Darwin idézet

“Nem a legerősebb faj marad fenn, nem a legokosabb marad fenn. It is the one that is most adaptable to change.”

Charles Darwin 1809 – 1882

Quite set into the cement floor at the San Francisco Academy of Sciences, Golden Gate Park SF.

“On the Origin of Species by Means of Natural Selection, or the Preservation of Favoured Races in the Struggle for Life”: Charles Darwin 1859

Evolúció és manuálterápia

Folyamatosan lenyűgöz Darwin felfogása a FITNESS-ről, mint a változásra való képességről vagy kapacitásról. Ez a manuálterapeuták kezelési modellje is. A diszfunkciókat úgy tekintik, mint a test veleszületett képességének korlátozását, hogy reagáljon a stresszre(1), majd ezeket a korlátozásokat olyan módon manipulálják, hogy javítsák a test adaptív válaszait.”

Evolúciós elmélet, kreacionizmus (intelligens tervezés) és oktatás

Az 5000 éves világba vetett hit és az evolúció elméletébe vetett hit nagyjából ugyanaz. Mindkettő a világ működésének modellje. Egyik sem helyes vagy helytelen, vagy igaz. Bármelyik hit elfogadása megköveteli a kritikus gondolkodás felfüggesztését, és következésképpen kognitív zsákutcába vezet. Amennyire tudjuk, a világ nagyon is lehet 5000 éves, vagy 70 éves, vagy csak egy álom. Nincs módunk arra, hogy minden kétséget kizáróan megtudjuk.”

A hasznosságuk szempontjából ez a két hiedelem nem is lehetne különbözőbb. A Genezisben való hit egyfajta szellemi hasznosságot biztosít, és minden hívő tudná, hogy ez számára mi az. Ha azonban nem hiszel a Genezisben, akkor az nélkülözi a hasznosságot. Az evolúció elméletében való hit sem nem szükséges, sem nem ajánlott. Az evolúciós elmélet egy olyan eszköz, amellyel kiterjeszthetjük a biológiai rendszerek működésének megértéséhez szükséges képességeink hatókörét. A benne való hit irreleváns, és valójában akadályozza a kritikus gondolkodást. A sötét középkor jól példázza, hogy egy dolog igazságában való hit hogyan hátráltatja a fejlődést. Nem hiszünk az ásóban, az autóban vagy az elektromosságban, egyszerűen csak szükség szerint használjuk őket.

Nagyfokú bizalommal vagyunk az evolúciós elmélet hasznossága iránt, mivel az több millió adatponton keresztül koherens, és a biológia teljes szélességében és mélységében kongruens. A bizalom nem hit, és ha az eszköz evolúciója bebizonyítaná, hogy pontosabbá teszi azt, az eszközt egyszerűen módosítanánk. A kreacionizmus középiskolai biológiatanításával kapcsolatos vitát gyakran úgy tekintik, mint egy kötélhúzást a szülők között, akik azt szeretnék, hogy gyermekeiknek erős vallási alapjaik legyenek, és a pedagógusok között, akik úgy érzik, hogy a gyermek nem nevelhető megfelelően az evolúciós elmélet megértése nélkül.

Nem lenne egyszerűbb Darwint eszközként bemutatni, mint olyasvalamit, amiben a gyerekeknek hinniük kell? A szülőkkel a gyermekeik elméjéért vívott kötélhúzásba belemenni, nem nyerhető meg, és ha az evolúciós elméletet úgy tanítanák, hogy ne hergeljék őket, talán a kérdés el is tűnne. Végül is, amúgy sem kellene senkit sem rávenni arra, hogy higgyen Darwin elméletében. Arra kell tanítanunk a gyerekeket, hogy egy összetett eszközt alkalmazzanak egy olyan technikai társadalomban, amely nap mint nap jobban támaszkodik a biológiai rendszerek összefüggéseinek széleskörű megértésére.

Sok tudós ugyanúgy ragaszkodik az evolúciós elmélet igazságához, mint a vallásos emberek a kreacionizmus igazságához. Ez a nézőponthoz való ragaszkodás passzívan úgy nyilvánul meg, mint egy zsákutca, vagy aktívan úgy, mint egy háború az ellenség eltörléséért. Nekem úgy tűnik, hogy ez elkerülhetetlen következménye annak, hogy a kreacionistákkal a hit szintjén találkozunk, miközben az eszköz hasznosságának szintjén való találkozás egészen más napirendet állít fel. Egyszerű a kreacionisták kritikájára ugyanazzal a válasszal válaszolni, amivel ők magyarázzák, hogyan tudott az ő istenük 0,25 millió embert elsöpörni egy 100 láb magas hullámmal egy nappal azután, hogy a fia születésnapját ünnepeltük – hogy elméjének működése felfoghatatlan számunkra.

A tudományos közösség mindannyiunknak rossz szolgálatot tesz azzal, hogy a kreacionizmust mint a világ primitív szemléletét vonja kétségbe. Számos példa van arra, hogy egy érzékelési keretben működünk, és egy másikból származó eszközöket használunk. Sok tudós és a legtöbbünk egy olyan világban él, amelyet lapos, 3 dimenziós univerzumként érzékelünk, amiről tudjuk, hogy pontatlan(2). Senki sem érti az elektromosságot vagy a gravitációt, de úgy tűnik, ez nem okoz problémát azzal, hogy mindkettőnek lelkes fogyasztói vagyunk. A kognitív kapacitásunk korlátai(3) eléggé egyértelművé teszik, hogy nem értük el a környezetünk megértésének lehetőségeit, és a 20. század fizikája azt jelzi, hogy messze vagyunk attól, hogy rendelkezzünk ezzel a képességgel, így valójában nagyon pontos azt mondani, hogy az istenek elméjének működése meghaladja a felfogóképességünket.

(1) Az emberi adaptív válasz a stresszre

(2) Egyensúly és stressz

(3) CranioSacralis terápia és születési problémák