A Clostridioides (korábban Clostridium) difficile (C. diff) a kórházi betegek körében a hasmenés leggyakoribb oka és a kórházakban leggyakrabban jelentett fertőzéseket okozó baktérium. Egy 2019-es jelentésben a CDC a C. diff-et “sürgős fenyegetésnek” nevezte.”
Ki van leginkább veszélyeztetve?
A C. diff-fertőzés (CDI) gyakrabban fordul elő antibiotikum-terápiát vagy kórházi kezelést követően, valamint idősebb felnőttek vagy legyengült immunválaszú betegek körében. 2002-ben a C. diff egy járványos törzse jelent meg, amely súlyosabb, vastagbélgyulladással járó betegséget (vastagbélgyulladás) és a halálesetek számának növekedését okozta. Ez a törzs jobban megtapad a bélben, és több toxint termel, ami a betegségért felelős. A nem járványos törzsek kevésbé súlyos betegséget okozhatnak.
Mi miatt olyan nehéz a C. diff kezelése?
A magas visszaesési arány kihívást jelent a CDI-ben szenvedők kezelésében. A hasmenés kiújulása a kezdeti kezelést követően az esetek körülbelül 20%-ában fordul elő. A kiújuló CDI kezelését követő hetekben még nagyobb az újabb visszaesés kockázata.
A C. diff spórákat termel (alvó sejtek, amelyek hosszú ideig képesek túlélni a zord körülményeket), amelyek szennyezhetik a környezetet. A spórák szívósak és ellenállnak a rutinszerű tisztításnak. A fokozott védőintézkedések – gondos kézmosás, a fertőzött betegek izolációs óvintézkedései (külön szoba, köpeny és kesztyű), valamint a C. diff spórák elpusztítására alkalmas szerekkel történő tisztítás – azonban hatékony módjai a CDI átvitelének megelőzésének és ellenőrzésének.
Az antibiotikumok megzavarják az egészséges bélbaktériumokat (mikrobiom), ami aztán megfelelő feltételeket biztosít a lenyelt spórák virágzásához és a CDI kialakulásához.
A kórházi betegek nagyobb kockázatnak vannak kitéve, bár a közösségben élő, antibiotikummal nem kezelt egészséges egyének is megfertőződhetnek.
A World Society of Emergency Surgery 2019-ben frissített klinikai gyakorlati irányelveket adott ki, amelyek a sebészeti betegek CDI-jére összpontosítanak. A sebészet, különösen a gyomor-bélrendszeri műtétek a CDI ismert kockázatát jelentik. (Ironikus módon a műtét a súlyos CDI egyik lehetséges kezelési lehetősége is.)
Mi a különbség a C. diff kolonizáció és a C. diff fertőzés között?
A közösségben élő emberek akár 5%-a, és a kórházba kerülők még nagyobb százaléka kolonizálódhat C. diff baktériummal, de nem tapasztal tüneteket. A betegség kialakulásának kockázata változó, mivel nem minden C. diff törzs termel olyan toxint, amely megbetegít. A C. diff nem toxintermelő törzsével kolonizált emberek valójában védettek lehetnek a CDI-vel szemben.
A CDI diagnózisa a tünetek, elsősorban a naponta legalább háromszor előforduló vizes hasmenés és a C. diff-re pozitív széklet alapján történik. A tünetek nélküli pozitív teszt kolonizációt jelent, és nem igényel kezelést. A toxintermelő törzsekkel kolonizált betegeknél fennáll a betegség kockázata, különösen, ha antibiotikumoknak vannak kitéve.
Hogyan kezelik a C. diff-et?
A CDI kezelésére leggyakrabban alkalmazott antibiotikumok az orális vancomycin vagy a fidaxomicin. A kiújulások kezelésére sikeresen alkalmaztak több hétig tartó, kiterjesztett kezeléseket. Súlyos esetekben vancomycin beöntést és intravénás metronidazolt, egy másik antibiotikumot is alkalmaznak.
A széklet mikrobióta vagy székletátültetés (FMT) szűrt donorokból hatékony vizsgálati kezelés azok számára, akik nem reagálnak más kezelésre. Ez azonban nem kockázatmentes. Az FMT kapszulák hatékonyak és logisztikailag egyszerűbbek.
A terápiára nem reagáló súlyos CDI-ben szenvedő betegek számára előnyös lehet a műtét, jellemzően a vastagbélrezekció vagy a vastagbél kímélő eljárás.
Mit tehet a CDI megelőzése érdekében?
Noha nincsenek garanciák, sok mindent megtehet a CDI kockázatának csökkentése érdekében, különösen, ha kórházi kezelés vagy műtét előtt áll.
Ha műtét előtt áll, beszélje meg sebészével a fertőzés megelőzésére szolgáló rutinszerű antibiotikumok alkalmazását. A CDC szerint a legtöbb esetben egy adag antibiotikum elegendő. Ha Önnek már kialakult (nem C. diff) bakteriális fertőzése van, számos újabb tanulmány azt mutatja, hogy a rövidebb antibiotikum-kúrák hatékonyak, és csökkenthetik a CDI kockázatát is. Kérdezze meg orvosát az olyan antibiotikumok (klindamicin, fluorokinolonok, penicillinek és cefalosporinok) kerüléséről is, amelyek nagyobb valószínűséggel vezetnek CDI kialakulásához.
Ha CDI-vel kerül kórházba, használjon kijelölt mosdót, és gyakran mosson kezet szappannal és vízzel, különösen a mosdó használata után. A kórházban bátorítsa a személyzetet, hogy az Ön látóterében gyakorolják a kézhigiéniát, és fejezze ki elismerését a kórházi személyzetnek, amiért baktériummentesen tartják a környezetét. Ha Önnél magas a CDI kiújulásának kockázata (65 éves vagy idősebb, legyengült az immunválasza, vagy volt már súlyos CDI-s rohama), beszélje meg kezelőorvosával a bezlotoxumab lehetséges értékét. Ez a monoklonális antitest segíthet tovább csökkenteni a kiújuló CDI kockázatát azoknál, akiknél magas a kiújulás kockázata.
Vannak más megelőző intézkedések, amelyeket Ön is megtehet, függetlenül attól, hogy kórházban van-e vagy sem. Korlátozza az antacidok, különösen a protonpumpa-gátlók (PPI) használatát. Ne kérjen orvosától antibiotikumokat megfázás, hörghurut vagy más vírusfertőzések kezelésére. Kérjen felvilágosítást orvosától vagy fogorvosától az előírt antibiotikumok mellékhatásairól, és beszélje meg az Ön állapotára vonatkozó legrövidebb hatékony kezelési időtartamot. Tudassa orvosával, hogy minimalizálni szeretné a CDI kockázatát. Gyakoroljon kivételes kézhigiéniát étkezés előtt, és különösen az egészségügyi intézmények látogatása előtt és után.
További információkért látogasson el a Peggy Lillis Alapítványhoz és a Betegségellenőrzési és Megelőzési Központokhoz.
Kövessen a Twitteren @idandipacdoc
Kapcsolódó információk: Harvard Health Letter
Nyomtatás