális kifinomultsággal boldogult.
A gazdagok pedig bizonyos értelemben valószínűleg gazdagabbak lettek, mert egy növekvő emberpopuláció magasabb szintű kulturális kifinomultságot tudott támogatni. A modellezés azt is sugallja tehát, hogy nem feltétlenül egy genetikai mutáció volt az, ami megváltoztatta az emberi agyat, és az embereknek a neandervölgyiekkel szemben előnyt biztosított, ahogyan azt feltételezték, mondta Feldman.
“Ők feltehetően az utolsó közeli rokonaink, mielőtt az emberek uralták volna a világot” – mondta.
Feldman kutatócsoportjában részt vett William Gilpin, a Stanford Egyetem alkalmazott fizika szakos végzős hallgatója, valamint Kenichi Aoki, a japán Meidzsi Egyetem Kutatás és Szellemi Tulajdon Stratégiai Koordinációs Szervezetének munkatársa. Elmondta, hogy az interdiszciplináris szakértői csoportból való merítés teszi lehetővé az ilyen típusú munkát.
“Az egyik nagyszerű dolog a Stanfordban az, hogy ezt milyen könnyen meg lehet csinálni” – mondta. “Mindig is az volt a helyzet, mióta a matematikai tanszéken doktoráltam, hogy az interdiszciplináris kutatást az egyetem bátorította és erősen támogatta.”
A kutatás a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban jelent meg.