A kivirágzás a sók porszerű lerakódása, amely a téglák és burkolatok felületén képződik. Általában fehér színű, de a kiválás lehet sárga, zöld vagy barna is.
A kiválás semmilyen módon nem befolyásolja az agyagtégla vagy a burkolólapok szerkezeti szilárdságát. A 2000 éve álló római kori épületeken is megjelenhet a kivirágzás
Az ideiglenes kivirágzás különösen gyakori az új téglákon és burkolatokon, mivel az oldható sókat a víz feloldja és a téglák és burkolatok felszínére szállítja. Az új, jól égetett téglafalazatokon és burkolatokon a kivirágzás csúnya lehet, de nem okoz kárt, kivéve, ha a téglafalazat és a burkolat alul- vagy gyengén égetett, amely esetben a súlyos kivirágzás a tégla vagy a burkolat felületének lepattogzását okozhatja.
A kivirágzás többféle forrásból eredhet. A téglán kívül az oldható sók származhatnak a homokból, a habarcsból és a felhasznált vízből is. A természetes módon sótartalmú talajvizek a téglafal és a burkolat alapjába kerülhetnek.
Kármentesítés
A legjobb módszer a lerakódás eltávolítására, ha a fal kiszáradása után egyszerűen egy kemény, száraz sörtéjű kefével lekeféljük a lerakódást. Az eltávolított sókat porfogóval vagy porszívóval gyűjtse össze, hogy a sók ne kerüljenek újra a téglafalba. A fal nedvesítése olyan módszerekkel, mint például a slagolás, általában visszaoldja a kivirágzást a téglafalba, így az újra megjelenhet, amikor a fal kiszárad.
A savas vagy lúgos kezelés nem ajánlott, mivel többet árt, mint használ, mert növeli a teljes sótartalmat.
A nagynyomású mosók eltávolíthatják a tégla felületét, ami hosszú távon komoly romlást eredményezhet.
Száraz V a Cermalab