Suzanne Segerstrom a lexingtoni Kentucky Egyetem pszichológiaprofesszora. Kutatásainak középpontjában az áll, hogy az egyéni különbségek és az önszabályozási folyamatok – beleértve az ismétlődő gondolkodás szabályozását – hogyan befolyásolják a fiziológiát és az egészséget. Doktori fokozatát klinikai pszichológiából a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetemen szerezte 1997-ben. Őt és munkásságát olyan díjakkal ismerték el, mint a 2002-es Templeton Pozitív Pszichológia Díj, a Lewis and Clark College 2004-es Outstanding Young Alumna Awardja, valamint a Psychoneuroimmunology Research Society 2007-es Robert Ader New Investigator Awardja. Ő a szerzője a 2006-ban megjelent Breaking Murphy’s Law című szakkönyvnek is.
A visszatérő gondolkodás – köznyelven szólva, hogy mi jár az ember fejében – fontos szerepet játszik az emberek szubjektív életében és következésképpen jóllétében. Az ismétlődő gondolkodás számos lehetséges hatása közül a depressziós hangulatban való mentális elmerülés megakadályozhatja, hogy olyan cselekedeteket tegyünk, amelyek felvidíthatnának (Nolen-Hoeksema, 1991), és ha mentálisan elakadunk egy vita miatt, az megakadályozhatja, hogy utána helyreálljon a vérnyomásunk (Gerin, Davidson, Christenfeld, Goyal, & Schwartz, 2006). Másfelől viszont egy múltbeli boldog időszak mentális újraélése boldogabbá teheti a jelenben (Bryant, 2003), egy hatékony cselekvés előre megtervezése pedig megelőzheti a későbbi stresszt (Taylor, Pham, Rivkin, & Armor, 1998).
A visszatérő gondolkodással kapcsolatos kutatások általában egy vagy több, egyetlen, különálló típusra összpontosítottak, mint például a rumináció, az aggodalom, a tervezés, a reflexió, a feldolgozás vagy a visszaemlékezés, hogy csak néhányat említsünk. Engem mindezen típusok közötti kapcsolatok érdekeltek: például, hogy az aggódás miben azonos vagy különbözik a ruminációtól, és vannak-e következményei az ilyen különbségeknek (Segerstrom, Tsao, Alden, & Craske, 2000)? Munkatársaimmal és tanítványaimmal együtt felfedeztem az ismétlődő gondolkodás többdimenziós struktúráját, amely segít megérteni, hogyan alakulhatnak ki az ismétlődő gondolkodás diszkrét típusai, és miért vannak olyan hatásai, amilyenek.
Az ismétlődő gondolkodás dimenziói
Többdimenziós skálázást használtunk az ismétlődő gondolkodás különböző típusai közötti különbségek jellemzésére. A többdimenziós skálázás a típusokat az egymáshoz való hasonlóságuk szerint sorba rendezi. A nagyon hasonló típusok, mint például a rumináció és az aggódás, közel jelennek meg egymáshoz; a kevésbé hasonló típusok, mint például az önelemzés és az önvád, távol jelennek meg egymástól. Az 1. ábra az idősebb felnőttek többdimenziós eredményét mutatja, akik korrelációkat használnak a hasonlóság megítélésére (Segerstrom, Roach, Evans, Schipper, & Darville, 2010). A horizontális dimenzió egy olyan minőséget tükröz, amelyet valenciának nevezünk, vagyis azt, hogy a gondolatok tartalma nagyrészt pozitív vagy negatív. A függőleges dimenzió egy olyan minőséget tükröz, amelyet célnak nevezünk, vagyis azt, hogy a gondolatok hangneme nagyrészt kereső, kérdő és/vagy bizonytalan, vagy nagyrészt megoldó, tervező és/vagy biztos. Ugyanezt a dimenzionális struktúrát találtuk fiatalabb felnőtteknél, amikor korrelációkat használtunk a hasonlóság megítélésére, és amikor az ismétlődő gondolatok szabad leírásait gyűjtöttük össze, és fiatal felnőtt bíráknak a hasonlóság alapján rendeztük őket (Evans & Segerstrom, in press; Segerstrom, Stanton, Alden, & Shortridge, 2003).
1. ábra. A trait repetitív gondolkodás többdimenziós skálázása idősebb felnőttek esetében. Az önelemzés, a tünetfókusz és az önvádaskodás a Response Style Questionnaire-Rumination Scale faktoraira utal. A kontroll hiánya a Rumination Scale egyik faktorára utal. Az ízlelgetés, a visszaemlékezés és az anticipálás a Savoring Beliefs Scale faktoraira utal.
A valencia és a cél minőségi dimenziói mellett egy harmadik dimenziót is figyelembe veszünk, a teljes ismétlődő gondolkodást. Megjegyzendő, hogy a többdimenziós skálázás eredményeinek fenti leírásában az ismétlődő gondolkodás típusait többé-kevésbé hasonlónak jellemeztem. Minőségi különbségeik ellenére jellemzően azt találjuk, hogy az ismétlődő gondolkodás minden típusa pozitívan korrelál egymással (Evans & Segerstrom, in press; Segerstrom et al., 2003; Segerstrom, Roach, et al., 2010). Ezért még a többdimenziós térben egymással szemben álló típusok is pozitívan korrelálnak, de kisebb mértékben, mint az egymáshoz közel álló típusok. Ez a globális pozitív korreláció azt jelenti, hogy egyes emberek egyszerűen hajlamosabbak az ismétlődő gondolkodásra, mint mások. Míg az egyik ember gondolatai néha olyanok lehetnek, mint egy megszakadt lemez, egy általam megkérdezett nő, aki átélt egy jelentős életeseményt, azt mondta nekem, hogy hatékonyan kezeli az eseményre vonatkozó gondolatait azzal, hogy egyszerűen “kidörzsöli” (ahogy egy kis kört dörzsöl a homlokán.)
Túl sok gondolat, vagy a rossz fajta?
Ez az anekdota felvet egy fontos kérdést az ismétlődő gondolkodással kapcsolatban: Az ismétlés önmagában rossz? Jobb, ha megszakadt a lemez, vagy ha “kidörzsöljük”? Az ismétlődő embereknek kevesebbet kellene gondolkodniuk, vagy másképp kellene gondolkodniuk? Az ismétlődő gondolkodás minőségi és mennyiségi aspektusainak szétválasztásával olyan adatokat szolgáltattunk, amelyek kezdik megválaszolni ezt a kérdést.
Néhány ember az ismétlődő gondolkodást (azaz az ismétléssel jellemezhető gondolkodást) az ismétlődő gondolkodással (azaz a szükségtelen és fárasztó ismétléssel jellemezhető gondolkodással) teszi egyenlővé, de az ismétlődő gondolkodásnak számos olyan formája van, amely nem fárasztó, sőt talán még szükséges is. A mentális szimuláció vagy tervezés például segíthet az embereknek abban, hogy hatékonyabbak legyenek, és sikeresebben érjék el céljaikat. Az ismétlődő gondolkodásnak számos olyan típusa van, amely pozitív valenciával rendelkezik. Az ábrán az ízlelgetés különböző fajtái (visszaemlékezés, ízlelgetés és előretekintés) a múltra, a jelenre, illetve a jövőre vonatkozó pozitív valenciájú ismétlődő gondolatokat tükröznek. Az érzelmi feldolgozás – időt szánunk arra, hogy az érzéseinkre gondoljunk – szintén pozitív értékű. Az önmagunkról való elmélkedés vagy önelemzés inkább semleges, mint negatív értékű. Ezért nem feltétlenül rossz az ismétlődő gondolkodás, ha valaki hajlamos az ismétlődő gondolkodás ezen semleges vagy pozitívan értékelt típusaira.
Sajnos egyetlen pontszámból – például az aggódási skálán elért pontszámból – nem lehet megállapítani az ismétlődő gondolkodás profilját. A magas aggódási pontszám származhat az ismétlődő gondolkodásra való általános hajlamból (magas összpontszám), a negatív témákról való gondolkodásra való hajlamból (negatív valencia), vagy akár a problémák fejben való forgatására való hajlamból vagy a jövővel kapcsolatos bizonyosság megszerzésére való törekvésből – olyan tulajdonságokból, amelyek az aggódással (megoldási céllal) kapcsolatosak. Egy személy ismétlődő gondolkodási profilja magában foglalhatja a nagyfokú aggodalmat a pozitív események nagyfokú várakozásával, ami összességében magas, de kiegyensúlyozott, semleges valenciát eredményez. Egy másik személy profilja magában foglalhatja a magas aggódást a magas ruminációval, de nem más típusú ismétlődő gondolatokkal, ami mérsékelt összértéket, de erősen negatív valenciát eredményez. Ez a két ember ugyanolyan pontszámot érhet el az ismétlődő gondolatok egy típusában (aggodalom), de mentális életük nagyobb képe teljesen eltérő lenne.
Egyértelmű, hogy a negatív valenciájú ismétlődő gondolatok rossz következményekkel járnak a mentális és fizikai egészségre nézve (lásd Watkins, 2008, áttekintés). Hogy az aggodalommal mint példával folytassuk, az aggodalom összefügg a szorongással (pl. a generalizált szorongásos zavar kritériumaként; American Psychiatric Association, 1994), de ugyanilyen magasan korrelál a depresszióval is (Segerstrom et al., 2000). Azoknak az embereknek, akik hajlamosabbak voltak az aggodalomra, több abnormális immunválaszuk volt mind az akut, laboratóriumi, mind a krónikus, naturalisztikus stresszre (Segerstrom, Solomon, Kemeny, & Fahey, 1998; Segerstrom, Glover, Craske, & Fahey, 1999). Az aggodalom a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezője is (Kubzansky és mtsai., 1997).
De vajon az aggodalom negatív hatásai a valenciának vagy a totalitásnak köszönhetőek? Amikor a dimenzionális modellt alkalmaztuk, a valencia egyértelműen a fő tényező, amely elősegíti a jobb közérzetet. Azok a fiatal felnőttek, akik pozitívabb valenciájú ismétlődő gondolatokat írtak le (a valenciát objektív értékelők értékelték), több pozitív érzelemről is beszámoltak a gondolatok során. Az idősebb felnőttek esetében a standardizált típuspontszámokat a többdimenziós súlyokkal súlyoztuk, hogy a valenciára és a célra vonatkozó dimenziópontszámokat kapjunk, és a pontszámokat összegeztük, hogy megkapjuk az összpontszámot. A pozitívabb értékű ismétlődő gondolkodás magasabb pszichológiai jólléttel, alacsonyabb depresszióval, kevesebb stresszel és jobb szubjektív kognitív és fizikai egészséggel járt együtt.
Ezzel szemben az összességében több ismétlődő gondolkodás magasabb stresszel, de nem társult más jólléti különbségekkel (Segerstrom et al., 2003; Segerstrom, Eisenlohr-Moul, & Evans 2010). Az egyik lehetőség az, hogy a stressz ismétlődő gondolkodást vált ki az ember érzelmeiről, de ezeknek a gondolatoknak a valenciája határozza meg, hogy az ember később jól vagy rosszul érzi-e magát. Ezzel a lehetőséggel összhangban a demenciában szenvedő gondozók körében a negatív ismétlődő gondolatok (pl. rumináció, aggodalom) összetétele rosszabb antitestválaszhoz társult az influenza elleni védőoltásra, míg a semleges ismétlődő gondolatok (pl. reflexió, érzelmi feldolgozás) összetétele jobb antitestválaszhoz társult (Segerstrom, Schipper, & Greenberg, 2008).
A dimenziós megkülönböztetések megvilágíthatják, hogy az ismétlődő gondolatok bizonyos típusainak miért van jó vagy rossz hatása. Fontosak más pszichológiai állapotok, például a tudatosság jobb megértéséhez is. A mindfulness olyan tulajdonság, amelyet a belső és külső környezetünkre irányuló nagyfokú tudatos figyelem jellemez, anélkül, hogy ítélkeznénk vagy reagálnánk arra, amit megfigyelünk. A tudatos emberek kevesebbet rágódnak, ami magyarázatot adhat az általánosan magasabb jóllétükre (Chambers, Lo, & Allen, 2008). Azonban, mint a fenti aggódási példában, ha csak a kérődzést mérjük, lehetetlen megmondani, hogy ki kap magas pontszámot a magas összérték miatt, és ki a negatív valencia miatt. A mindfulness modelljei bármelyik lehetőséget támogathatják. A mindfulness egyik aspektusa azt hangsúlyozza, hogy a gondolatokat szabadon engedjük át az elménken anélkül, hogy ragaszkodnánk hozzájuk, ez a képesség pedig csökkentené a teljes ismétlődő gondolkodást. Egy másik aspektus azt hangsúlyozza, hogy ne legyünk kritikusak vagy ítélkezőek a gondolatainkkal vagy tapasztalatainkkal szemben, ez a hozzáállás csökkentené az ismétlődő gondolkodás negatív valenciáját. Mi (Evans & Segerstrom, sajtó alá rendeltük) fiatal felnőtteknek az ismétlődő gondolkodást mérő mérőeszközöket, levezettük a dimenziók pontszámait (valencia, cél és teljes), és a dimenziókat összefüggésbe hoztuk a tudatossággal. A teljes ismétlődő gondolkodással való kapcsolat vegyes volt, a mindfulness egyes aspektusai negatívan korreláltak a teljes értékkel, míg egy másik aspektus pozitívan korrelált. Ennek eredményeként a teljes mindfulness nem volt kapcsolatban a teljes ismétlődő gondolkodással. A valencia esetében az eredmények következetesebbek voltak. A pozitívabban értékelt ismétlődő gondolkodás összefüggött a teljes mindfulness-szel, valamint több egyéni aspektussal.”
Nem rossz megtört lemeznek lenni, ha a lemez pozitívan értékelt. Az ismétlődő gondolkodásra való hajlam fontos erősítője lehet mind az eseményeknek, mind más gondolati tulajdonságoknak. Idősebb felnőtt mintánkban a negatívabban értékelt ismétlődő gondolkodás összefüggött a szubjektív fizikai egészséggel (a krónikus betegségek jelenlétén és súlyosságán túl). Ez a hatás nagyobb volt, ha az összes ismétlődő gondolat is magas volt (Segerstrom, Roach és mtsai., 2010). Nemrégiben ugyanebben a mintában azt találtuk, hogy a stresszes életesemények jóllétre gyakorolt prospektív, negatív hatása csak azoknál az embereknél volt jelen, akiknek magas volt a teljes ismétlődő gondolkodásuk (Segerstrom, Eisenlohr-Moul, & Evans, 2010). Úgy tűnik tehát, hogy “megtört lemeznek” – ismétlődő gondolkodónak – lenni rossz hatással van az egészségre és a jóllétre a negatív események és gondolatok kontextusában, de fordítva, pozitív események és gondolatok kontextusában jó hatással lehet az egészségre és a jóllétre.”
Vannak hiányzó dimenziók?
Valencia, cél és összesen azok a dimenziók, amelyek a jellegzetes ismétlődő gondolkodás kérdőíves méréséből adódnak. Ezek az egyetlen dimenziók? Valószínűleg nem. Amikor a bíráknak az ismétlődő gondolkodás szabad leírásait kellett szétválogatnunk, egy negyedik dimenzió is előkerült: interperszonális versus intraperszonális tartalom. Ez a tulajdonságmérésekből “hiányzó” dimenzió mindazonáltal fontos lehet. Például az én-fókuszú gondolkodás jellemzőbb lehet a depresszióra, mint a másra fókuszált gondolkodás (Smith, Ingram, & Roth, 1985). Az ismétlődő gondolkodás variabilitása egy másik lehetséges hiányzó dimenziót képvisel. Például a célnak mind finomabb hatása van a jóllétre, mind pedig időben változékonyabb, mint a többi dimenzió, és az ismétlődő gondolkodás kereső formái, például a reflexió, és az ismétlődő gondolkodás megoldó formái, például a tervezés, közötti váltás képessége fontosabb lehet, mint az egyik vagy a másik cél előnyben részesítése (Roach, Salt, & Segerstrom, 2010; Segerstrom et al, 2003).
Honnan jön az ismétlődő gondolkodás?
Miért gondolkodnak egyes emberek sokat, vagy gondolkodnak negatívan, vagy keresnek? Egyes tendenciák a személyiség részei lehetnek: például a neuroticizmus összefügg a negatívabb ismétlődő gondolkodással, a tapasztalatokra való nyitottság pedig a keresőbb ismétlődő gondolkodással (Segerstrom et al., 2003). A stressz és a teljes ismétlődő gondolkodás közötti pozitív korreláció arra utal, hogy az emberek talán többet gondolkodnak, ha stressz alatt vannak (Segerstrom, Roach és mtsai., 2010). Egy másik lehetőség, hogy alapvető kognitív erősségek vagy gyengeségek hajlamosítják az embereket az ismétlődő gondolkodás bizonyos fajtáira vagy mennyiségére. Az ezzel a lehetőséggel foglalkozó tanulmányok többsége a végrehajtó kognitív funkciókra összpontosított, amelyek magukban foglalják a domináns válaszok vagy impulzusok gátlásának képességét, a kognitív készletek közötti váltást és az információk munkamemóriában tartását. Ezek a tanulmányok diszkrét ismétlődő gondolattípusokat használva azt találták, hogy a rosszabb kognitív funkciókkal rendelkező emberek hajlamosabbak a negatív ismétlődő gondolattípusokra, például a depressziós ruminációra és az aggodalomra is (pl. Davis & Nolen-Hoeksema, 2000; Crowe et al., 2007).
Davis és Nolen-Hoeksema (2000) adataiból arra következtettek, hogy “A ruminátoroknak ezért nehézséget okoz a perzeveratív tendenciák gátlása és az adaptív tendenciák fenntartása” (708. o.). De vajon a végrehajtó funkció fontosabb-e a repetitív gondolkodás gátlásának (azaz a kevesebb totális) vagy az adaptív repetitív gondolkodás fenntartásának (azaz a pozitívabb valencia) képessége szempontjából? Azt találtuk, hogy a végrehajtó funkció (a Trail-Making Testtel mérve) összefüggésbe hozható a pozitívabban értékelt ismétlődő gondolatokkal, de nem kevésbé összességében. A teljes ismétlődő gondolkodásnak azonban volt egy neuropszichológiai korrelátuma, ami az IQ volt (a North American Adult Reading Test alapján becsülve). A magasabb IQ több teljes ismétlődő gondolkodással járt együtt (Segerstrom, Roach, et al., 2010). Az alapvető kognitív erősségek és gyengeségek, amelyek hozzájárulnak az ismétlődő gondolkodás különböző dimenzióihoz, fontos iránya a jövőbeli kutatásoknak.
Köszönet
Az itt leírt kutatást a National Institutes of Health (AG026307és MH16531), a Dana Foundation és a Templeton Foundation támogatta, és nem lett volna lehetséges a munkában együttműködő számos kolléga és diák hozzájárulása nélkül.
American Psychiatric Association (1994). A mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve, 4e. Washington, DC: American Psychiatric Association.
Bryant, F.B. (2003). Savoring Beliefs Inventory (SBI): Skála az ízleléssel kapcsolatos meggyőződések mérésére. Journal of Mental Health, 12, 175-196.
Chambers, R. Lo, B.C., & Allen, N.B. (2008). Az intenzív mindfulness tréning hatása a figyelemszabályozásra, a kognitív stílusra és az affektusra. Cognitive Therapy and Research, 32, 303-322.
Crowe, S.F., Matthews, C., & Walkenhorst, E. (2007). Az aggodalom, a szorongás és a gondolatelnyomás, valamint a munkamemória összetevői közötti kapcsolat egy nem klinikai mintában. Australian Psychologist, 42, 170-177.
Davis, R.N., & Nolen-Hoeksema, S. (2000). Kognitív rugalmatlanság a kérődzők és a nem kérődzők körében. Cognitive Therapy and Research, 24, 699-711.
Evans, D.R, & Segerstrom, S.C. (in press). Miért aggódnak kevésbé a tudatos emberek? Cognitive Therapy and Research.
Gerin, W., Davidson, K.W., Christenfeld, N.J.S., Goyal, T., & Schwartz, J.E. (2006). A dühös rumináció és a figyelemelterelés szerepe a vérnyomás érzelmi izgalomból való helyreállításában. Psychosomatic Medicine, 68, 64-72.
Kubzansky, L.D., Kawachi, I., Spiro, A., Weiss, S.T., Vokonas, P.S., & Sparrow, D. (1997). Rosszat tesz az aggódás a szívnek? Az aggódás és a koszorúér-betegség prospektív vizsgálata a Normative Aging Study-ban. Circulation, 4, 818-824.
Nolen-Hoeksema, S. (1991). A depresszióra adott válaszok és azok hatása a depressziós epizódok időtartamára. Journal of Abnormal Psychology, 100, 569-582.
Roach, A.R., Salt, C.E., & Segerstrom, S.C. (2010). Az ismétlődő gondolkodás általánosíthatósága: A gondolati tartalom és folyamat stabilitásának vizsgálata. Cognitive Therapy and Research, 34, 144-158.
Segerstrom, S.C., Eisenlohr-Moul, T.A., & Evans, D.R. (2010). A növekedés és a jólét változásai idősebb felnőtteknél: Az egymáshoz, a stresszes eseményekhez és az ismétlődő gondolkodáshoz való viszony. Manuscript under review.
Segerstrom, S.C., Glover, D.A., Craske, M.G., & Fahey, J.L. (1999). Az aggodalom befolyásolja a fóbiás félelemre adott immunválaszt. Brain, Behavior, and Immunity, 13, 80-92.
Segerstrom, S.C., Roach, A.R., Evans, D.R., Schipper, L.J., & Darville, A.K. (2010). A trait repetitív gondolkodás szerkezete és egészségügyi korrelációi idősebb felnőtteknél. Psychology and Aging, 25, 505-515.
Segerstrom, S.C., Schipper, L.J. & Greenberg, R.N. (2008). Gondozás, ismétlődő gondolkodás és immunválasz a védőoltásra idősebb felnőtteknél. Brain, Behavior, and Immunity, 22, 744-752.
Segerstrom, S.C., Solomon, G.F., Kemeny, M.E., & Fahey, J.L. (1998). Az aggodalom és a Northridge földrengés immunrendszeri következményeinek kapcsolata. Journal of Behavioral Medicine, 21, 433-450.
Segerstrom, S.C., Stanton, A.L., Alden, L.E., & Shortridge, B.E. (2003). Az ismétlődő gondolkodás többdimenziós struktúrája: Mi jár a fejében, és hogyan, és mennyire? Journal of Personality and Social Psychology, 85, 909-921.
Segerstrom, S.C., Tsao, J.C.I., Alden, L.E., & Craske, M.G. (2000). Aggodalom és rumináció: Az ismétlődő gondolkodás mint a negatív hangulat kísérőjelensége és előrejelzője. Cognitive Therapy and Research, 24, 671-688.
Smith, T.W., Ingram, R.E., & Roth, L.D. (1985). Önmagára összpontosított figyelem és depresszió: Önértékelés, affektus és életstressz. Motivation and Emotion, 9, 381-389.
Taylor, S.E., Pham, L.B., Rivkin, I.D., & Armor, D.A. (1998). A képzelet hasznosítása: Mentális szimuláció, önszabályozás és megküzdés. American Psychologist, 53, 429-439.
Watkins, E. R. (2008). Konstruktív és nem konstruktív ismétlődő gondolkodás. Psychological Bulletin, 134, 163-206.