Mikhail V. Khalyapin
Bronzkori csontvázak, köztük ez a Kr.e. 2000-ből származó, Bulanovóból (a mai Oroszország) származó csontváz, tartalmazzák a pestist okozó baktérium DNS-ét.
A fekete halál hírhedten végigsöpört Európán 1347-ben, és becslések szerint 50 millió ember halálát okozta. A bronzkori emberi csontvázakból származó DNS azonban most azt mutatja, hogy a pestis már legalább i. e. 3000-ben megjelent. Az elemzésből kiderül, hogy a korábbi járvány valószínűleg nem terjedt ilyen vadul, de ennek ellenére tömeges népvándorlásokhoz vezethetett Európán és Ázsián keresztül.
A Yersinia pestis baktériumról feltételezik, hogy a fekete halál és más ősi járványok okozója volt. A betegség gyors terjedéséről és az olyan tünetekről szóló történelmi leírások, mint a gennyes daganatok, megegyeznek a baktérium által okozott bubópestis modernkori kitöréseivel, és az ősi pestis áldozatainak maradványaiban Y. pestis DNS-t találtak2, 3.
A legkorábbi ilyen fertőzés egy németországi temetésből származik, amely a hatszázadi jusztinianusi pestishez kapcsolódik3. Egyes történészek azonban azt gyanítják, hogy az Y. pestis volt felelős korábbi járványokért is, például az athéni pestisért, amely az i. e. ötödik században, a peloponnészoszi háború csúcspontján sújtotta a városállamot.
A bronzkor – i. e. 3000 és 1000 között – viharos időszak volt, amelyben új kulturális szokások, fegyver- és közlekedési technológiák terjedtek el gyorsan Eurázsiában. Az év elején egy pár ókori genetikai tanulmány dokumentálta az emberek tömeges elvándorlását a mai Oroszország és Ukrajna területének sztyeppéiről; nyugatra szétszóródtak Európába és keletre Közép-Ázsiába4, 5.
“De nem tudtuk, mi volt az oka ezeknek a meglehetősen hirtelen vándorlásoknak” – mondja Morten Allentoft, a koppenhágai Dán Természettudományi Múzeum evolúciós genetikusa, aki tagja volt annak a csapatnak, amely 101 bronzkori csontváz DNS-ét szekvenálta4.
Azt gyanítva, hogy egy pestishez hasonló fertőzésről lehetett szó, ugyanez a csapat 89 milliárd darab nyers DNS-adatot elemzett a bronzkori csontvázakból, Y. pestis-szekvenciákat keresve. A 101 egyed közül 7 foga pozitívnak bizonyult, 2 pedig elegendő pestis-DNS-t tartalmazott ahhoz, hogy teljes genomszekvenciákat hozzanak létre. A bronzkori pestistörzsek közül a legrégebbi egy olyan személytől származik, aki közel 5000 évvel ezelőtt élt Délkelet-Oroszországban, ami mintegy 3000 évvel tolja vissza a pestis eredetét. Az eredményeket ma teszik közzé a Cell1 című folyóiratban.
Pestis bolhák nélkül
A bronzkori pestistörzsek nagyon hasonlítottak a fekete halálért és a modernkori járványokért felelős baktériumokra. Szinte az összes “virulencia-gén” közös bennük, amelyek megkülönböztetik a Y. pestist egy rokon, bár sokkal kevésbé halálos baktériumtól, amely a beleket fertőzi meg.
Az elemzés azonban kimutatta, hogy a korai bronzkorban a pestis talán kevésbé volt fertőzőképes. A hat legrégebbi bronzkori törzsből hiányzott az ymt nevű gén, amely segíti a Y. pestis-t abban, hogy megtelepedjen a bolhák beleiben, amelyek fontos közvetítőként szolgálnak. A bubópestis kitörésekor a fertőzött (gyakran rágcsálókon utazó) bolhák továbbítják a baktériumot a közelben élő emberekre. A bolhák mint közvetítő nélkül az Y. pestis sokkal kevésbé hatékonyan terjed vérrel (ahol szeptikémiai pestis néven ismert) vagy nyálcseppekkel (tüdőpestis). Egy korai vaskori csontváz Örményországból, amelyet i. e. 1000 körülre datáltak, Y. pestisszel volt fertőzött, amely ymt-t, valamint egy másik mutációt is tartalmazott, amely a bolhák által támogatott terjedéshez kapcsolódik.
Wyndham Lathem, az Illinois állambeli Chicagóban található Northwestern University Feinberg School of Medicine mikrobiológusa szerint az ymt hiányában a bronzkori pestis áldozatai valószínűleg tüdőpestist kaptak volna, szemben a bubópestis formájával. A bronzkori törzsek mindegyike tartalmazott egy másik virulencia-gént is, a pla-t, amelyről Lathem kutatócsoportja kimutatta, hogy fontos a tüdő fertőzésében6.
A pestis talán kevésbé volt fertőző bolhák nélkül, de nem lett volna kevésbé halálos. A tüdőpestis kezeletlen eseteinek több mint 90%-a halálos kimenetelű.
Az ilyen járványok segíthették a kelet-európai sztyeppei pásztorok, a Yamnaya-k elterjedését a bronzkorban, mondja Johannes Krause, a németországi Jénában működő Max Planck Embertani Tudományos Intézet evolúciós genetikusa. A yamnayák i. e. 3000 és 2500 között gyorsan kiszorították a helyi földművelő népességet Nyugat-Európában. “Hogyan lehetséges, hogy a helyi földműveseket a sztyeppéről származó emberek váltották fel? Egy világjárvány jó eséllyel” – mondja Krause.