A Cladosporium fülrothadás kezelésének egyik leghatékonyabb módja a kukorica minél korábbi felismerése és a kukorica termesztési és tárolási környezetének kezelése. A földek fülrothadásra való felderítése, amelyet kéthetente kell elvégezni, és a mikotoxin-szennyezettség vizsgálata az első lépés annak felmérésében, hogy általában véve jelen van-e a fülrothadás, bár a C. herbarummal specifikusan nem hozható összefüggésbe semmilyen mikotoxin. A problémás szántóföldeket úgy lehet jellemezni, hogy a szemek 10-20%-án több mint 10%-ban található a gomba. A fertőzött kobakokat a lehető leghamarabb le kell takarítani, a gombarészecskék eltávolítása érdekében meg kell tisztítani, a gombásodás megállítása érdekében azonnal 15%-os vagy annál alacsonyabb nedvességtartalomra kell szárítani, és 13-14%-os nedvességtartalom mellett 35 és 40 °F között, szellős környezetben kell tárolni a gomba aszexuális szaporodásának és terjedésének megállítása érdekében. Ezek a kulturális ellenőrzések nagymértékben csökkenthetik a terméskiesést.
A C. herbarumnak nyílásra van szüksége ahhoz, hogy megfertőzze a gazdaszervezetét, ezért a magok sérülését megakadályozó kulturális ellenőrzések megakadályozzák az új növények fertőzését. A rovarölő szereket időben lehet használni a kukorica fülesférgek és az európai kukoricabogarak elleni kémiai védekezésre, amelyek károsítják a magokat, lehetővé téve az inokulum bejutását. A kombájnokat is fertőtleníteni kell, és megfelelően be kell állítani, hogy a betakarítás során minimálisra csökkentsék a magok károsodását.
A másik kevésbé hatékony módja annak, hogy a termés hány százaléka fertőzött, az ellenálló fajták ültetése és a legérzékenyebbek elvetése. Érdemes azonban megemlíteni, hogy egyetlen hibrid sem ellenálló minden fülrothasztó gombával szemben, és a rezisztens fajták nem állnak széles körben rendelkezésre, így még ha egy fajta ellenálló is a Cladosporium fülrothadással szemben, akkor is fennállhat a veszélye egy másik fülrothasztó gomba általi fertőzésnek. A nagyobb héjfedettség és az erősebb maghéj szintén megnehezíti a gazdaszervezet megfertőzését. A vetésforgó valószínűleg hatékony kulturális ellenőrzési módszer lenne a kórokozó kiküszöbölésére, de ahhoz, hogy az inokulum szintjére jelentős hatást lehessen gyakorolni, a megye összes kukoricatermesztőjének be kellene tartania a szabályokat. Ha nem minden kukoricatermesztő tartaná be a vetésforgót, a közeli földekről a spórákat a szél egyszerűen átviszi más földekre, és megakadályozza, hogy az inokulumszintek ésszerű szintre csökkenjenek.