Leegyszerűsítve a bostoni teadélután a “képviselet nélküli adózás” miatt következett be, de az ok ennél sokkal összetettebb. Az amerikai gyarmatosítók úgy vélték, hogy Nagy-Britannia igazságtalanul adóztatja őket a francia és indián háború során felmerült kiadások fedezésére. Emellett a gyarmatosítók úgy vélték, hogy a parlamentnek nincs joga megadóztatni őket, mivel az amerikai gyarmatok nem képviseltették magukat a parlamentben.
A 18. század eleje óta rendszeresen importáltak teát az amerikai gyarmatokra. A bostoni teadélután idejére a becslések szerint az amerikai gyarmatosítók évente körülbelül 1,2 millió font teát fogyasztottak. Nagy-Britannia rájött, hogy a jövedelmező teakereskedelemből még több pénzre tehet szert, ha adókat vet ki az amerikai gyarmatokra. Ennek hatására a brit tea ára magas lett, és válaszul az amerikai gyarmatosítók igen jövedelmező iparágba kezdtek, a holland és más európai piacokról származó tea csempészetébe. Ezek a csempészműveletek megsértették a 17. század közepe óta érvényben lévő hajózási törvényeket. A teacsempészet aláásta a jövedelmező brit teakereskedelmet. A csempészetre válaszul a parlament 1767-ben elfogadta az Indemnity Actet, amely hatályon kívül helyezte a teára kivetett adót, és a brit teát a hollandokkal azonos árúvá tette. Az Indemnity Act nagymértékben visszaszorította az amerikai teacsempészetet, de később, 1767-ben a Townshend Revenue Act révén új adót vezettek be a teára. A törvény megadóztatta az üveget, az ólmot, az olajat, a festéket és a papírt is. A bojkottok és tiltakozások miatt a Townshend Revenue Act által a tea kivételével minden árucikkre kivetett adót 1770-ben hatályon kívül helyezték. 1773-ban elfogadták a Tea Actet, amely a brit Kelet-indiai Társaságnak monopóliumot biztosított a tea értékesítésére az amerikai gyarmatokon. A tea csempészete elburjánzott, és jövedelmező üzleti vállalkozás volt az amerikai gyarmatosítók, például John Hancock és Samuel Adams számára. A Townshend Revenue Act teaadója annak ellenére érvényben maradt, hogy javaslatokat tettek annak eltörlésére. Az amerikai gyarmatosítók felháborodtak a teaadó miatt. Úgy vélték, hogy a teatörvény taktika volt arra, hogy a gyarmatiak támogatását megnyerjék a már bevezetett adóhoz. A tea közvetlen értékesítése a Brit Kelet-indiai Társaság ügynökei által az amerikai gyarmatoknak aláásta a gyarmati kereskedők üzletét. A csempésztea drágább lett, mint a Brit Kelet-indiai Társaság teája. Az olyan csempészek, mint John Hancock és Samuel Adams a tea törvény ellenzésével próbálták megvédeni gazdasági érdekeiket, Samuel Adams pedig a brit tea ellenzését azzal az ürüggyel adta el a hazafiaknak, hogy az emberi jogok eltörlése a képviselet nélküli adóztatás miatt megszűnt.