Miről van szó?
A jelenlegi kutatási bizonyítékok inkább az episiotómia korlátozó kórházi politikáját támogatják, mint a rutinszerű episiotómiát. Az episiotómia elvégzésének gyakorlata azonban a világ számos részén még mindig nagyon gyakori a hüvelyi úton szülő nők körében. A szüléssel kapcsolatos bakteriális fertőzések jelentős egészségkárosodást okozhatnak az anyának és gyermekének, sőt akár halált is okozhatnak. Az általános fertőzésellenőrzési intézkedések, mint például a kézhigiénia, az aszeptikus műtéti technikák, a műtéti terület fertőtlenítése és az eszközök sterilizálása segíthetnek az episiotómiás fertőzés kockázatának minimalizálásában. A megelőző antibiotikumok vagy profilaxis csökkentheti az episiotómia utáni sebfertőzéseket, különösen olyan helyzetekben, amelyek magasabb fertőzési kockázattal járnak, mint például a metszés kiterjesztése a szülés során, vagy olyan egészségügyi intézményekben, ahol a szüléssel kapcsolatos fertőzések alapkockázata magas.
Miért fontos ez?
Az episiotómián átesett nőknek nem feltétlenül van szükségük rutinszerű antibiotikum-használatra a fertőzés megelőzése érdekében, különösen, ha az általános fertőzésellenőrzési intézkedéseket betartották. Az antibiotikumok nem megfelelő alkalmazása rosszabb kimenetellel jár, miközben a nők és szoptató csecsemőik továbbra is ki vannak téve az antibiotikumokkal kapcsolatos mellékhatások kockázatának. Az antibiotikum-használat növelheti az egészségügyi költségeket, és az antibiotikumok széles körű alkalmazása az antibiotikum-rezisztencia kialakulásához vezethet.
Milyen bizonyítékokat találtunk?
A felülvizsgálat azt vizsgálta, hogy az antibiotikumok rutinszerű alkalmazása az episiotómia idején megakadályozza-e a fertőzést a komplikációmentes hüvelyi szülésben részesülő nők esetében, összehasonlítva a placebóval vagy az antibiotikum nélkülivel. Az orvosi szakirodalomban randomizált, kontrollált vizsgálatokból származó bizonyítékokat kerestünk (2017. július 24.). Csak egy kis vizsgálatot azonosítottunk, amelyet egy brazíliai állami kórházban végeztek, és 73 nő nagyon gyenge minőségű adatait szolgáltatta. A vizsgálat nem mutatott egyértelmű különbséget az antibiotikummal vagy anélkül kezelt csoportok között azon nők számát illetően, akiknél fertőzés vagy az episiotómiás seb felszakadása következett be. Egyetlen nőnél sem alakult ki méhnyálkahártya-fertőzés egyik csoportban sem. A vizsgálat nem számolt be semmilyen más, e felülvizsgálat szempontjából érdekes kimenetelről.
Mit jelent ez?
Az episiotómia utáni fertőzés megelőzésére alkalmazott profilaktikus antibiotikumok hatásáról szóló jelenlegi bizonyítékok egyetlen kis, tervezési korlátokkal rendelkező vizsgálatból származnak. Az episiotómiás fertőzés viszonylag alacsony előfordulási gyakorisága, amikor a fertőzésellenőrzési intézkedéseket jól betartják, kérdéseket vet fel az antibiotikum-profilaxis potenciális hozzáadott előnyével kapcsolatban, különösen, ha az antibiotikumokkal kapcsolatos mellékhatások kockázatával szemben mérlegeljük az anyát és a csecsemőt, valamint a kialakuló antibiotikum-rezisztencia szempontjából. Szükség van a profilaktikus antibiotikumok összehasonlító előnyeinek és ártalmainak gondos és szigorú értékelésére az episiotómiát követő fertőzések morbiditására vonatkozóan, jól megtervezett, randomizált, kontrollált vizsgálatokban, a jelenlegi szülészeti gyakorlatban szokásos antibiotikumok és kezelési módok alkalmazásával.