Cnidaria: A nematociszták és a cnidociták szúrós törzse

Cnidaria névadása: A görög knide, a csalán szóból.

A fajok száma (2021. január) COL = 11,151

A Cnidaria jellemzői:

1. Radialis szimmetrikus.
2. Test többsejtű, kevés szövet, néhány organellum.
3. A test belső üreget és szájat tartalmaz.
4. Két különböző forma létezik, medúza és polip
5. A szaporodás aszexuális vagy ivaros.
6. Egyszerű, hálószerű idegrendszerrel rendelkezik.
7. Egy különálló lárvastádium, amely planktonikus.
8. Vízi környezetben él, többnyire tengeri környezetben.
9. Többnyire húsevők, egyébként szűrő táplálkozók.
10. Minimális vázuk lehet chitonból vagy kalcium-karbonátból.

A Cnidaria (ejtsd: “nidaria”) mint állatcsoport sokak számára jól ismert köznév alatt. A tengeri anemónák, a korallok és a medúzák mind Cnidariák, csakúgy, mint a hidrák, a tengeri ostorok, a tengeri legyezők és a tengeri pánikfélék.

Eket húsevő táplálkozási szokásaik, egyszerű anatómiai felépítésük és a nematociszták birtoklása köti össze – bár a Ctenophora egyik faja is rendelkezik nematocisztákkal.

A Cnidaria elnevezés mára nagyjából felváltotta a régebbi Coelenterata (ejtsd: selenterata) elnevezést, amelyet manapság gyakran alkalmaznak a Cnidaria és a Ctenophora fajokra együtt. Ezt a két törzset Sugárállatoknak is nevezik, mivel mindkettő sugár- vagy biradiális szimmetriával rendelkezik.

A Cnidaria szó a Cnidocytákra utal, azokra a specializált sejtekre, amelyek a Nematocystákat tartalmazzák – a szúró organellákat, amelyek lehetővé teszik a Cnidaria számára, hogy leigázzák zsákmányukat.

A Cnidaria a legrégebbi a valódi metazoák törzsei közül. A Dél-Ausztráliából származó Ediacara nevű fosszilis Hydrozoan 700 millió éves, míg a kambriumból 500 millió évvel ezelőttről számos fosszilis Cnidaria létezik.

A Cnidariák, különösen a korallok, gyakran a trópusi és szubtrópusi tengerek sekélytengeri faunájának fontos részét alkotják. A Cnidariák mindegyike vízi és majdnem mind tengeri élőlény. A korallok sekély tengeri környezetük és az ásványi váz (korallit) felhalmozására irányuló szokásuk miatt általában jól fosszilizálódnak, és elég sokat tudunk az evolúciójukról.

Cnidáriák anatómiája

A Cnidáriáknak két alapvető formája van, egy “polip” forma, amelyet a tengeri anemonák és egy “medúza” forma, amelyet a medúzák jellemeznek.

A polipok általában cső alakúak és ülő helyzetben vannak, a szájuk körül csápok gyűrűje van. A medúzák ernyő- vagy harang alakúak, szabadon élnek, és az ernyő belsejében van egy központi nyúlvány, amely a szájat és az ernyő pereme körüli csápokat tartja.

A cnidáriák teste alapvetően U alakú, ép falakkal, amelyek egy központi emésztőrészt és egy szájat vesznek körül a nyílásnál (általában csápokkal körülvéve). Nincs különálló végbélnyílás.

Az anemonoknál a száj felfelé, a medúzáknál pedig lefelé néz.

A Cnidariák a sejtrétegek bonyolultabb elrendeződését, valamint a sejttípusok nagyobb választékát mutatják, mint a Poriferák. Testükön két különálló sejtréteg található, ezért “diploblasztikus állatoknak” nevezik őket. A két sejtréteg egy külső epidermisz (vagy Ektoderma) és egy belső gasztroderma (vagy Endoderma).

Ezt a két réteget a mezoglea, egy nem sejtes, rostos, kocsonyaszerű anyag választja el egymástól. Ez néhány csoportban, mint például a Hidráknál vékony, de másokban, mint például a Medúzáknál elég vastag is lehet (ahol segít a “negatív felhajtóerő” biztosításában, azaz,

Az ektodermisz öt alapvető sejttípusból áll:

• Epitheliomuszkuláris sejtek, amelyek az állat izomképességének egy részét biztosítják.
• Interstitialis sejtek, amelyek a többi sejttípust adó alapsejtek,
• Cnidociszták (lásd alább),
• Bélmirigyek és
• Szenzoros vagy idegsejtek.

Az endodermisz három vagy négy alapvető sejttípusból áll:

• Gasztromuszkuláris sejtek, amelyek segítik a táplálékelemek emésztését és némi izomerővel rendelkeznek,
• mirigysejtek, amelyek az emésztéshez szükséges enzimeket választanak ki,
• nyálkahártya sejtek és
• Cnidociták (az Anemonokban, de a Hydrákban nem)

Nematociszták és Cnidociták

A cnidaria törzs egyik legfontosabb megkülönböztető jegye a nematociszták.

A natociszták – és az őket körülvevő Cnidociták – mintegy 24 különböző formában fordulnak elő. A különbségek funkcionális szerepet játszanak a törzs osztályozásában.

A Cnidocita olyan sejt, amely egy nematocisztát választ ki magába. Az alapvető nematociszta egy valamilyen kitinhez hasonló anyagból készült kapszula, amelyen belül egy feltekeredett fonál nyugszik. Ezt a fonalat ki lehet lőni a kapszulából, hogy zsákmányállatokkal találkozzon, vagy bizonyos esetekben a ragadozókat elhárítsa.

A Cnidocita vagy egy módosított flagellummal rendelkezik, amit Cnidocilnak neveznek, vagy egy kúppal, mint érzékszervi kiváltóval. Ha ezt a ravaszt megérintik, a nematocisztaszál gyorsan kilökődik.

A nematocisztaszálaknak 3 alapvető típusa van. Az alapvető nematociszta egy vékony, csőszerű fonál, amelynek a túlsó végén szálkák vannak, bár az alap közelében is lehetnek szálkák. A nematociszta kilövellésekor a tüskék behatolnak a zsákmány bőrébe, és méreganyagot juttathatnak be.

A nematociszták ritkák, csak a Cerianthariáknál fordulnak elő. Nincsenek tüskéik vagy tüskék, de ragadósak, és a Cerianthariák által lakott csövek kibélelésére használhatók – valamint a zsákmány beakasztására.

A szpirocisztáknak szintén nincsenek tüskéik vagy tüskéik. Ezek egy zárt csövet alkotnak, amely ragadós, és arra szolgálnak, hogy a zsákmányt egy ragadós szálakból álló, kusza hálóba zárják.

Cnidariák és az ember

Noha évente néhány embert megcsípnek a medúzák – és e csípések közül nagyon kevés lehet halálos -, az egyetlen Cnidariák, amelyeknek valódi hatása van az emberre, a korallok.

A korallok és az általuk alkotott zátonyok fontos szaporodási területek a halak számára – amelyek közül néhány kereskedelmi szempontból is fontos. A biológiai sokféleség szempontjából is fontosak, mivel sokféle élőlény él előszeretettel (vagy csak a korallzátonyokban vagy azok közelében).

Harmadrészt szépségük miatt is fontosak, így turisztikai látványosságként is hasznukat veszik. A korallzátonyok a bolygó legszebb és legszínesebb helyei közé tartoznak. Szomorú igazság (és az emberiség elítélése), hogy ezeket a szerkezeteket, amelyek kialakulásához több száz vagy ezer évre van szükség, az emberiség így vagy úgy, de rohamosan pusztítja.

A zátonyok több mint 75%-a szenved ma már valamilyen károsodást, sokan teljesen elpusztultak. Van azonban egy halvány reménysugár: a tudósok most korallátültetéseket végeznek a zátonyzátonyon.

A zátonyépítő korallok, amelyek a Symbiodinium microadriaticum nevű dinoflagellával kényes egyensúlyban élnek, csak egy nagyon szűk hőmérsékleti tartományban tudnak új korallvázat termelni, gyorsabban, mint ahogy a természet többi része elhasználja azt. Ez a hőmérsékleti tartomány 23 és 29 °C, azaz 73 és 84 fok között van. Félő, hogy a globális felmelegedés katasztrofális pusztító hatással lehet a világ megmaradt korallzátonyaira.

A tudósok évszázadok óta nem tudták teljesen megérteni, hogy a korallzátonyok – amelyek a bolygó legváltozatosabb ökoszisztémái közé tartoznak – hogyan élhetnek a kristálytiszta trópusi vizekben, ahol a jelek szerint túl kevés a táplálék a fenntartásukhoz.

Ausztráliai és amerikai tudósok legújabb tanulmányai felfedezték, hogy a kulcs a korallok rendkívül érdes felületében rejlik. Ezek a felületek mikroszkopikus turbulenciát okoznak, amely megbontja a legtöbb víz alatti tárgyat körülvevő nyugodt víz “határrétegét”.

Ez aztán lehetővé teszi a korallok számára, hogy az oldott tápanyagok sokkal nagyobb százalékához jussanak hozzá, mint amire egyébként képesek lennének. Ez magyarázza azt is, hogy a korallok gyorsabban nőnek a zordabb vizekben.

A cnidariák vagy húsevők, vagy mindenevő szűrőtáplálók.

A húsevő formák nem vadásznak zsákmányukra. Ehelyett különböző “ülj és csapdázz” vagy “ússz/ússz és csapdázz” stratégiákat alkalmaznak. Nematocisztáikat – amelyek nem csak a szúrós csápokon találhatók, hanem az állat egész testén lehetnek – arra használják, hogy elkábítsák és vagy megöljék zsákmányukat.

A Cnidariáknak mintegy 11 151 faja van, amelyek a Hydrozoa, Scyphozoa és Anthozoa 3 osztályba sorolhatók.

• Author
• Újabb bejegyzések

Gordon ökológus, két diplomát szerzett az Exeteri Egyetemen. Emellett tanár, költő és 1152 könyv tulajdonosa. Oh – és ő írta ezt a weboldalt.

Lest posts by Gordon Ramel (see all)

• Phylum Xenocoelomorpha; Simple marine worms – March 23, 2021
• Dicyemida: A polipok és tintahalak apró tengeri élősködői – March 23, 2021
• Orthonectida: Tiny Parasites of Starfish, Bivalves and Worms – March 23, 2021