Huszonkét vizsgálatot vontak be az áttekintésbe, 4892 beteggel (40 és 635 közötti tartomány). Valamennyi vizsgálatot randomizáltnak írták le, de csak egy számolt be a generálási módszerekről, és egyik sem számolt be az allokáció elrejtéséről. A minőségértékelés során három vizsgálat 5 pontot, tizenkettő 4 pontot, hat 3 pontot, egy pedig 2 pontot kapott.
Olmezartán versus lozartán: 12 vizsgálatban (2133 beteg) az olmezartán a diasztolés vérnyomás (WMD 1,61, 95% CI 0,59-2,62; Ι²=67%) és a szisztolés vérnyomás (WMD 3,19, 95% CI 0,46-5,92; Ι²=88%) statisztikailag szignifikáns csökkenésével járt. A csoportok között nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a válaszadási arány (hét vizsgálat), a nemkívánatos események teljes előfordulása (10 vizsgálat), a gyógyszerrel kapcsolatos nemkívánatos események, fejfájás, szédülés vagy hasmenés előfordulása tekintetében.
A metaregresszió azt mutatta, hogy a betegek életkora, neme, a vizsgálat időtartama, a minta mérete, a publikálás éve és a kiindulási vérnyomás nem járult hozzá a heterogenitáshoz. A nem angol nyelvű tanulmányok kizárásával az olmezartán továbbra is jelentős előnyöket mutatott. A 4 minőségi pontnál kevesebbet tartalmazó tanulmányok kizárása szignifikáns különbségeket mutatott a csoportok között a diasztolés vérnyomás csökkenése tekintetében (WMD 1,73, 95% CI 0,58-2,88), de a szisztolés vérnyomás tekintetében nem.
Olmesartan kontra valsartan: Kilenc vizsgálatban (1595 beteg) az olmezartán szignifikáns szisztolés vérnyomáscsökkenést mutatott a valsartanhoz képest (WMD 1,72, 95% CI 0,29-3,16; Ι²=24%). Az olmezartán és a valsartán között nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a diasztolés vérnyomáscsökkenés, a válaszadási arány (három vizsgálat), az összes nemkívánatos esemény (hat vizsgálat), a gyógyszerrel kapcsolatos nemkívánatos események, a fejfájás, a szédülés vagy a hasmenés tekintetében. Statisztikailag szignifikáns csökkenést figyeltek meg a szisztolés és diasztolés vérnyomásban, amikor kizárták az alacsony minőségi pontszámú tanulmányokat, és a szisztolés vérnyomás esetében, amikor kizárták a nem angol nyelvű tanulmányokat.
Olmesartán kontra kandezartán vagy irbezartán: Az olmezartán és a kandezartán között (három vizsgálat) nem volt szignifikáns különbség a vérnyomás változásában, de a 24 órás vérnyomás szignifikáns csökkenését figyelték meg az olmezartán esetében, mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomás nagyobb mértékű csökkenését az adagolási intervallum utolsó négy órájában és két órájában. Az összes nemkívánatos esemény tekintetében nem volt különbség az olmezartán és a kandezartán, valamint az olmezartán és az irbezartán (egy vizsgálat) között.
L’Abbe-diagram: Az eredmények azt mutatták, hogy az olmezartán nagyobb vérnyomáscsökkenést biztosított, mint más angiotenzinreceptor-blokkolók.