Az “erdőirtás” minden olyan folyamat, amely megváltoztatja az eredeti faállományt, beleértve az összes fa kivágását egy területen, az erdő ritkítását és a ritkán előforduló tüzeket. Több ezer évvel ezelőtt erdők és füves területek borították a Föld nagy részét. Bár az erdőirtás először az 1950-es években vált komoly aggodalomra okot adó jelenséggé, már azóta probléma, hogy az emberek több százezer évvel ezelőtt elkezdtek tüzeket gyújtani. A növények és állatok kipusztulása az erdőirtás miatt már évezredek óta előfordul. Az erdőirtás továbbra is egyre súlyosabb problémát jelent a világ gyorsan növekvő népessége és az értékes erőforrások iránti igények miatt. Ez a probléma ráadásul egyre gyorsul. A környezet egyre érzékenyebben reagál a változásokra, és a Föld egyes területein már most visszafordíthatatlan károkat okoz.
Az erdőirtás és az emberi fejlődés
Az erdők irtása kéz a kézben jár az emberi fejlődéssel. A fák menedéket és tüzelőanyagot nyújtanak a meleghez és a főzéshez. A gyümölcsök és a diófélék táplálékot, valamint gyógyszereket és színezékeket biztosítanak. A fák kivágásához nem volt szükség fejlett technológiára. A legkorábbi emberek kő- vagy tűzkőbaltával vághatták ki a fákat, vagy tűzzel tisztíthattak meg nagy kiterjedésű területeket. A civilizáció előrehaladtával a fákat először mezőgazdasági célokra, majd a növekvő urbanizáció miatt vágták ki. A népesség folyamatos növekedése az európai erdőkben i. e. 9000 és 5000 között a földművelés, az állatok háziasítása és a tűz vadászatra való felhasználása érdekében végzett kiterjedt területrendezéshez vezetett. Hasonló volt a helyzet minden kontinensen, Kínában, Afrikában és Amerikában is, ahol a következő évezredekben a népesség növekedett.
Az erdőirtás és az iparosodás
A fém, a fűrész, majd a motoros fűrész feltalálása nagymértékben felgyorsította a földek irtásának lehetőségét. Az 1800-as évek ipari forradalma óta az erdőket világszerte kiaknázták. Michael Williams 2001-es, a “History Today” című lapban megjelent cikke szerint például Közép-Európa Oroszországában 67 000 négyzetkilométernyi (16 556 060 hold) erdőt irtottak ki a 17. század vége és a 20. század eleje között. Az amerikai úttörők nyomultak előre nyugatra, és a fakivágás a mindennapi élet szerves része volt. Csak 1850-ig mintegy 460 000 négyzetkilométernyi – elképesztő 177 millió négyzetmérföldnyi – erdőt vágtak ki, 1910-ig pedig közel 300 millió négyzetmérföldnyi erdőt.
Az erdőirtás
A legismertebb erdőirtás 1950 óta történt. A puhafa erdők ma már a mai társadalmak igényeit elégítik ki. Súlyos problémát jelent azonban a trópusok nagymértékű népességrobbanása. A Föld legnagyobb esőerdeje az 1,2 milliárd hektáros Amazonas-medencében található, amely kilenc dél-amerikai országon keresztül húzódik. A medencében hatalmas növény- és állatvilág és több ezer fafajta található. Az Esőerdővédelmi Társaság jelentése szerint az eredeti 4 milliárd hektárnyi esőerdőből már csak 2,7 milliárd hektárnyi terület maradt meg, és évente több százezer négyzetkilométernyi terület vész el.
Az égetéses technikák
Az 1960-as évek előtt korlátozások tartották távol az embereket az amazóniai esőerdőtől, kivéve a folyók melletti irtást. Ezután a farmerek elkezdték betelepíteni ezt a trópusi területet az égetéses-csépléses technikákkal, amelyek elpusztítják a fákat anélkül, hogy más szükségletekre használnák őket. ez nagymértékben csökkenti a talaj tápanyagtartalmát, és csökkenti a növények további növekedésének lehetőségét. A gazdák csak néhány szezonra tudnak termést hozni, és utána újabb fákat kell kivágniuk a földekért. Ha az erdőirtást megfelelő módon végeznék, és a hektárokat rotációban művelnék, a gazdák számos éven át kiváló termést tudnának termeszteni.
Az erdőirtás következményei
Az erdőirtásnak számos negatív hatása van a Földre. A fák és a növények eltávolítják és tárolják a levegőből az üvegházhatású gázokat, például a szén-dioxidot, az ózont és a metánt. Ha a fákat elpusztítják, az üvegházhatású gázok nagymértékben fokozzák a globális felmelegedést.
A fák kivágása az életformákat is elpusztítja. Az Esőerdővédelmi Társaság honlapja szerint a trópusi esőerdőkben él a világon ismert állat- és növényfajok több mint fele. Az erdős területek segítenek a vízgyűjtők védelmében is, és megakadályozzák a talajeróziót, az árvizeket és a földcsuszamlásokat. Az erdők táplálják a szegényeket is. A súlyos szegénységben élő 1,2 milliárd ember többsége alapvető szükségletei és megélhetése a fáktól függ.
Az esőerdők megmentése
A környezetvédők már régóta aggodalmukat fejezik ki az Amazonas eltűnőben lévő esőerdők miatt, de nem voltak különösen hatékonyak az erdőpusztulás lassításában. Sok lépést kell tenni a mai helyzet javításához. Ezek közé tartozik az égetéses erdőirtási technikák visszaszorítása, a védett földterületek mennyiségének növelése, az erdei termékek fenntartható felhasználásának előmozdítása és/vagy törvényi szabályozása, valamint olyan fakitermelési módok alkalmazása, amelyek csökkentik az erdőirtási problémákat. Az alternatíva egy nagyobb mértékű kihalás, amely nem természetes úton, például meteorbecsapódás vagy vulkánkitörés következtében következik be, mint a Föld múltjában, hanem az emberi fejlődés és a szükséges intézkedések elmulasztása miatt.