Versek 1-14
Hallgatni kell Salamon bölcsességére, és nem szabad engedni az idegen asszony szavainak, amelyek halálba és rabszolgaságba vezetnek (Példabeszédek 5:1-14).
Az állandó utalás arra, hogy kerülni kell az idegen asszony csábításait, arra utal, hogy az író idejében ez komoly probléma volt (lásd Példabeszédek 2:16-19; Példabeszédek 5:3-14; Példabeszédek 6:24-26; Példabeszédek 7:5-27; Példabeszédek 9:13-18), és ez jól illeszkedik Salamon korához, mert meg kell jegyeznünk, hogy nincs utalás szektás prostituáltakra, és hogy ez egy olyan kor volt, amikor bőséges volt a jólét, és amikor a jómódú családokból származó fiatal férfiak nem voltak bevonva más zavaró tényezőkbe, például háborúba és éhínségbe. Így hát találniuk kellett valami elfoglaltságot a tétlen idejükkel, és mi lehetne vonzóbb, mint a csábító nők csábításai?
Másrészt az idegen nő állandó ábrázolása szándékos ellentétben állhat a Bölcsesség asszonyával, (ez az ellentét a Példabeszédek 9:1-6-ban kerül előtérbe a Példabeszédek 9:13-18-hoz képest). A gondolat tehát annak hangsúlyozása, hogy a férfiaknak inkább a bölcsességre kell figyelniük, mint az idegen nők csábítására, akiknek szavai tévútra vezetnek. Másik lehetőség, hogy Salamon a bölcsességet éppen azért tette nővé, hogy ellensúlyozza az “idegen nők” problémáját az ő korában.
Lényeges, hogy ebben az alfejezetben két felszólítás is van, hogy hallgassanak Salamon bölcsességére és szavaira (Péld 5:1-2; Péld 5:7), ami általában egy beszéd elején szokott állni. Ezek azonban azért fontosak, mert sürgető jelleget kölcsönöznek a kezdeti felhívásnak. Az első esetben (a “fiamhoz” címezve) Salamon bölcsességét állítja szembe az idegen asszony mézes-mázos szavaival (Példabeszédek 5:3), a második esetben (a “fiaimhoz” címezve) pedig a szavaitól való el nem térést állítja szembe azzal, hogy el kell távolodnia a nőtől, és nem szabad közelednie a házához (Példabeszédek 5:8).
Az alcím chiasztikusan értelmezhető:
Fiam, figyelj bölcsességemre, hajtsd füledet értelmemre, hogy megőrizd a megfontoltságot, és hogy ajkad őrizze a tudást (Példabeszédek 5:1-2).
B Mert az idegen asszony ajkáról méz csepeg, és szája simább, mint az olaj, de végül keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard (Példabeszédek 5:3-4).
C Lába a halálba száll, léptei a Seholban kapaszkodnak, így nem találja az élet egyenes útját, útjai bizonytalanok, és nem ismeri azt (Példabeszédek 5:5-6).
D Most tehát, fiaim, hallgassatok rám, és ne térjetek el szájam szavától, távolodjatok el tőle, és ne közeledjetek házának ajtajához (Példabeszédek 5:7-8).
C Hogy ne adjátok becsületeteket (vagy “pompát”) másoknak, és éveiteket (vagy “magasztosságot, méltóságot”) a kegyetleneknek, hogy ne idegenek töltsék be erőtöket, és ne idegenek házában legyen a ti munkátok (Példabeszédek 5:9-10).
B És bánkódsz a te utolsó végedre, amikor tested és tested elenyészik, és ezt mondod: “Hogy gyűlöltem én a tanítást, és szívem megvetette a dorgálást!” (Példabeszédek 5:11-12).
A tanítóim szavára sem hallgattam, és nem hajlott a fülem azokra, akik oktattak engem! Jóllehet, minden rosszban (súlyos bajban) voltam, a gyülekezet és a gyülekezet közepette.” (Példabeszédek 5:13-14).
Megjegyezzük, hogy az A-ban felszólítja a fiát, hogy hajtsa a fülét az értelemre, annak következményeivel együtt, a párhuzamban pedig a fia úgy van ábrázolva, mint aki nem hajította a fülét az őt oktatókra, annak következményeivel együtt. A B-ben az idegen nő végül keserű, mint az üröm, és éles, mint a kétélű kard, míg a párhuzamban az ő utolsó vége az, hogy megemésztődik. A C-ben a nő útjai bizonytalanok, és a halálba és a sírba vezetnek, míg a párhuzamosban a férfi útjai a rabszolgaságba és a lealacsonyodásba vezetnek. A D-ben (amelyet két részre lehetne osztani) középpontjában az áll, hogy hallgasson Salamon szavaira, és ne térjen el tőlük, míg a párhuzamosban nem hallgat az idegen nőre, hanem távolodik tőle, és nem közeledik házának ajtajához.
Példabeszédek 5:1-2
“Fiam, figyelj az én bölcsességemre,
Hajtsd füledet az én értelmemre,
hogy megőrizd az okosságot,
és hogy ajkad megőrizze a tudást.”
Kifejezetten meg van adva az oka ennek a felhívásnak, hogy “fiam” hallgasson, hogy ajka megőrizze a tudást. Azért, mert az idegen asszony ajkai ‘mézet csepegtetnek’, és a szája simább mindenkinél. Ezért szüksége van Isten bölcsességére és megértésére, hogy megküzdjön vele, és biztosítsa, hogy saját ajkai megőrizzék az isteni tudást. Figyeljük meg, hogy ahogyan a Példabeszédek 4:20-ban felszólították, hogy figyeljen Salamon szavaira, és hajtsa fülét az ő beszédeire, most felszólítják, hogy figyeljen az ő bölcsességére, és hajtsa fülét az ő értelmére. (Figyeljük meg azt is, hogy a szavak és a beszédek párhuzamba vannak állítva a bölcsességgel és az értelemmel). Ennek a bölcsességnek és megértésnek a megtartása diszkrétté teszi őt abban, amit tesz, és biztosítja, hogy saját ajkai, ellentétben az asszonyéval, “megőrizzék az igaz tudást” (vö. Malakiás 2:7). Ez lehetővé teszi számára, hogy legyőzze a kísértést. (Ahogy valaki egyszer bölcsen mondta: “Az Ő szava tart meg a bűntől, vagy a bűn tart meg az Ő szavától”).
Példabeszédek 5:3-4
“Mert az idegen asszony ajkáról méz csepeg,
és a szája simább, mint az olaj,
de végül keserű, mint az üröm,
éles, mint a kétélű kard.’
És ez az Isten bölcsességéhez és értelméhez való ragaszkodás, mint Isten tudásának közvetítése azért szükséges, mert az “idegen asszony” ajkai és szája cseppenként csepegtetik a mézet (vö. 1Sámuel 14:26), és simább, mint az olaj (valószínűleg az olívaolaj, Izrael fő exportcikke). Hamar rávehetik az óvatlanokat és a tanulatlanokat, akiknek ajkai nem ‘tartják meg a tudást’, hogy a bűn útján járjanak. De ostobaság ezt tenni, mert a végén kiderül, hogy nem olyan édes, mint a méz, hanem olyan keserű, mint az üröm. Az üröm egy olyan növény, amelyet a keserűség hangsúlyozása érdekében rendszeresen párhuzamba állítanak az epével. A keserűségéről volt híres. Ráadásul éles, mint a kétélű kard. A fiatalember öntudatlanul várja a halálát.
A nő “idegen nő”, mert nem nő a szokásos életciklusában. Ő egy idegen, és gyakran idegen. Azért is “idegen” számára, mert házasságtörő vagy prostituált. De éppen ezért annál csábítóbb. A fiatalember ugyanis úgy érezheti, hogy élvezheti a nőt, és aztán elhagyhatja. De figyelmeztetjük, hogy ez nem lesz olyan könnyű, mint ahogyan hangzik. A bűnnek megvan az a szokása, hogy ragaszkodik azokhoz, akik részt vesznek benne.
Példabeszédek 5:5-6
“Lábai a halálba mennek,
léptei a Seholban kapaszkodnak,
hogy nem találja az élet egyenes útját,
útjai bizonytalanok, és ő ezt nem tudja.’
Mert az asszony a halál útját járja, lépten-nyomon a sírvilág (Sheol) felé megy. Ennek következtében nem találja meg (vagy nem “figyeli”) az élet egyenes útját. Tekintete a saját útjára szegeződik, nem veszi észre, hogy az hová vezet. ‘Útjai bizonytalanok. Egyesek úgy fordítanák, hogy ‘nyomai céltalanul kanyarognak’. A lényeg az, hogy nincs szilárd iránya. Nem az egyenes utat választja. Mellékutakon bolyong, távol az élet ösvényétől. De ő ezt nem tudja. Nem tudja, hol ér véget az útja. És a feltételezés az, hogy azok, akik beléje mennek, ugyanezeket a mellékutakat követik. Így a Példabeszédek 2:18-19-ben, ahol hasonló képet látunk: “senki, aki bemegy hozzá, nem tér vissza, és nem jut el az élet ösvényeire”. A halál útját járják. Itt, az 5. fejezetben azonban a kimondott figyelmeztetés az, hogy megaláztatást és rabszolgaságot fognak elszenvedni, és az utolsó végén testük és testük megemésztődik (Példabeszédek 5:11).
Példabeszédek 5:7-8
“Most tehát, fiaim, hallgassatok rám,
és ne térjetek el szájam szavaitól,
Távolodjatok el tőle,
és ne közeledjetek házának ajtajához,
Szólamon annyira aggódik az ifjakért, akik erre az útra lépnek, hogy egy újabb figyelmeztetést is mellékel, hogy hallgassanak és kövessék szájuk szavait. Ne térjenek el tőlük, inkább távolítsák el az útjukat tőle, és ne menjenek a háza ajtajához. A választás tehát egyértelmű. Járjanak Isten útjain, ahogyan Salamon hirdette, vagy járjanak az ő útjain, amelyeket olyan izgalmasan hangoztatott. És az ő felhívása az, hogy hallgassanak az elsőre, és utasítsák el a másodikat.
Példabeszédek 5:9-10
Ne adjátok becsületeteket (vagy “pompát”) másoknak,
és éveiteket (vagy “magasztosságot, méltóságot”) a kegyetleneknek,
nehogy idegenek töltsék be erőtöket,
és munkátok idegenek házában legyen,’
A lényeg az, hogy az a fiatalember, aki hagyja magát elcsábítani idegen prostituáltak által, megfizethetetlenül drága lesz. Bele fog keveredni a nő baráti körébe, és hamarosan azon fogja találni magát, hogy megkopasztják a vagyonától, elveszíti mindenét, amije van, és mindenét, amiért dolgozik, a nő külföldi barátai miatt, akik szakértők lesznek a naiv fiatalemberek megkopasztásában, akár azzal, hogy szerencsejátékot játszanak velük, akár azzal, hogy drága életmódra ösztönzik őket. Ugyanakkor lealacsonyítja magát a szigorú izraelita társadalom szemében, amely undorral nézi majd a viselkedését. Így elveszíti a vagyonát az idegenek miatt, és elveszíti a becsületét Izraelben. Vagy a “becsület elvesztése” helyett a gondolat lehet az is, hogy “másoknak adja a fényét”, a gondolat az, hogy a szexuális kicsapongások és a részegeskedés miatt annyira lealacsonyodik, hogy elveszíti ifjúságának fényét.
“Elveszíti éveit a kegyetleneknek” arra utalhat, hogy az évek során sok időt elveszteget azok kezében, akik örömüket lelik abban, hogy fiatal férfiakat lealacsonyítsanak, így a kicsapongásra használja fel azokat az éveket, amelyekben meggazdagodhatott volna. Vagy azt is jelentheti, hogy az egészségének elvesztésével veszíti el az éveit. Természetesen nem fogja eleve kegyetlennek látni azokat, akik kizsákmányolják őt. Jó barátoknak fogja látni őket. Csak amikor már elvesztette az egészségét és a vagyonát, és a segítségüket kéri, akkor fogja felfedezni, hogy mennyire kegyetlenek tudnak lenni. Nem lesz idejük egy elszegényedett fiatalemberre. Alternatívaként az “év” fordítású szót inkább “méltóság”-nak lehetne fordítani, a szavak a méltóság elvesztéséről szólnak. De ugyanarról van szó. Szegénységbe és szégyenbe fogják rántani.”
Jegyezzük meg, hogy a büntetést a bűntetthez illőnek látják. Amit az ember vet, azt aratja. Idegen nőhöz ment, és így az idegenek teljes mértékben kihasználják az erejét, és ő idegen házban fog dolgozni. Lehet, hogy azért, mert az adósságait úgy kell ledolgoznia, hogy a nő idegen barátainak dolgozik, vagy azért kell idegeneknek dolgoznia, hogy támogassa az életmódját, mert egyetlen izraelita sem ad neki munkát. Így, anélkül, hogy észrevenné, egyre inkább rabszolgasorba kerül. Az is állhat mögötte, hogy annyira elszegényedik, hogy arra kényszerül, hogy hétéves “rabszolga” szerződéssel, külföldieknek dolgozva habiru (földnélküli) legyen.
Meg kell jegyezni, hogy mindez milyen könnyen megtörténhetett Salamon idejében. Abban az időben Jeruzsálem olyan hely volt, ahová minden nemzetből idegenek özönlöttek. Jöttek, hogy hallják Salamon bölcsességét, jöttek diplomáciai okokból a környező, alárendelt nemzetekből, jöttek az egyiptomi udvarból (a fáraó egyik lányát vette feleségül), és jöttek, hogy kiszolgálják a többszörös külföldi feleségeit. Jeruzsálem tele lett volna idegenekkel. És velük együtt előkelő prostituáltak és kíséretük is érkezne. Salamon kétségkívül megfigyelte, hogy gazdag fiatal izraeliták nagy reményekkel keveredtek bele ebbe a forgatókönyvbe, hogy aztán tönkremenjenek. Megfelelő leckét szolgáltattak ahhoz, amit mondani akart.
Példabeszédek 5:11-12
És bánkódsz a te utolsó végednél,
mikor tested és tested elenyészik,
és ezt mondod: “Hogy gyűlöltem én a tanítást,
és szívem megvetette a dorgálást,”
Az ilyen ember életútjának vége pedig csak a gyász és a nyomorúság lehet, az egészségének vége, testét és testét pedig végleg felemészti a betegség és a kicsapongás és a kicsapongó életmód következményei. Akkor majd észhez tér, de már túl késő lesz. Fel fogja ismerni, hogy mit tett, gyűlölte a szüleitől és más tekintélyektől kapott utasításokat, és megvetette a dorgálásukat. És keservesen meg fogja bánni.
“Mennyire gyűlöltem – és megvetettem”. A legtöbb tinédzser azonosulni tud ezzel az érzéssel a szülői korlátozásokkal kapcsolatban. A legjobb esetben elviselik, a legrosszabb esetben gyűlölik őket. Az irántuk érzett gyűlölet mélyen gyökerező lázadásra utal. Ebben az esetben a szíve annyira vágyott az élvezetre, hogy nem bírta elviselni, hogy ezt megtagadják tőle. Lázadó és bűnös szíve volt, ezért megvetette a szülei tanácsát, és gyűlölte az útmutatásukat.
Példabeszédek 5:13-14
“Nem hallgattam tanítóim szavára,
és nem hajlott a fülem azokra, akik tanítottak engem!
Minden rosszban jócskán benne voltam,
a gyülekezet és a gyülekezet közepette.”
Ezután be kell ismernie, hogy nem engedelmeskedett tanítói (nem az iskolai tanítók, hanem esetleg a vének, a nép és különösen az ifjúság tanácsadásáért felelősek, valamint a papok és a leviták) szavának. Nem követte bölcsességüket és értelmüket, és nem hajtotta a fülét azokra, akik tanítani akarták őt. (Ez inkább tárgyi lecke annak, akit most erre szólítanak fel, mint szó szerinti leírása a szavainak). Így kénytelen lesz beismerni, hogy Izrael gyülekezete és gyülekezete (kortársai), akár országos, akár helyi szinten, úgy látja majd, hogy szinte teljesen elmerült mindabban, ami rossz; házasságtörésben, szerencsejátékban, kicsapongásban és züllött életmódban. Nem lesz rá idejük, csak arra, hogy elítéljék őt. Ez annak beismerése, hogy felismeri, hogy a kortársai rossz véleménnyel vannak róla, és nem fogják sajnálni. Ezt ő maga idézte elő. Túllépte a határokat. Most szembe kell néznie a következményekkel, legyenek azok társadalmi vagy jogi természetűek. (Nem volt külön szankció azzal szemben, aki prostituáltakkal járt. Ez elsősorban a szégyen kérdése volt). Kérdéses, hogy ezt valódi bűnbánat leírásának tekinthetjük-e. Inkább egy olyan megbánást ír le, amely túl későn merül fel, mivel sajnálja a következményeket, amelyekkel most szembesül. Bárcsak másképp cselekedett volna, de nem tette. A rabbikhoz hasonlóan, akik Jézus ellenesek voltak, őt is az a veszély fenyegette, hogy a “Szentlélek elleni káromlással” egyenértékű tettet követett el. Bölcsességellenes volt, és folyamatosan káromolta Isten bölcsességét, és ezáltal teljesen megkeményedett. Szinte teljes kétségbeesésben volt. Salamon azt akarja, hogy mindez tanulságul szolgáljon a fiataloknak.