A Rational Clinical Examination 1993-as szisztematikus áttekintése szerint a Castell-jel volt a legérzékenyebb fizikális vizsgálati manőver a splenomegália kimutatására, amikor összehasonlították a tapintást, a Nixon-jelet (egy másik ütögető jel) és a Traube-féle térütést:
- érzékenység = 82%
- specificitás = 83%
A tünetmentes betegeknél, ahol a splenomegália klinikai gyanúja nagyon alacsony, a vizsgálat nem megfelelő érzékenysége miatt a fizikális vizsgálat önmagában nem valószínű, hogy kizárja a splenomegáliát. Az orvostudomány számos más leletéhez hasonlóan a Castell-jelet klinikai leletekkel kell kombinálni a splenomegália kizárásához. A 90% feletti pozitív prediktív érték eléréséhez a vizsgálat előtti valószínűségnek 70%-osnak kell lennie. Grover és munkatársai a lép megnagyobbodásának 10%-nál nagyobb előzetes klinikai gyanúját ajánlják ahhoz, hogy a splenomegália diagnózisát fizikális vizsgálattal hatékonyan kizárják. A 10%-os vizsgálat előtti valószínűség azonban csak 35%-os pozitív prediktív értéket eredményez.
A megnagyobbodott lép kizárásához 30%-os vagy annál kisebb vizsgálat előtti valószínűség 90% feletti negatív prediktív értéket eredményez (számítás)
A lehetséges splenomegália értékelésére szolgáló fizikális vizsgálati leletek szűkössége miatt a Castell-jel a legérzékenyebb, és ezért jó eszköz a haladó típusú fizikális diagnosztikai kurzuson való tanításra. Kimutatták, hogy a Castell-jel érzékenysége jobb, mint a lép egyéb ütögető jeleké, valamint a tapintásé, amely valószínűleg nem hasznos, mivel a lépnek a borda szélénél lejjebb történő tapintásához szükséges rendkívüli megnagyobbodás miatt. A Castell-jel tehát a megfelelő klinikai forgatókönyv szerint a hasi fizikális vizsgálat fontos részét képezi.