Az orvosi kódolás szókincse és kulcsfogalmak

Az orvosi kódolás területén a kódolók által naponta használt kulcsfogalmak és szókincs hosszú listája áll rendelkezésre. Fontos, hogy az orvosi kódolók nagyon jól megismerjék ezeket a kifejezéseket, és azok, akik biztos ismeretekkel rendelkeznek, képesek lesznek hatékony és gyors munkavégzésre. Íme néhány kulcsfontosságú kifejezés és szókincs, amelyet minden orvosi kódolónak ismernie kell.

ICD-10

– Ez a Betegségek Nemzetközi Osztályozása Tizedik kiadásának rövidítése, és a betegségek kódjainak osztályozására használt rendszer. Ez 2015-ben lépett hatályba, és felváltotta az ICD kilencedik kiadását.

CPT

– Ez az Amerikai Orvosi Szövetség által létrehozott Current Procedural Terminology (jelenlegi eljárási terminológia) rövidítése. A sebészeti, orvosi és diagnosztikai fajtájú szolgáltatásokat írja le.

Kategóriakódok

– Ez egy háromjegyű kód, amely egy adott állapotot követ. Például egy olyan állapotot, mint a COPD (krónikus tüdő obstruktív betegség) a 496-os kategóriakód követi.

Alkategóriakódok

– Ez egy négyjegyű kód, amely a kód részletesebb leírását szolgálja. Például a HTD (magasvérnyomás-betegség) 401.9 alkategória kódjának célja a magasvérnyomás-betegség kicsit részletesebb leírása.

Alkategória kódok –

Ezek a kódok öt számjegyet igényelnek a bonyolult részletek miatt. Rengeteg alosztályozási kód van, amelyek két nullával végződnek, amelyeket három számjegy és egy tizedesjegy követ (250.00).

Fő kifejezés –

Ez az a kifejezés, amelyet az orvosi kódolókönyv indexében kell keresni. Ha egy személynek krónikus hörghurutja van, akkor a kódoló a hörghurut kódját keresné meg.

Előzetes kód

– Ezt néha nem meghatározott kódnak is nevezik. Ez a fő kifejezés mellett felsorolt kód, és akkor használják, ha az állapotra nincs specifikus kód.

Módosítók –

Ez két karakterből áll, és lehet szám vagy betű. A kód végéhez kötőjellel kell őket hozzáadni. A módosító jelezheti, hogy egy szolgáltatás teljesült-e vagy sem, hogy sikeres volt-e vagy sikertelen.

Új és bevett betegek

– Ez az új vagy bevett betegekre vonatkozik. Az új megkülönböztetés azokat a betegeket írja le, akik az előző három évben nem kaptak szolgáltatást az orvostól vagy hasonló szakorvostól. A bevett megkülönböztetés azokra a betegekre vonatkozik, akik az előző három évben részesültek szolgáltatásban

E és M kódolás –

Az értékelési és kezelési kódolást az orvosok gyakran használják egy szakterületre való hivatkozásra.

Egészségügyi közös eljáráskódok (HCPCS)

– Ezeket a kódokat a CPT-kódolásban nem szereplő szolgáltatások, ellátások és termékek azonosítására használják. Ezeket a kódokat olyan szolgáltatásokra alkalmazzák, amelyeket nem orvos nyújt, hanem a mentőszolgálatok és más szervezetek végezhetnek.

Placeholder X

– Amikor egy kódhoz csak hat karakter áll rendelkezésre, és egy hetedik karaktert kell hozzáadni, ezt az X karakterrel teszik.

Temporary Codes

– Ezeket a kódokat különböző újonnan megjelenő technológiákra alkalmazzák. Amikor ez előfordul, ezek a kódok T betűvel zárulnak.

Relatív értékegység (RVU)

– Ezt a kifejezést a Medicare által előállított képletek leírására használják.

Amerikai Orvosi Szövetség

– Ez az a csoport, amely az orvosi kódolási rendszer létrehozásával és módosításával van megbízva.

Kiegészítő jelentések –

Ezek olyan jelentések, amelyeket az egészségbiztosítóktól kérnek, hogy megmagyarázzák, miért végeztek vagy szüntettek meg egy szolgáltatást. Ezek gyakran szerepelnek a CPT módosítókkal együtt.

Advanced Beneficiary Notice (ABN) –

Ez a Medicare része, és akkor adják ki, amikor a beteg beleegyezik, hogy olyan szolgáltatáson vegyen részt, amelyet a Medicare esetleg nem fedez. Ez egy olyan nyomtatvány, amely felhívja a betegek figyelmét erre a tényre.

Nonessential modifiers –

Ezek azok az alcímek, amelyek a fő kifejezés után következnek, és zárójelben írják őket. Ezek nem kötelezőek, de azt a funkciót szolgálják, hogy egyértelműbbé tegyék a diagnózist.

V kódok –

Ezek azok a kódok, amelyeket a beteg ellátását befolyásoló körülmények azonosítására használnak. Ezeket a kódokat olyan állapotok azonosítására használják, amelyek nem minősülnek sérülésnek vagy betegségnek.

E kódok –

Ezek a kódok a sérülés elszenvedésének módját jelölik, és tartalmazzák a sérülés helyét is.

Eponim

– Olyan betegség leírására szolgálnak, amely egy tényleges személyről kapta a nevét. Például az ALS-t általában Lou Gehrig-kórnak nevezik.

Táblázatos lista

– Ez a kódok listája, amelyeket számsorrendben helyeztek el. A kódolók elég gyakran hivatkoznak a táblázatos listájukra.

Kombinációs kódok

– Ez egyetlen kódot jelent, amelyet két diagnózis osztályozására használnak; az egyiket egy szövődménnyel vagy egy kapcsolódó másodlagos manifesztációval.

Fődiagnózis

– Ez az elsőként felsorolt diagnóziskódra utal. Az orvosi látogatás fő okának magyarázatára szolgál, és a kódolók nagyon gyakran használják.