Encyclopædia Britannica, Inc. a cikk összes videójának megtekintése
Cowboy, az Egyesült Államok nyugati részén a szarvasmarhák kezelésében jártas lovas, a Mississippin túli nyugat szarvasmarha-iparának nélkülözhetetlen munkása, az amerikai folklór romantikus alakja. Az Egyesült Államokból érkező úttörők 1820 körül találkoztak a vaqueróval (spanyolul, szó szerint “cowboy”; angolul “buckaroo”) a texasi farmokon, és néhány úttörő elsajátította készségeit – a lószerszám, a nyereg, a sarkantyú és a vékonyvasaló használatát. A szarvasmarha azonban a polgárháború utánig csak kis részét képezte Texas gazdaságának. A marhahús jövedelmező piacának kialakulása az északi városokban 1865 után sok texasi arra ösztönzött, hogy szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozzon. Egy évtizeden belül ez a jövedelmező iparág elterjedt a Nagy-síkságon Texastól Kanadáig és nyugat felé a Sziklás-hegységig.
A Kansasi Állami Történelmi Társaság, Topeka jóvoltából
A szarvasmarhákat körülbelül 2500 darabos csordákban lehetett a leghatékonyabban kezelni, és minden csordára 8-12 cowboy jutott. Ősszel a cowboyok összeterelték a szarvasmarhákat, beleértve a gazdátlan állatokat is, és megbélyegezték azokat, amelyek még nem voltak megbélyegezve; télen őrizték a csordát; tavasszal pedig kiválogatták a piacképes szarvasmarhákat, és a legközelebbi, gyakran több száz mérföldre fekvő vasútvárosba hajtották őket. Ott a szarvasmarhákat eladták a keleti vevőknek, és a cowboyok rövid ideig élvezték a pihenést, mielőtt hazatértek, hogy megkezdjék az újabb év rutinját.
Encyclopædia Britannica, Inc.
Amint a mezőgazdasági határ nyugat felé haladt, a nyílt legelőket farmokká alakították át, és 1890-re a marhatenyésztők kénytelenek voltak szögesdróttal határolt tanyákra telepedni, általában a vasút közelében. A cowboy legendás korszaka véget ért, de a 19. század végi és a 20. század végi regényekben és más szépirodalmi művekben a cowboy a Nyugat hallgatag, magabiztos és mesterien viselkedő hőseként halhatatlanná vált. A mozifilmek és a televízió megörökítette ezt a képet.
James Fain