05 aug Depresszió és fejfájás
Seymour Diamond, M.D.
Vezérigazgató, Nemzeti Fejfájás Alapítvány
igazgató, Diamond Fejfájás Klinika
Tudott, hogy az aszpirinnel enyhén csillapítható, enyhe feszültségtípusú fejfájásban szenvedő beteg ritkán fordul orvoshoz, hogy kezeltesse ezt az állapotot. Ha azonban a fejfájás naponta jelentkezik, már akkor jelen van, amikor a beteg felébred, és a nap nagy részében tart, és hónapok vagy évek óta ismétlődik, akkor a beteg súlyos terápiás problémával küzd. Ezek olyan betegek voltak, akiket orvos látott el olyan folyamatos fejfájás miatt, amely a szokásos fájdalomcsillapítókkal nem kezelhető.
1964-ben a tenziós fejfájást (a szerző) a depresszió súlyos tüneteként ismerték el. A depresszió nem egy könnyen felismerhető betegség, és tüneteit általában félreértelmezik. A tipikus depressziós betegeket a legtöbb orvos könnyen felismeri. Ezekre a betegekre jellemző, hogy szomorúan lépnek be az orvosi rendelőbe, mozgásuk esetlen, a kommunikáció lassú, csüggedtnek tűnnek, és gyakran sóhajtoznak. A legtöbb depressziós beteg azonban különböző tüneteket mutat, amelyek nem feltétlenül a klasszikus tünetek. A depresszió ezen eseteinek diagnosztizálásához elengedhetetlen, hogy az orvos detektívmunkát végezzen, és alapos pszichiátriai anamnézist kérjen a betegtől, például a családi állapotról, hivatásról, társadalmi kapcsolatokról, stresszhelyzetekről, személyiségjegyekről, szokásokról, a depresszióval való megküzdési módokról és szexuális problémákról. Fontos figyelembe venni a családi kórtörténetet és a korábbi hasonló tüneteket is. A depresszió diagnosztizálásához általában két alapvető kérdést használnak. Először is kérdéseket kell feltenni a családról, a depresszió korábbi személyes történetéről, vagy arról, hogy a beteg korábban szenvedett-e hasonló tünetektől. Másodszor, a betegnek arra a kérdésre kell válaszolnia, hogyan kezdődtek a tünetei, és milyen típusú esemény váltotta ki azokat.
A depressziós beteg a tünetek széles skáláját mutatja, amelyek testi, érzelmi és hangulati kategóriákba sorolhatók. A legdominánsabb testi tünetek közé tartoznak a krónikus testfájdalmak, a krónikus fejfájás, az alvászavarok (súlyos álmatlanság), a korai felkeléssel és az étkezéssel kapcsolatos problémák (étvágyváltozás, anorexia, gyors fogyás); a krónikus fejfájás és a csökkent szexuális vágy – férfiaknál az impotenciától a nőknél az amenorrhoeáig (a menstruáció elmaradása) vagy a frigiditásig – szintén túlsúlyban vannak. Az érzelmi tünetek általában melankólia, szorongás és aggodalom a múlt, a jelen és a jövő miatt. Végül a hangulati tünetek közé tartoznak az öngyilkossági gondolatok, a halál gondolatai és olyan kijelentések, mint például “a reggel a nap legrosszabb része”. A depresszióval együtt járó fejfájást tenziós (izomfeszültségi) fejfájásnak tekintjük.
A tenziós fejfájást a nyak és a fejbőr izomfeszültsége okozhatja. Ez a fájdalom, amelyet a beteg akaratlagos izomösszehúzódása okozhat, fájdalmat okozhat, és amelyet fokozhat a toxikus anyagcseretermékek jelenléte az érintett izmokban, vagy a halánték területének hiányos vérellátása, és ezáltal oxigénellátása (agyi ischaemia). A testmozgás és a relaxáció nagyon előnyös a fájdalmas folyamat kezdetének lerövidítésében.
Egy korábbi tanulmány szerint a tenziós fejfájást extracranialis vazokonstrikció is előidézheti. A kutatók megfigyelték, hogy szorongásos helyzetekben mindkét reakció, az érösszehúzódás és az izomfeszülés egyszerre jelentkezik. Egy új tanulmányban megállapították, hogy a tenziós fejfájás során a fejbőr izmai fokozott vérellátást kapnak.
Az izmok szerepét a legújabb tanulmányok megkérdőjelezték. A kutatók szerint az izmok nem mutatnak rendellenes aktivitást a fájdalom ideje alatt. Az izomfeszültség fogalma azonban, bár ellentmondásos, továbbra is fontos. A krónikus tenziós fejfájás súlyos érzelmi rendellenességet, például depressziót takarhat. Sok beteg a testi tüneteket részesíti előnyben a depressziós vagy szorongásos tünetekkel szemben. Úgy vélik, hogy a fájdalom organikus eredetű, és ezt a diagnózist részesítik előnyben, mivel társadalmilag elfogadhatóbb, mint egy érzelmi zavar, például a depresszió.
A depresszió tünetei testi tünetekké válhatnak, és fordítva. A depresszió olyan betegség, amely a fejfájás fizikai tünetei mögött rejtőzik. E testi tünetek bizonyos részletei leleplezhetik a depressziót. Például a reggel (4-8 óráig) és délután (16-20 óráig) időszakosan jelentkező fejfájás, különösen hétvégén, vizsgák után vagy a szabadság első napjaiban. Nem lüktető fájdalom, de határozott és zsibbasztó. A fej bármelyik részét érintheti, leggyakrabban a koponya nyakszirti területét. A betegek a fájdalmat görcsös nyomásként írják le. Arról is beszámolnak, hogy évekig vagy egy életen át szenvedtek a fájdalomtól. A betegek jellemzően reggel és este tapasztalják ezeket a fájdalmakat.
A depressziós fejfájás diagnózisában nem szerepelhetnek organikus okok (nyaki artritisz, a nyakcsigolya-nyaki ízületek csontközi rendellenessége, basilaris invagináció vagy impresszió, krónikus mastoiditis, malocclusio a temporomandibularis ízületben, az agy hátsó fossa posterior elváltozása).
A biológiai vizsgálatok szerint a depresszió olyan betegség, amely az agyban lévő monoamino-oxidáz neurotranszmitterek (szerotoninok és norepinefrinek) termelését befolyásolja. Az agyban található opioidok vagy endogén opioidok, az endorfinok és az enkefalinok felfedezése jelentős előrelépést jelentett a fájdalom megértésében.
A feszültség okozta fejfájás kezelését ma már központosítják vagy az alapjául szolgáló depresszióra összpontosítják, és relaxációs önszuggesztió terápiával (biofeedback) vagy antidepresszáns gyógyszerekkel kezelhetik.
Egyes kutatók a depresszió és a migrén közötti lehetséges kapcsolatot állítják. A kutatás során érdekes összefüggést találtak a két állapot egyes tünetei között. A migrén és a depresszió olyan tünetekkel jár, mint a gyengeség, érzékelési zavarok, elmosódott beszéd és eszméletvesztés.
Az, hogy az amitriptilin migrénellenes hatása az idegvégződések szerotonin- és noradrenalinszintjét növelő hatásának, vagy antikolinerg, antihisztamin és antiserotonerg hatásának köszönhető-e, még nem tisztázott. Bebizonyosodott, hogy antimigraine hatása nem függ össze antidepresszáns hatásával.
Összefoglalva, a depresszió gyakori betegség, amely kezelhető, ha felismerik. Fontos, hogy a kijelölt orvos felismerje, hogy a fejfájás a depresszió következménye, mivel a fájdalom nagyon is valós és nagyon komoly tünet. A betegnek tudnia kell, hogy a gyógyulás elérhető, de nem lesz azonnali, és sok együttműködést és időt igényel.
A depressziós fejfájás kezelésében leggyakrabban felírt gyógyszerek a triciklikus antidepresszánsok, a szelektív szerotonin visszavétel gátlók és a monoamino-oxidáz blokkolók. Az ilyen típusú gyógyszereket orvosnak kell felírnia.