Az itt összeállított minták nagy száma, valamint a nagyon jól felbontott, több generációra visszanyúló apai filogeniák rendelkezésre állása összességében lehetővé tette, hogy az askenázi leviták R1a haplocsoportjának alapító vonalára vonatkozó bizonyos következtetések nagyfokú biztonsággal megfogalmazhatók legyenek. A vizsgálat kezdetén összesen 71 olyan személyről állapították meg, akik apai ágon askenázi levita vagy askenázi nem levita származásúnak vallották magukat, hogy az R1a-M582 haplocsoporthoz tartoznak, és STR-profiljaik alapján az e haplocsoporton belül található variáció széles skáláját képviselik. Feltűnő módon mind a 71 Y-kromoszómát egyetlen, az R1a-M582 csoporton belül fészkelődő és itt R1a-Y2619-nek nevezett bővülő kládba lehetett átcsoportosítani, az ezen a szinten talált hat változat egyikét követve (2. ábra és S1. kiegészítő ábra). Az egyetlen korábban bejelentett minta, amely osztozott ezen a kládon, öt askenázi zsidó származású minta volt, amelyek esetében a leviták státuszát nem jelentették26. Ennek megfelelően minden R1a-Y2619 egyén, akár zsidóként, akár nem zsidóként vallja magát, akár askenázi, akár nem askenázi, akár leviták, akár nem leviták, egyetlen közös férfi ős apai ági közvetlen férfi leszármazottja, aki ~1 743 ybp élt (1. táblázat). Mivel az R1a-Y2619 minden eddig mintavételezett ágából származó kortárs férfiak a számos leviták vezetéknév valamelyikét viselik, határozottan állítható, hogy ez a férfi ős levitaként önállósította magát, és talán a Levita apai vezetéknevet viselte. Az alapító esemény nagyságrendjét úgy lehet megbecsülni, hogy kiszámítjuk, hány olyan kortárs egyén várható, aki R1a-Y2619 Y-kromoszómát hordoz. Az askenázi zsidók két független mintasorozata, amelyekben a levita státusz ismeretlen volt, hasonlóan 9,6%-ra20 és 11,5%-ra becsülte az R1a-Y2619 apai haplocsoport, az R1a-M17/M198 arányát az askenázi népességben27. Az előbbi cikk arról számolt be, hogy az R1a-M582 haplocsoport a teljes askenázi népesség 7,9%-át teszi ki20. Itt azt mutatjuk be, hogy az R1a-M582 haplocsoportba tartozó összes askenázi minta átminősíthető R1a-Y2619-re. A ~4 000 00013 férfiből álló askenázi populáció mérete alapján, amelynek körülbelül 7,9%-a R1a-Y2619, ~300 000 askenázi férfi származik közvetlen férfi vonalán egyetlen viszonylag friss őstől, és közülük sokan magukat levitának vallják.
Két tényező tette lehetővé, hogy az askenázi leviták R1a vonalára korábban kiszámítottaknál pontosabb koaleszcencia-korokat és konfidenciaintervallumokat érjünk el18,20. Először is, a rendelkezésre álló teljes Y-kromoszómák nagy száma (S1. kiegészítő táblázat), másodszor pedig a Horowitz-féle törzsfából rendelkezésre álló adatok, amelyek lehetővé tettek egy belső kalibrációs pontot (3. ábra). A Horowitz-féle pedigré jól dokumentált genealógiai adatai bizonyítják, hogy a teljes Y-kromoszóma-szekvenciák mennyire robusztusak lehetnek az apai ősök rekonstruálásában. A kalibrációs pont három olyan Horowitz-mintán alapult, amelyek jól dokumentált genealógiája 402 ybp-vel egybeesik. Két további, a Horowitz-dinasztiához tartozó, de egyértelmű genealógia nélküli egyén szorosan klasztereződött ezzel a három mintával. A közvetlen testvérkládok egyik mintája sem azonosította magát a Horowitz-dinasztia részeként. Feltűnő, hogy az öt Horowitz-mintát magában foglaló csomópont molekuláris korát ~690 ybp-re számították, míg a genealógiai koaleszcenciaidő 546 ybp-re utal. Ez arra utal, hogy a Horowitz-csomópont R1a-YP268 (g.23133909G > A) képviselheti e törzsfa megnevezett alapítójának tényleges rekonstruált egész-Y szekvenciáját (3b. ábra). Fontos azonban megjegyezni, hogy a becsült koaleszcencia-korok hozzávetőlegesek, mivel néhány módszertani eltérés némileg eltérő eredményekhez vezethet. Például a mi koaleszcencia-módszertanunk alkalmazása kizárólag az Illumina platformról nyert adatokra ~1 398 ybp koaleszcencia-életkort eredményezett volna az askenázi leviták R1a-Y2619 kládjára és ~645 év ybp-t az R1a-YP268 kládra. Ezek a különbségek annak tulajdoníthatók, hogy az Y-kromoszóma hosszabb, egymást átfedő szakaszait lehet használni, amikor azonos gépekkel és paraméterekkel szekvenált mintákat hasonlítunk össze. Az STR-variációk alapján nem számoltunk összeolvadási időt, mivel korábban már kimutattuk, hogy ezek nem nyújtanak további információt a közelmúltban összeolvadó kládok esetében6.
Az askenázi levita vonal javasolt közel-keleti eredete, amely a korábban viszonylag korlátozott számú bejelentett mintán20 alapult, most már szilárdan igazoltnak tekinthető. Míg az R1a haplocsoport legmagasabb gyakorisága Kelet-Európában található18,28, adataink az R1a haplocsoport Európán kívüli gazdag variációját mutatták ki, amely filogenetikailag elkülönül a tipikusan európai R1a ágaktól. Nyilvánvaló, hogy az R1a-Y2619 jól beágyazódik a filogenetikailag közeli közel-keleti testvérkládok sokaságába, amelyeket iráni azeriek, egy kermáni, egy jazidi és egy ibériai férfi mintájából vettünk. Ez biztosítja a szükséges bizonyítékot az eredetére (2. ábra és S1. kiegészítő ábra). Az R1a-Y2619 Európába való pontos vándorlási útvonala azonban továbbra sem ismert. A legtöbb történelmi feljegyzés az Európába irányuló zsidó migráció két fő útvonalára utal (1. ábra)29,30. Az askenázi zsidóságot az Olaszországon keresztül a Rajna-völgybe, majd Lengyelországba irányuló zsidó migráció eredményeként alapították. A szefárd (spanyol) zsidók a fokozatos iszlám terjeszkedéssel együtt vándoroltak Észak-Afrikába, majd Spanyolországba14. Mivel az R1a-Y2619 közel-keleti eredetű, lehetséges, hogy Európába való behurcolása e két útvonal valamelyikén vagy mindkettőn keresztül történt. Természetesen az R1a-Y2619 erős alapító eseménye az askenázi zsidók körében, párosulva az R1a-Y2619 minden ismert ágának jelenlétével az askenázi zsidóknál, arra enged következtetni, hogy a levantei vándorlási útvonala közvetlenül az askenázi alapítókhoz kapcsolódott. Ezek a tények azonban inkább csak az askenázi zsidókon belüli terjeszkedést tükrözhetik, mintsem azt bizonyítják, hogy az R1a-Y2619 először az askenázi népességgel vagy az askenázi népességbe érkezett. Még zavaróbb az a tény, hogy a Horowitz rabbinikus dinasztia genealógiai feljegyzései, amelyekről most kimutatták, hogy az R1a-Y2619 Y-kromoszómát hordozzák, arra utalnak, hogy a 15. században, de valószínűleg már korábban is jelen voltak az Ibériai-félszigeten (3. ábra)17 . Valójában a 4. század óta és az ibériai muszlim terjeszkedés idején többször is dokumentáltak olyan zsidó migrációkat Katalóniába, amelyek hordozhatták az R1a-Y2619 Y-kromoszómát31. Továbbá, mivel Katalónia Kr. u. 800 óta ismét keresztény terület volt, a proto-Horowitz R1a-Y2619 ősök az askenázi zsidók ibériai migrációját is képviselhetik. Ennek megfelelően az R1a-Y2619 spanyolországi jelenléte a 15. században nem bizonyíthatja az R1a-Y2619 vonal első érkezését az Ibériai-félszigetre, mivel ez egyszerűen a zsidók ismételt és fel nem jegyzett, Kelet- és Nyugat-Európa és az Ibériai-félsziget közötti oda-vissza mozgását tükrözheti. Korábbi, mtDNS- és autoszomális markerekből származó bizonyítékok már valószínűsítették az askenázi és szefárd zsidók közötti génáramlást Európán belül32,33,34 . Eredményeink összességében az Európába való bejutás egyetlen útvonala mellett szólnak az askenázi migráció és az európai terjeszkedés részeként. Mivel az összes kortárs R1a-Y2619 leviták összeolvadási ideje ~1,743 ybp, ami jóval a római száműzetéses diaszpóra idején belül van, és az R1a-Y2619 minden egyes ága megtalálható az askenázi zsidókban, eredményeink ellentmondanak a gyors levantei terjeszkedés forgatókönyvének, amelyet több útvonalon keresztül történő terjedés követett Európába. A nem askenázi R1a-Y2619 leviták mintáiból származó eredmények szintén egyetlen terjeszkedési útvonalra utalnak. Ha az R1a-Y2619 levita vonal már akkor is ilyen széles körben elterjedt volna Levanteban, akkor a nem askenázi leviták várhatóan még a diaszpóra előtt elváltak volna az askenázi levita mintáktól, és egy másik klasztert alkottak volna. Az eredmények azonban azt mutatják, hogy a nem askenázi leviták az R1a-Y2619 több, viszonylag nemrég összeolvadt alágazatába tartoznak (2. ábra és S1. kiegészítő ábra). Ez a minta inkább összeegyeztethető az askenázi népességből a diaszpóra során a nem askenázi népességbe történő folyamatos génáramlással, mintsem az R1a-Y2619 haplocsoportnak a Levante felől Európába való többféle bejutási útvonalával.
Az askenázi zsidókon belüli egyetlen migrációs útvonal és az azt követő terjeszkedés további alátámasztása a további askenázi haplocsoportok terjeszkedésének megfigyelt mintázataiból ered. Ennek megfelelően fontos különbséget tenni az R1a-Y2619 haplocsoport aszkenázi lévita specifikus alapító eseménye között, amely kedvező társadalmi-gazdasági vagy egyéb státusz eredménye lehetett, és az askenázi alapító Y-kromoszóma vonalak általános terjeszkedése között, beleértve az R1a-Y2619 askenázi lévitákat is. Ebből a célból megvizsgáltunk egy maroknyi más, korábban az askenázi zsidók körében elterjedtnek leírt haplocsoportot19,24,35. Eredményeink azt mutatják, hogy az R1a-Y2619 elterjedése az askenázi zsidók körében nem specifikus vagy csak erre a haplocsoportra jellemző. Például a G-M377 (S4. kiegészítő ábra) és a Q-M242 (S5. kiegészítő ábra) haplocsoportok összeolvadása, amelyekről ismert, hogy az askenázi apai variáció egyenként 5%-át képviselik24 , ~1.223 ybp-nél, illetve ~1.672 ybp-nél olvad össze (1. táblázat). Az itt alkalmazott Y-kromoszóma-stratégia lehetővé tette számunkra, hogy az E haplocsoport vonalát apró alágaira bontsuk fel (S3. kiegészítő ábra). Az E-Z838, E- PF3780, E- B923 és E-B933 haplocsoportok – amelyekről ismert, hogy együttesen az askenázi apai variáció 20%-át képviselik24 – összeolvadási korát ~1 200-1 600 ybp-re becsültük. A többszörös alapítási eseményeknek ez a spanyol zsidóknál nem megfigyelt mintázata36 további támogatást nyújt annak alátámasztására, hogy az R1a-Y2619 askenázi levita ős az askenázi úton, és nem az Ibériai-félszigetre történő zsidó terjeszkedésen keresztül érkezett Európába. Az askenázi zsidó apai ősökben más minták is jól láthatók. A Közel-Keleten elterjedt T-M70 kaplocsoport az askenázi zsidók között is jelen van (S6. kiegészítő ábra). A genotipizált minták mélyen gyökerező hasadásokat mutattak, ami valószínűleg e haplocsoport ősi, a pleisztocénig visszanyúló változatosságának megőrzésére utal a Levanteban. Eközben a Nyugat-Európában elterjedt R1b-M269 haplocsoport (S7. kiegészítő ábra) esetében megfigyelt mintázat elsősorban az európai Y-kromoszómák ismételt, pontszerű introgressziójára utal az askenázi közösségbe, és összeegyeztethető a korábbi jelentésekkel36.
Továbbá összehasonlítottuk az askenázi Cohen férfiak körében talált leggyakoribb alapító vonalat, amely a J1a-P58 haplocsoportba ágyazódott, az askenázi leviták R1a-Y2619 vonalával. Nyilvánvaló, hogy az R1a-Y2619 levita kaszt és a J1a-P58 Cohen kaszt tagjai nem rendelkeznek közös férfi ősökkel a bibliai elbeszélés időkeretében. Akárcsak az askenázi leviták esetében, az askenázi Cohen J1a-P58 vonal is szoros klasztert alkotott, amely egy közel-keleti mintacsoportba ágyazva megerősítette az eredetét, és a mi vizsgálatunkban csak a nem askenázi Cohenekkel volt közös (S2. kiegészítő ábra). Az R1a-Y2619 askenázi leviták esetében kapott mintázattól eltérően azonban a klaszter ~2 570 ybp alatt egyesül, ami arra utal, hogy terjeszkedése a diaszpóra előtti időszakban kezdődött. Több zsidó közösségből származó, más levantei népesség hátterében álló nagyobb számú Cohen-mintából származó teljes Y-kromoszómaszekvenciák széles körű vizsgálata, beleértve a család- és klánspecifikus változatok megállapítását, nagyon informatív lenne annak a megállapításnak a megválaszolásában, hogy az askenázi és a nem askenázi Cohen egyének között átfedés van a vonalak eloszlásában. Különösen az elterjedt J1-P58 haplocsoporttal fészkelt legdominánsabb Cohen-vonal vizsgálata, valamint a történeti szakértők hozzájárulása adhatna kritikus betekintést az Óvilágban élő héberek megértéséhez. Továbbá a Levante ősi DNS-vizsgálatai közvetlen információkkal szolgálhatnak. Egy nemrégiben végzett tanulmány ugyanis kimutatta a kortárs zsidók körében gyakori J1a-P58 és J2-M12 Y-kromoszómák jelenlétét két, 3700 ybp37-re datált kánaáni mintában.
Nehéz szimulálni a férfiak maximális számát, amelynek az askenázi zsidóság alapításakor jelen kellett volna lennie ahhoz, hogy az askenázi Y-kromoszóma-állományban jelenleg megfigyelhető erős alapítási eseménymintázatot eredményezzen. Hiányoznak az olyan alapvető mutatók, mint az egyes haplocsoportok gyakorisága az ősi deme-populációkban és a generációk során végbement introgresszió mértéke. Azonban ezen Y-kromoszóma alapító törzsek mai gyakorisága, tekintettel a nem zsidó közel-keleti és európai népességekben való sokkal alacsonyabb gyakoriságukra, arra utal, hogy ezek a törzsek már az askenázi zsidóság kezdetekor is jelen lehettek, amikor az alapító népességet kevés számú férfi alkotta, és a drift szerepet játszhatott a jelenlegi magas gyakoriságuk kialakulásában. Az askenázi zsidóság közelmúltbeli történetének teljes genomokból történő rekonstrukciója valóban egy mindössze 350 egyedből álló szűk keresztmetszetre utalt26,38 . Fontos megjegyezni, hogy bár ez a szűk keresztmetszet nem feltétlenül esik egybe az askenázi zsidók alapító tényleges férfi populációjának méretével és eseményeivel, mégis azt mutatja, hogy az askenázi lévita R1a-Y2619 ős valószínűleg az alapító férfiak között volt, akikre a szűk keresztmetszet vonatkozott. Ennek megfelelően a teljes mitokondriális DNS-szekvenciákból származó adatok ugyanezt a korlátozott számú fő alapító anyai vonalra vonatkozó elképzelést támasztják alá33.
Az itt bemutatott adatok nagyságrendje együttesen megkönnyíti az askenázi zsidókon belül a leviták genomikai meséjének közel teljes felbontását. Határozottan állítható, hogy a mai R1a-Y2619 askenázi leventék egyetlen levente őstől származnak, aki a Levante felől érkezett Európába. Az ő közvetlen férfi ágának terjedése olyan időkeretben kezdődött, amely összeegyeztethető az askenázi zsidóság számos további alapító atyjánál megfigyelt terjedési mintával. Így, amellett, hogy betekintést nyújtanak egyetlen férfi genealógiájába, ezek az eredmények fontos és jól megoldott példái az askenázi zsidó férfi és női vérvonalak általánosabb demográfiai történetének, amelyben viszonylag kis számú alapító aránytalanul nagy mértékben járul hozzá a kortárs askenázi népesség genomikai variációjához. Azzal is lehet érvelni, hogy az a tény, hogy a nem askenázi lévita R1a-Y2619 férfiak jól eloszlanak az askenázi lévita filogenián belül, és nem külön-külön csoportosulnak, jobban alátámasztja azt a forgatókönyvet, hogy az R1a-Y2619 férfi az askenázi alapítókkal együtt került Európába. A legrejtélyesebb kérdés – az, hogy az askenázi lévita R1a-Y2619 törzskönyv alapítója mikor és hol szerezte meg a lévita státuszt – továbbra is megoldatlan. Ez a kérdés talán meghaladja a kortárs genetikai variációt használó genetikai vizsgálatok hatókörét, mivel eddig nem volt olyan vizsgált férfi, akinek a vonala az összes R1a-M582 férfi közös közvetlen férfi ősének ~3.143 ybp és az R1a-Y2619 askenázi leviták közös közvetlen férfi ősének ~1.743 ybp ideje között ágazott el. A jövőbeni történelmi vagy régészeti felismerések lehetőséget adhatnak ennek a kérdésnek a további vizsgálatára.