Sok ügyfelünk szenved attól, hogy rituális viselkedésben kell részt vennie, valamint kitartóan ragaszkodik egy témához vagy tárgyhoz. Az ABA világában ezt általában rituális viselkedésnek vagy rögeszmés viselkedésnek nevezik. Bármi legyen is a neve, hatalmas fennakadást okoz az ügyfél és az egész családja életében. Néhány példa erre: fizikai rutinok (tízszer kell lekapcsolni a villanyt, amikor elhagyja a szobát), olyan dolgok rögzítésének szükségessége, amelyek nem az ő verziójuk szerint helyesek (a brokkoli a tányér jobb oldalára tartozik, és soha nem a balra), szigorú időbeosztás betartása (zuhanyozni csak este 7-19:30 között lehet), kitartás egy adott témában (csak a dinoszauruszokról beszélni), és az, hogy másoknak konkrét kérdésekre kell válaszolniuk (megkérdezni valakit, hogy hány éves, amikor találkozunk vele). Az ilyen típusú viselkedések ahhoz vezethetnek, hogy a kliens megnyomorítja a mindennapi tevékenységekben való részvételt. A család egészére nézve is károsak lehetnek. Fontos, hogy megvizsgáljuk ezeket a viselkedési formákat, mivel a rugalmasság a mindennapi élet nagy részét képezi.
Először is fel kell tennünk magunknak a kérdést: Ez a rituálé vagy rögeszme valóban olyasmi, amibe be kell avatkoznunk? A viselkedés olyan módon befolyásolja a klienst és a családot, hogy megnyomorítja az egyént abban, hogy funkcionális életet éljen? Ha hátradőlünk és igazán belegondolunk, mindannyian élünk rituálékkal. Szeretem, ha poháralátét van az italom alatt; szeretem, ha a kávémat egy bizonyos módon iszom; azt akarom, hogy az ágyam úgy legyen megvetve, ahogy én szeretem, stb. Az első lépés annak meghatározása, hogy szükség van-e beavatkozásra, és hogy a viselkedés szociálisan jelentős-e.
Mihelyt meg tudjuk határozni, hogy kezelni kell, meg kell határoznunk. Egy laza meghatározás az lenne, ha egy adott viselkedést tartósan vagy ismétlődően, minden alkalommal ugyanolyan módon folytatnánk vagy nem folytatnánk. Hasznos lehet egy listát készíteni a különböző példákról, amelyekben az ügyfél részt vesz, mivel a különböző viselkedések nem biztos, hogy hasonlóak. Itt jön a képbe a csapatmunka. Fontos, hogy a BT-k nagyon is részt vegyenek ebben. Végül is a BT-k látják a klienseket a legtöbb órát, és valószínűleg a legtöbb rituálét látják a foglalkozások során. A példákkal kapcsolatos kommunikáció a menedzserrel vagy a BCBA-val segít a menedzsernek vagy a BCBA-nak egy mindenre kiterjedő definíciót létrehozni, amelyet mindenki, beleértve a szülőket is, meg tud alkotni. A BT-k, szülők, tanárok, testvérek, menedzserek és BCBA-k együtt dolgozhatnak egy olyan definíció kidolgozásán, amelyet mindenki követni tud. Ennek értékelése nehéz lehet, de a legjobb módja annak, hogy meghatározzuk, hogy egy viselkedés rituálé vagy rögeszme-e, az, hogy megnézzük, mi történik, ha a viselkedést blokkoljuk. Ha egy kliens hisztizik, vagy nehezen tud elszakadni egy témától, a legjobb, ha ezt mint esetet jelöljük meg. Ennek megjelölése és a menedzser vagy a BCBA tudtára adása segíthet egy átfogóbb definíció létrehozásában, hogy végül belevethessük magunkat a kezelésbe.
A kezelés a következő lépés, de ezt egy későbbi cikkre tartogatjuk. Mindent egybevetve, a rituálék és a kényszeres viselkedések a klienseknél, akikkel dolgozunk, károsak lehetnek mind a kliens életére, mind a családjuk életére és jólétére. Fontos meghatározni, hogy előfordulhatnak-e rituálék vagy kényszeres viselkedések, és jelenteni az esetet kezelő menedzsernek vagy BCBA-nak. A menedzser vagy a BCBA ezután meghatározza annak jelentőségét, és azt, hogy szükség van-e beavatkozásra. A következő lépés a csapatmunka lenne. Egy olyan definíció kialakítása, amelyet mindenki követni tud, elengedhetetlen egy hatékony kezelési terv létrehozásához, amely végső soron segít egy jobb életet építeni klienseink és családjaik számára.