A CBS “Elementary” visszatér, hogy új utakat törjön
Posted by Kayla
October 3, 2013
A múlt héten mutatták be a CBS első számú drámájának, az Elementarynek a második évadát. Én persze figyelmesen ültem a kanapémon, takaróval a vállamon és rágcsálnivalóval a kezemben, készen arra, hogy üdvözöljem az egyik legjobb, legprogresszívabb és agresszívan nőbarát tévéműsort, amit valaha láttam.
Sok dicséretet láttam az olyan sorozatokról, mint a Teen Wolf és az Orange is the New Black, amelyekről a barátaim, Katherine és Nick is írtak, illetve írtak. Ezek a műsorok sok igazán pozitív lépést tettek a szexpozitivitás, a beleegyezésre való nevelés és a sokszínűség felé. Az Elementary, bár ezeket is megtette, nem kapott akkora elismerést, és én személy szerint szeretném felhívni a figyelmet erre a csodálatosan megírt és eljátszott tévésorozatra.
Az Elementary Sir Arthur Conan Doyle hagyományos Sherlock Holmes-történeteinek modern felújítása, amely New Yorkban játszódik. Csibészes antihősünk, Sherlock Holmes a jó öreg Joan Watsonnal áll össze.
Azoknak, akik nem ismerik az eredeti Sherlock Holmes-sorozatot, ez talán nem tűnik nagy dolognak, pedig az. Nemcsak az egyik legkedveltebb karakter férfiból nővé változtatása merész kockázat, hanem egy nagyon nagy lépés a társadalmi igazságosság felé is.
A döntés, hogy a klasszikus “John Watson” karaktert, Holmes jobbkezét és krónikását “Joan Watsonra”, egy női függőségi specialistára cserélik, akit Holmes apja küldött, hogy segítsen a rehabilitációjában, eredetileg nagy visszhangot váltott ki a BBC amúgy is népszerű Sherlock sorozatának rajongói körében. További ellenérzéseket váltott ki, amikor kiderült, hogy Sherlock társát Lucy Liu ázsiai-amerikai színésznő fogja alakítani. A sorozat 2012 novemberi premierje óta az írók, a producerek és a színészek egy nagyon kifinomult eszközt tudtak létrehozni arra, hogy vitát szítsanak arról a világról, amelyben élünk.
Joan intelligens nő, szereti a baseballt, korábban sebész volt, szereti a magas sarkú cipőket, és gyorsan fényt derít gyámoltja és későbbi barátja, Sherlock Holmes problémás viselkedésére. Joan nem egy alkalommal szóban is kifejezte, hogy egyes férfi szereplők viselkedése nőgyűlölő. Egy ilyen átélhető női karakter láthatósága egy nagy csatornán fenomenális hatással bír, és az, hogy színesbőrű nő, csak még inkább lenyűgöz.
És Joan csak az első eset a társadalmi progresszivitásra a sorozatban.
A klasszikus Conan Doyle sorozatban Mrs. Hudson karaktere Holmes házinénije volt, aki szerette, ha a ház rendben van (amit Holmes nem nagyon szeretett), és jól főzött. Ezzel szemben az Elementary “Miss Hudson” egy transznemű nő, aki az ókori görögök szakértője, és aki végül Holmes házvezetőnője lesz. A transznemű színésznő, Candis Cayne által alakított Miss Hudson új adaptációja megkérdőjelezte a film- és tévéipart teljesen uraló cisgender binaritást. A karaktere nemét egyszer sem kérdőjelezték meg vagy támadták meg, a névmását egyszer sem zavarták össze; a neme nem volt sem a vicc tárgya, sem az epizód középpontja.
Miss Hudson karaktere nem egy jelképes klisé volt az Elementary számára, amit magával cipelt. De nem is volt a sorozat bármely más női karakterének tükörképe. Míg Joan gond nélkül végigjárja az évadot azzal, hogy szingli, addig Miss Hudson nincs ugyanott. Párkapcsolati gondjai vannak, és halk szavú, semmitmondó, és üdítő, hogy a képernyőn különböző nőket láthatunk egymással interakcióban, anélkül, hogy egymás ellen versenyeznének.
Candis Cayne karaktere visszatérő szereplője lesz a sorozatnak, és nagyon izgatottan várom, hogy a karrierje a már sikeresből elismert sztárrá váljon.
A Watsonhoz hasonlóan Conan Doyle egy másik férfi karakterét is női karakterré formálták át: Holmes főellenségét, “James Moriarty professzort”. Ennek a férfi szereplőnek a “halála” azonban egy rég elveszettnek hitt karakter újjáélesztését is jelentette: “Irene Adler”. Adler az eredeti sorozat egyik legjelentősebb női szereplője volt, és Holmes szeme fénye, aki hirtelen eltűnt, és soha többé nem látták, vagy nem hallottak róla. Az első évad fináléjában derült ki, hogy a nemrég felfedezett és nagyon is élő Irene Adler volt Moriarty, akit az eredeti sorozatban Holmes-szal együtt halottnak hittek egy epikus küzdelemben. Miss Hudson bemutatásához hasonlóan “Irene” Moriarty leleplezése is megkérdőjelezi az elmúlt 120 évben kialakult “James Moriarty professzor” paradigmát. A többször is “bűnözői lángelmeként” és a “bűnözés Napóleonjaként” jellemzett, hihetetlenül jelentős az a tény, hogy az Elementary írói Moriartyt nővé tették.
Natalie Dormer Moriartyja semmiképpen sem objektíve rosszabb. Ő egy hatalmas, erős és meglehetősen félelmetes lángelme. Nem a bosszú vagy a férfivágy hajtja. Moriartyt a hatalomvágy hajtja, ahogy a karaktert mindig is hajtotta. “Irene” Moriarty bemutatásának következetessége James Moriarty bemutatásával szemben hihetetlenül zseniális. Miközben megváltoztatták a karakter nemét, nem torzították el a személyiségét, hogy finomabbnak vagy kevésbé függetlennek tűnjön.
Mindeközben a hatalom és az abszolút könyörtelenség auráját árasztja, hihetetlenül nőies marad. Nem alacsonyítja le sem a neme, sem a nyílt szexualitása.
Kíváncsian várom Moriarty karakterének további fejlődését. Az Elementary sosem okozott csalódást nekem, mert szociálisan tudatos, drámai és tagadhatatlanul jó.
A csatorna első számú műsoraként kikövezték az utat a többi műsor számára, hogy kövessék példáját, és megkérdőjelezzék a status quo-t, és befogadóbbá és reprezentatívabbá váljanak a közönség számára, amelyet elérnek. Személy szerint rendkívül izgatottan várom, hogy mit tartogatnak számunkra az írók a második évadban, és milyen új társadalmi előrelépések lesznek.
Bravo, Elementary!