FROM: Luke R. Bucci, Ph.D.
A reumatológiai és ortopédiai klinikák európai kutatásai az osteoarthritis visszafordításának képességéről az elmúlt 25 évben halmozódtak fel. Ezen eredmények alapján ez a cikk egy olyan táplálkozási programot ír le, amely az osteoarthritisre alkalmazott standard terápiákkal együtt ténylegesen visszafordíthatja az osteoarthritis lefolyását.
Az osteoarthritis egy rosszul definiált ízületi betegségek gyűjteménye, amelynek központi jellemzője a porc degenerációja. Általában a hiányos porcjavítás, az ízületi csont átépítése és később az ízületi gyulladásos folyamatok elősegítik a kiterjedt porcleválást és eróziót. Az osteoarthritis az összes betegség közül a legnagyobb morbiditású (előfordulási gyakoriságú), és 50 éves kor után szinte mindenütt előfordul, bár nem minden eset súlyos. Évente azonban 5 millió amerikai válik rokkanttá osteoarthritis miatt, amely még mindig a munkából való kiesés elsődleges oka.
Az osteoarthritis mítoszai
Az osteoarthritisről még ma is azt gondolják, hogy az öregedés normális következménye, amelyet az ízületek rutinszerű “kopása és kopása” okoz. Azt is gondolják, hogy a porcok nem tudják magukat meggyógyítani, ami nem teljesen igaz. A legfontosabb az a felfogás, hogy az osteoarthritis elkerülhetetlenül rokkantsághoz vezet, és a folyamatot semmi sem állíthatja meg vagy fordíthatja vissza. Ezeket az elképzeléseket a legújabb kutatási eredmények megdöntötték.
Az osteoarthritis visszafordíthatóságának bizonyítékai
Megalapozott bizonyíték van arra, hogy az osteoarthritis visszafordítható. Embereknél spontán remissziót regisztráltak és jelentettek. A fiatalkori krónikus artritisz hosszú távú, intenzív fizikoterápiával és gyógyszerekkel megállítható. A krónikus passzív ízületi mobilizáció állatoknál visszafordította az osteoarthritist. Az ízületi terhelés újraelosztása sebészeti technikák, gyermekbénulás, bénulás és agyvérzés következtében az osteoarthritis progressziójának megszűnéséhez vezetett. Jelenleg vizsgálják a kondrociták (a porcok fenntartásáért és helyreállításáért felelős sejtek) megfelelő elektromos és mechanikai stimulációjának típusait. Így a porcnak veleszületett képessége van az önjavításra, ha megfelelő körülmények között kapja meg.
Kondroprotektív tápanyagok
Az Európából bevezetett új kifejezés az osteoarthritis visszafordításában segítőnek talált tápanyagok két kategóriájának hatását írja le. A kondroprotektív anyagok a kondrociták anabolikus anyagcseréjének serkentésével és/vagy az osteoarthritisben előforduló katabolikus folyamatok gátlásával elősegítik a porcok helyreállítását. Ez a koncepció, amely a porc gyógyulását segíti a kondrocitáknak, ahelyett, hogy a palliatív fájdalomcsillapítókra támaszkodna, viszonylag új koncepció, amely az osteoarthritis tényleges okaihoz, valamint a tünetek kezeléséhez jut el.
A kondroprotektív tápanyagok két fő kategóriája a következő: glikozaminoglikánok és antioxidánsok. A glikozaminoglikánokat (GAG-ok)korábban mukopoliszacharidoknak nevezték, és a porcok és a kötőszövetek fő szerkezeti összetevői. A GAG-ok ismétlődő kétcukros egységek hosszú polimerjei, általában az egyik cukortípuson szulfátcsoportokkal. A leggyakoribb GAG a kondroitin-szulfát, amely glükuronsavból és N-acetilgalaktozamin-szulfátból áll.
A kondroitin-szulfát alkotja a korábban vizsgált és jelenleg kapható GAG-termékek nagy részét. Európában a tisztított kondroitinszulfát tápanyagként és gyógyszerként is kapható. Két gyógyszerkészítmény főleg kondroitin-szulfátot tartalmaz: Az Arteparon szintetikusan szulfatált tisztított kondroitin-szulfát; a Rumalon szarvasmarha porcforrásból származó félig tisztított GAG-ok. A glükozamin-szulfát egy másik, Európában használatos tápanyag/gyógyszer, és a kondroitin-szulfát egyetlen cukor prekurzora.
A GAG-kiegészítők közös jellemzői:
- prekurzorokat biztosítanak a GAG-szintézishez;
- a lebontó enzimek (elasztáz, kollagenáz, kondroitinázok) közvetlen gátlása;
- a kondrociták anabolikus anyagcseréjének közvetlen stimulálása; és
- a kortikoszteroid és NSAID mellékhatások ellensúlyozása.
Az ismert chondroprotektív képességekkel rendelkező antioxidánsokaz aszkorbát (C-vitamin), a tokoferol (E-vitamin), a szuperoxid-dizmutáz (SOD) és a kataláz, valamint más antioxidáns tápanyagok in vitro védelmet mutattak. Az antioxidánsok közös tulajdonságai a porcot károsító szabad gyökök gátlása, az immunfunkciók modulálása az autoimmunitással szembeni ellenállás érdekében, a gyulladáskeltő prosztaglandinok csökkentése, a lebontó enzimek gátlása, és a C-vitamin esetében a kondrociták közvetlen anabolikus stimulálása.
A kondroprotektív tápanyagok klinikai eredményei
Ezeket a kondroitin-szulfátformákat több mint 30 éve használják állat- és humán kísérletekben az osteoarthritis ellen. Valójában évente több mint40 millió adag Rumalon egységet adnak. A legtöbb vizsgálatot két közelmúltbeli angol nyelvű áttekintésben foglalták össze. Az eredeti cikkek többsége azonban idegen nyelvű, az Egyesült Államokban nem könnyen hozzáférhető folyóiratokban jelent meg.
Kumamoto, Matsumoto, Nagoya, Aichi, Tohuku és Inatsuki orvosi karaiból 26 ortopédiai klinika vett részt 120 térdízületi artritiszben szenvedő beteg kettős vak vizsgálatában, akik 1 mg arteparon (kontrollcsoport) vagy 50 mg Arteparon ízületen belüli injekciót kaptak.ÒÖt injekciót adtak összesen heti rendszerességgel öt héten keresztül. A kezelés értékelése azt mutatta, hogy a nagy dózisú betegek 71 százaléka javulást mutatott, és a kontrollcsoport 41 százaléka is javulást mutatott, ami jelentős különbség. Így a rövid távú megfigyelések azt sugallták, hogy a kondroitin-szulfát egy formája javíthatja az osteoarthritises állapotokat.
A csehszlovákiai Prágai Károly Egyetem Belgyógyászati/Reumatológiai Poliklinikájának kutatói öt és tíz évig tartó hosszú távú vizsgálatokban független összehasonlításokat végeztek a térd osteoarthritisében az arteparon és a rumalon között. Három csoportban ötven térdízületi csontritiszben szenvedő beteg kapott B12-vitamin intramuszkuláris injekciót (kontroll), arteparont (tíz injekciós sorozat hat hónapos időközönként, összesen 7,5 gramm dózisban) vagy rumalont (tíz injekciós sorozat hat hónapos időközönként, összesen 250 ml dózisban). Minden beteg kapott standard fájdalomcsillapítókat és NSAID-okat is.
A térdfájdalom két évig csökkent a kontrollcsoportban, de utána fokozatosan rosszabbodott, még nagyobb NSAID-dózisok mellett is. Ez jellemző a standard terápiára. A térdfájdalom azonban gyorsan (négy hónapon belül) és sokkal nagyobb mértékben csökkent arteparonnal és rumalonnal, a fájdalomcsillapítók csökkentésével együtt,és még öt év után is tovább csökkent. Hasonlóképpen, az ízületi funkció mérései (15 lépcsőfok fel- és leszállásának ideje) két évig mindkét csoportban megmaradtak, de ezt követően egyértelmű eltérés volt tapasztalható. A kontrollcsoport fokozatosan romlott, míg a GAG-csoportok fokozatosan javultak. Hasonlóképpen a munkaképesség is romlott a kontrollcsoportban, míg öt év elteltével az összes kontrollcsoport munkaképtelenné vált. Ezzel szemben öt év elteltével a GAG alanyok 50-80 százaléka volt munkaképes.
A tibia osteotomia műtéteknél a válasz másik mérésére volt szükség. A kontrollok esetében 13/50 fő részesült ebben a műtétben, míg a GAG-csoportok mindegyikében csak 2/50 fő részesült osteotómiában. A radiológiai paraméterek azt mutatták, hogy a GAG alanyoknál a kontrollcsoportban észlelt káros elváltozásoknak csak 1/2 – 1/3-a fordult elő. Az osteoarthritis fokozata csak 1/50 kontrollszemélynél nem romlott, de a GAG-személyek 1/3-1/2-nél nem romlott. Az orvosok és a betegek szubjektív értékelései szintén jelentős előnyöket mutattak a GAG-alanyok számára.Így mind szubjektív, mind objektív kritériumok alapján a GAG-kezelés jelentősen megakadályozta a rokkantság elkerülhetetlen előrehaladását, sőt lassította az osteoarthritis fizikai tüneteit.
Ezt a vizsgálatot megelőzte a rumalonnak a csípőízületi gyulladásra vonatkozó tízéves vizsgálata 112 párosított alanyon, amely szintén a radiológiai változások progressziójának figyelemre méltó megelőzését, a fájdalomcsillapítók használatának csökkenését és a kiesett munkanapok tényleges csökkenését mutatta ki a rumaloncsoportban, szemben a kontrollcsoportban a szinte teljes rokkantságig tartó folyamatos progresszióval. Minden különbség statisztikailag szignifikáns volt.
A szájon át történő glükózamin-szulfát-pótlás hatásait vizsgáló vizsgálatsorozat még ígéretesebb eredményeket mutatott.Több rövid távú vizsgálat is jelentős csökkenést talált az ízületi fájdalomban, a fájdalomcsillapítók használatában és az ízületi funkciók javulásában napi 0,75 vagy 1,5 gramm glükózamin-szulfát alkalmazásával. Az egyik vizsgálatban néhány kezelt személynél porcbiopsziát vettek a négyhetes szájon át szedett glükózamin-szulfát-kiegészítés előtt és után. Az elektronmikroszkópos vizsgálat kezdetben a kialakult osteoarthritis tipikus képét mutatta, a glükozamin-szulfátot kapóknál azonban “…. a kép inkább az egészséges porcéhoz hasonló képet mutatott”. A cikk eredményei határozottan arra utalnak,hogy az osteoarthritis visszafordítása az orálisGAG-kiegészítés után valósult meg.
A rövid távú orális GAG-kiegészítés eredményei még drámaibbak, mint a hosszú távú injekciós GAG-kezelés több okból is:
- a GAG-ok tartósan magas vér- és porcszintje orális adagolással, nem pedig ciklikus injekciós adagolással érhető el;
- a mellékhatások nem léteznek a GAG-ok orális adagolásával;
- a GAG-ok nagyobb dózisai szájon át tarthatók. Így nem meglepő, hogy az orális GAG-kiegészítés sokkal gyorsabban ért el eredményeket, mint az injekciós GAG-kezelés.
Az antioxidánsok mint csontprotektorok
Az osteoarthritis okának egyik legújabb elmélete az ízületekben kialakuló szabadgyökképződésen alapul, mint a betegség progressziójának kiváltó okán. Számos, az osteoarthritishez kapcsolódó forgatókönyvről ismert, hogy szabad gyökök felszabadulását okozza az ízületekben. A krónikus ízületi terhelés, az abnormális ízületi erők, a rossz vérkeringés, a túledzés, a trauma, az autoimmun támadás és még a vasfelesleg is növeli a szabad gyökök szintjét az ízületekben. A szabad gyökök közvetlenül megtámadják és lebontják a porc alkotóelemeit, olyan ízületi és immunválaszt váltva ki, amely elősegíti a további porckárosodást. A kondrociták lassú anyagcseréje miatt mind a sérülés, mind a javulás hónapokig vagy évekig tart, mire teljesen nyilvánvalóvá válik. Az ízületi gyulladásnak ez a szabadgyökös mechanizmusa logikusan arra utal, hogy az antioxidánsok megelőzhetik vagy visszafordíthatják az ízületi tünetek kialakulását.
A bostoni Tufts Egyetemen tengerimalacokat etettek normál vagy magas C-vitaminbevitellel a térdízületi gyulladást kiváltó műtét előtt, alatt és után. A normál RDA C-vitamin-mennyiséggel (napi 2,4 mg) etetett tengerimalacoknál csontritisz alakult ki, de a napi 150 mg C-vitaminnal etetett tengerimalacoknál csak nagyon csekély változások alakultak ki. Ezt az in vivo munkát alátámasztják az in vitro vizsgálatok, amelyek kimutatták, hogy a C-vitamin a porckultúrákban az anabolizmus serkentésével és a porcban lévő lebontó enzimek gátlásával csontvédő hatású.
Izraeli kutatók 32 osteoarthritisben szenvedő alanynak adtak napi 600 mg E-vitamint (d-alfa-tokoferol-acetát) mindössze 10 napig. Még ezzel a nagyon rövid kísérleti időszakkal is jelentős javulást tapasztaltak a funkcionális értékelésben, a fájdalomban és a fájdalomcsillapítók használatában az E-vitamin hatására, de a placebótól nem.
A nyugat-németországi Hannoverben, a Konstanzi Egyetemen 50 személynek adtak placebót vagy napi 400 NE d-alfa-tokoferol-acetát hat héten keresztül egy kettős vak vizsgálatban. Az E-vitamin-csoportban a fájdalom és a fájdalomcsillapítás szignifikáns csökkenését tapasztalták. Funkcionális javulást észleltek, de a vizsgálat befejezésekor nem érték el a szignifikanciát.
In vitro vizsgálatok azt is kimutatták, hogy az E-vitamin képes gátolni a porcban lévő lebontó enzimek hatását. Így egyszerű vizsgálatok kimutatták, hogy akár egyetlen antioxidáns is javíthatja az osteoarthritis tüneteit mellékhatások nélkül. Az antioxidánsok kombinációit még nem vizsgálták, és hosszabb kísérleti időszakokra van szükség az antioxidánsok mint csontprotektív szerek hatékonyságának megerősítéséhez, de a hipotetikus és előzetes bizonyítékok erősen arra utalnak, hogy az antioxidánsok hatásos csontprotektív szerek.
Tápanyagkombináció és alacsony hátfájás
Egy nemrégiben készült jelentés több táplálékkiegészítő hatását vizsgálta a krónikus alacsony hátfájásra egy csontkovácsolási környezetben. A deréktáji funkciók objektív értékelését számítógépes tesztkészülékkel végezték. Hat betegből álló csoportok nem kaptak kiegészítőket (kontroll), mangánszulfátot (napi 900 mg), tisztított kondroitin-szulfátot (napi 600 mg), vagy tisztított kondroitin-szulfátot egy átfogó többszörös vitamin/ásványi anyag vas nélkül, beleértve a C-vitamint és az E-vitamint is. Ez a kísérleti tanulmány az első, amely arra utal, hogy a kondroprotektív tápanyagok alkalmazása jótékony hatással lehet az alacsony hátfájású betegek számára.Összefoglaló
Az osteoarthritis reverzibilis lehet a chondroprotektív szerekkel, ha a következő feltételek teljesülnek:
a porc ép marad az ízületi felszíneken;
a csont alatti csontozat ép;
az érintett ízületre gyakorolt nyomás csökkentését célzó életmódbeli változásokat követnek;
a fájdalomcsillapítók használatát minimálisra csökkentik vagy ideális esetben nem alkalmazzák;
elegendő idő áll rendelkezésre a hatások megfelelő értékeléséhez, és;
következetes, napi szintű, kondroprotektív tápanyagpótlás mellett az összes alapvető tápanyagot biztosító étrenddel.
Egy fontos, itt nem figyelembe vett változó a fájdalomcsillapítók használata, amelyek többsége károsítja a porckomponensek szintézisét. Míg a csontvédő tápanyagok ellensúlyozhatják a fájdalomcsillapítók mellékhatásait, valószínű, hogy a visszafordulás sokkal nyilvánvalóbb lenne fájdalomcsillapítók használata nélkül.
Az egyre növekvő számú klinikai bizonyíték, valamint a hipotetikus mechanizmusokról szóló hatalmas irodalom támogatja a csontvédő tápanyagok (GAG-ok és antioxidánsok) hosszú távú alkalmazását az osteoarthritis és valószínűleg más degeneratív ízületi betegségek megelőzésére vagy visszafordítására. Bár az eredmények egy hónapon belül észrevehetők vagy nem, a mellékhatások hiánya és az ízületi gyulladás okának megtámadására való képesség az elsődleges okok arra, hogy fontolóra vegyük alkalmazásukat rutinszerű klinikai körülmények között.
Hamerman, D.
The biology of osteoarthritis.
N Engl J Med 1989;320(20):1322-1329.Mankin, H.J.
Biochemical and metabolic aspects of osteoarthritis.
Orthop Clin N Am 1971;2(1):19-31.Brandt, K.D.
Pathogenesis of osteoarthritis.Reimann, I., Christensen, S.B.,Diemer, N.H.
A glikozaminoglikán-csökkenés reverzibilitásának megfigyelései az ízületi porcban.
Clin Orthop 1982;168:258-261.Radin, E.L., Burr, D.B.
Hipotézis: az ízületek képesek gyógyulni.
Sem Arth Rheum 1984;13(3):293-302.Bland, J.H., Cooper, S.M.
Osteoarthritis: az érintett sejtbiológia áttekintése és a reverzibilitás bizonyítékai. Az ismert genezishez és patofiziológiához racionálisan kapcsolódó kezelés.
Sem Arth Rheum 1984; 14(2):106-133.Altman, R.D., Howell, D.S.,Gottlieb, N.L.
New directions in therapy of osteoarthritis.
Sem Arth Rheum 1987;17(2, Suppl 1):1-2.Varma, R.S., Varma, R. eds.
Glycosaminoglycans and proteoglycans in physiological and pathological processes of body systems.
Basel: Karger, 1982.Burkhardt, D., Ghosh, P.
Az ízületi gyulladásgátló gyógyszerek mint potenciális csontvédő szerek laboratóriumi értékelése.
Sem Arth Rheum 1987;17(2)Suppl.l:3-34.Rejholec, V.
Az antiosteoarthritikus gyógyszerek hosszú távú vizsgálatai: egy értékelés.
Sem Arth Rheum 1987;17(2)Suppl.l:35-53.Ishikawa, K., Kitagawa, T., Tanaka, T., Teravama, K., Kuriya, N., Iwata, H.
Clinical evaluation of the intra-articular injection of glycosaminoglycan polysulphate for osteoarthritis of the knee joint: a multicentric double blind controlled study.
Z Orthop 1982;120:708-716.Drovanti, A., Bignamini, A.A.,Rovati, A.L.
Therapeutic activity of oral glucosamine sulfate in osteoarthritis: a placebo-controlled double-blind investigation.
Clin Ther 1980;3(4):260-272.Vaz, A.L.
Dupla-vak klinikai értékelés az ibuprofen és a glükozamin-szulfát relatív hatékonyságáról a térd osteoarthritisének kezelésében járóbetegeknél.
Curr Med Res Opin 1982;8(3):145-149.D’Ambrosio, E., Casa, B., Bompani, P., Scali, G., Scali, M.
Glükozamin-szulfát: kontrollált klinikai vizsgálat arthrosisban.
Pharmatherapeutica 1981;2(8):504-508.Pujalte, J.M., Llavore, E., Ylescupidez, F.R.
Dupla-vak klinikai értékelése az orális glükozamin-szulfátnak az osteoarthrosis alapkezelésében.
Curr Med Res Opin 1980;7(2):110-114.Swaak, A.J.G., Koster, J.F.
Free radicals and arthritic diseases.
Rijswijk:Eurage, 1986.Greenwald, R.A.
Effect of oxygen-derived free radicals on connective tissue macromolecules.
In: Bannister, W.H., Bannister, J.V., szerk.
Biological and Clinical Aspects of Superoxide and Superoxide Dismutase.
New York: Elsevier, 1980, 160-171.Wong, S.F., Halliwell, B., Richmond, P., Skowroneck, W.R.
The role of superoxide and hydroxyl radicals in the degradation of hyaluronic acid induced by metal ions and by ascorbic acid.
J Inorg Biochem 1981;14:127-134.Burkhardt, H., Schwingel, M., Menninger, H., Macarmey, H.W., Tschesche H.
Oxygen radicals as effecters of cartilage destruction.
Arth Rheum 1986;29(3):379-387.Schwartz, E.R.
The modulation of osteoarthritic development by vitamins C and E.
Int J Vit Nutr Res 1984; Suppl 26:141-146.Krystal, G., Morris, G.M., Sokoloff, L.
A DNS-szintézis aszkorbát általi stimulálása ízületi kondrociták kultúráiban.
Arth Rheum 1982;25(3):318-325.Machtey, I., Ouaknine, L.
Tokoferol az osteoarthritisben: egy kontrollált kísérleti vizsgálat.
J Am Ger Soc 1978;26(7):328-330.Blankenhorn, G.
A Spondyvit (E-vitamin) klinikai hatékonysága aktivált arthrosisban. Multicentrikus, placebokontrollált, kettős vak vizsgálat.
Z Orthop Ihre Grenzgeb 1986; 124:340-343.Christensen, K.D., Bucci, L.R.
Táplálékkiegészítők hatásának összehasonlítása a deréktáji betegek funkcionális értékelésére egy objektív számítógépes tesztkészülékkel mérve.
In: Second Symposium on Nutrition and Chiropractic.
Davenport: Palmer College of Chiropractic, 1989, 19-22.Palmoski, M.J., Brandt, K.D.
Effect of salicylate on proteoglycan metabolism in normal canine atticular cartilage in vitro.
Arth Rheum 1979;22(7):746-754,Palmoski, M.J., Brandt, K.D.
Effects of some nonsteroidal antiinflammatory drugs on proteoglycan metabolism and organization in canine articular cartilage.
Arth Rheum 1980;23(9):1010-1020.
vissza a GLUCOSAMIN oldalra
vissza a DEGENERATÍV ÍZÜLETBETEGSÉGEK