A gyermekkori elhízás aránya drámaian megnőtt az elmúlt huszonöt évben – ami riasztó tendencia, ha figyelembe vesszük a fizikai, pszichológiai és szociális működésre gyakorolt káros hatásait. A gyermekkori elhízás olyan egészségügyi problémákkal jár együtt, mint a magas vérnyomás, a 2-es típusú cukorbetegség és a szívkoszorúér-betegség, valamint olyan pszichológiai problémákkal, mint az alacsony önértékelés, a rossz testkép és a depresszió. Továbbá az elhízás társadalmi megbélyegzése miatt a túlsúlyos gyermekek ki vannak téve a diszkrimináció, a kötekedés, a zaklatás és az elszigetelődés kockázatának. Bár az elhízás genetikai, környezeti és pszichológiai tényezőkre vezethető vissza, a kutatások szerint a gyermekkori elhízás elsődleges oka meglehetősen egyszerű: a gyermekek több kalóriát visznek be, mint amennyit elégetnek. Egy olyan környezetben, amelyet a szuper méretű adagok és a mozgásszegény életmód jellemez, a gyermekek számára kihívást jelent az egészséges testsúly fenntartása.
Míg a gyermekkori elhízás növekvő gyakorisága aggasztó, van jó hír is az aggódó szülők számára. A kutatások szerint a családi alapú megközelítések a legsikeresebbek a gyermekkori elhízás elleni beavatkozás és/vagy megelőzés terén. A szülők befolyásolhatják gyermekeik kalóriabevitelét és energiafelhasználását az otthoni környezet ellenőrzésével, oktatással és támogatással, valamint egészséges magatartásformák modellezésével. Valójában M. Golan és munkatársai 1998-as tanulmánya megállapította, hogy a csak a szülőt bevonó kezelések jobb gyermekkori testsúlykontrollal járnak, mint a csak a gyermeket bevonó kezelések.
A nagyobb hatékonyság mellett a családalapú beavatkozások érzékenyebbek is a gyermekek számára. Ahelyett, hogy a túlsúlyos gyermekeket külön diétákra és mozgásprogramokra különítenék el, a család minden tagját egészségesebb szokások kialakítására ösztönzik. Ez a megközelítés megóvja a túlsúlyos gyermekeket attól, hogy családjukban megbélyegzést és elszigeteltséget tapasztaljanak.
Családi alapú beavatkozások a fizikai aktivitás növelésére
A nemrég megjelent Best Practices in the Prevention and Treatment of Childhood Obesity című kiadványban Michael Coles, PhD és Wade Gilbert, PhD azt javasolta, hogy a fiatalok naponta legalább hatvan perc mérsékelt vagy erőteljes fizikai aktivitást végezzenek. A “mérsékelt” intenzitású tevékenységek közé tartozik az élénk séta, az úszás vagy a fűnyírás, míg az “erőteljes” intenzitású tevékenységek közé a kocogás, az aerobic tánc vagy az emelkedőn való kerékpározás. Sajnos az ország iskoláinak kevesebb mint 5%-a írja elő a mindennapos testnevelést, és azok közül, amelyekben igen, a becslések szerint a diákok az órák 50%-ában inaktívak. Ezért fontos, hogy a szülők gondoskodjanak arról, hogy a gyermekek otthon vagy iskolán kívüli tevékenységek során fizikailag aktívak legyenek.
A gyermekek fizikai aktivitásának növelésében fontos lépés a “képernyő előtt töltött idő”, azaz a televízió, számítógép és/vagy videojátékok előtt töltött idő korlátozása. A kutatók összefüggést találtak a tévénézéssel töltött idő és az elhízás között. Ez nem meglepő, hiszen a tévénézés csökkenti a fizikai aktivitásra fordítható időt, és reklámjaival egészségtelen táplálkozási szokásokra ösztönöz. R.S. Strauss 2001-es tanulmánya szerint a televízióban reklámozott élelmiszerek 90%-a magas zsír-, cukor- és sótartalmú. Így a televízió előtt órákat töltő gyermekeket elárasztják az energiadús ételek nassolására való felhívások. Végül maga a televízió is a nassolás kondicionált ösztönzőjévé válhat – hasonlóan ahhoz, amikor a moziban mindig popcornt eszik.
2004-ben a Robert Wood Johnson Alapítvány becslése szerint egy átlagos gyermek naponta négy órát tölt képernyő előtt. Egy gyermekelhízást vizsgáló intervenciós tanulmány eredményei azt sugallják, hogy ennek az időnek az egyszerű csökkentése valószínűleg súlycsökkenést eredményez. Egy 1991-es laboratóriumi vizsgálatban L. Epstein és munkatársai azt találták, hogy amikor korlátozták az elhízott gyermekek hozzáférését az ülő tevékenységhez, ezek a gyermekek egyre inkább a fizikai tevékenységeket választották. 1995-ben ezt a megállapítást valós körülmények között vizsgálták, amikor azt vizsgálták, hogy a különböző megerősítési minták hogyan befolyásolják az elhízott gyermekek testsúlyát. Összehasonlították a testmozgásért járó jutalmazás, az ülőmunkával töltött idő csökkentésének és a kettő kombinációjának hatásait. Érdekes módon azt találták, hogy azok a gyerekek, akiket a mozgásszegény viselkedés csökkentéséért jutalmaztak, a legjobb eredményeket érték el – jobban, mint azok, akiket a testmozgásért jutalmaztak, és jobban, mint azok, akiket mind a testmozgásért, mind a mozgásszegény viselkedés csökkentéséért jutalmaztak. Ennek a tanulmánynak két fontos következménye van. Először is, a gyerekek egyszerű jutalmazása a testmozgásért nem ideális, mert a túlzott mozgásszegény viselkedés ellensúlyozhatja ennek hatásait. Másodszor, a szülőknek óvatosnak kell lenniük a gyermekek edzésért való jutalmazásával. Ha a gyerekek szabályok és jutalmak hatására mozognak, kevésbé valószínű, hogy önmagukat intrinzikálisan motiváltnak látják az aktivitásra. Más szóval, a fizikai aktivitást inkább házimunkának tekinthetik, hasonlóan a szobájuk takarításához, hogy zsebpénzt kapjanak vagy elkerüljék a büntetést, mintsem kellemes, választott tevékenységnek. Ezért a legjobb stratégia a testsúlycsökkentés elősegítésére az, ha korlátozzuk a gyermekek ülő magatartását abban a reményben, hogy alternatívaként a fizikai tevékenységet választják.
Az ülő magatartás fizikai tevékenységgel való felváltásának elősegítése érdekében a szülőknek meg kell teremteniük a fizikai aktivitás lehetőségeit. Biztosíthatnak például olyan sporteszközöket, mint a kerékpár, a görkorcsolya és az ugrókötél. Emellett szervezhetnek kirándulásokat parkokba vagy uszodákba, és ösztönözhetik az iskolai és közösségi tevékenységekben való részvételt. A szülők bevonhatják a gyermekeket olyan aktív házimunkákba is, mint a kutyasétáltatás, a levelek gereblyézése vagy a festés. Az is fontos, hogy a szülők aktív, egészséges életmódot modellezzenek.
Családi alapú beavatkozások az étrend javítására
A kutatások azt mutatják, hogy a gyermekek étrendjének befolyásolására a legjobb megközelítés az, ha olyan környezetet teremtünk, amely megkönnyíti az egészséges döntések meghozatalát. Tekintettel arra, hogy a szülők főznek, vásárolnak ételt és intézik a bevásárlást, nagyrészt ők határozzák meg, hogy milyen élelmiszerek állnak rendelkezésre otthon. Így elkerülhetik, hogy hatalmi harcokba keveredjenek a gyerekek étkezési szokásai miatt, ha többféle egészséges választási lehetőséget kínálnak, és távol tartják az egészségtelen ételeket az otthontól. Elvégre egy gyerek nem tud chipset és édességet nassolni, ha a kamrája nincs feltöltve egészségtelen ételekkel. Ez a megközelítés korlátozza az étkezés körüli konfliktusokat, és segít a gyermekeknek abban is, hogy megtanulják szabályozni a saját étrendjüket. A szülőket arra bátorítjuk, hogy használják az élelmiszerpiramist, amely általános iránymutatásokat ad arra vonatkozóan, hogy mi számít egészséges étrendnek. Az alapelvek közé tartozik a változatos ételek biztosítása, a bőséges gabona-, zöldség- és gyümölcskínálat, valamint a zsírok, telített zsírok és koleszterinszint korlátozása.
Az elősegítő környezet megteremtése mellett fontos, hogy a szülők egészséges viselkedést mutassanak az ételválasztás, az adagok mérete és az étkezési szokások terén. Ha a gyerekek azt látják, hogy a szülők a televízió előtt nassolnak, valószínűleg átveszik ezt a szokást. Kutatások kimutatták, hogy a szülői táplálkozási és televíziós szokások egyaránt befolyásolják a gyermekek testsúlyát.
A szülők a megerősítés és a modellezés révén is befolyásolhatják a gyermekek ételekhez való viszonyát. A gyerekek akkor lesznek a legsikeresebbek az egészséges testsúly megtartásában, ha az éhség és a jóllakottság fiziológiai jelzéseire reagálva esznek – és hagyják abba az evést. Ezért a szülőknek – jelentős kivételektől eltekintve (születésnapok, Halloween, különleges kirándulások stb.) – kerülniük kell, hogy a gyermekeket étellel jutalmazzák. A szülőket arra ösztönzik, hogy a gyermekeikkel közösen állítsanak össze egy listát a nem ehető jutalmakról, amely tartalmazhat anyagi tárgyakat és szórakoztató családi tevékenységeket is. Hasonlóképpen, a szülőknek kerülniük kell, hogy a gyermekeket étellel vigasztalják. Inkább beszélgessenek a gyerekekkel a problémáikról, és/vagy vegyenek részt olyan tevékenységekben, amelyek feldobják a kedvüket. Ez a válasz segít megelőzni, hogy a gyerekek idősebb korukban megtanulják az ételt érzelmi vigaszként használni.
Amint ahogyan fontos, hogy a szülők egészséges táplálkozást modellezzenek, ugyanúgy fontos, hogy az ételekhez való egészséges viszonyt is modellezzék. Ha a szülők stressz vagy szomorúság hatására esznek, a gyerekek utánozhatják ezeket a szokásokat.
Egy figyelmeztetés a szülőknek
Amint a szülők megpróbálják ösztönözni az egészséges táplálkozási és testmozgási szokásokat, ügyelniük kell arra, hogy véletlenül se keltsenek a soványsággal vagy a testképpel kapcsolatos aggodalmakat. A szülők tehetnek néhány óvintézkedést ennek érdekében. A szülőket arra ösztönzik, hogy az egészségre, ne pedig a megjelenésre összpontosítsanak. Beszéljenek gyermekeikkel inkább az elhízással járó egészségügyi kockázatokról, mint a társadalmi költségekről. Hasonlóképpen, a testsúly ingadozásra való összpontosítás helyett inkább a fittséget és az általános egészséget elősegítő étrendre és testmozgásra kell ösztönözniük. Ennek megfelelően a szülőknek nem szabad moralizálniuk az ételeket, hanem a tápértékük alapján kell értékelniük azokat. Például a hizlaló ételeket nem szabad “rossznak” tekinteni, hanem egyszerűen csak “magas zsírtartalmúnak”, és ezért mértékkel kell fogyasztani őket. A szülőknek azt is kerülniük kell, hogy olyan megjegyzéseket tegyenek, hogy az étel “rossz”, ha magas kalóriatartalmú ételeket fogyasztanak, vagy hogy az étel “jó”, ha egészségesen táplálkoznak. Ez az evés körüli szégyenérzet környezetét teremtheti meg, ami hozzájárulhat az egészségtelen szokásokhoz.