A Helicobacter pylori kimutatására szolgáló tesztek sok tekintetben különböznek egymástól. A teszt kiválasztása a klinikai helyzettől függ. Tüneteket mutató betegeknél az endoszkópia fontos eszköz a peptikus fekélybetegség vagy más gastrooesophagealis elváltozások diagnosztizálásában. Ezért a H. pylori kimutatására alkalmas a biopszián alapuló kimutatási rendszer, például az ureáz gyorsteszt, a mikroszkópia vagy az organizmusok tenyésztése. A diagnosztikai érzékenység akkor növekszik, ha ezek közül többet is elvégeznek. Tünetmentes betegeknél nem invazív tesztet kell alkalmazni, és ebben a helyzetben a titerrel végzett szerológia alkalmas. Ha az eredmények pozitívnak bizonyulnak, a H. pylori-fertőzés megerősítése javasolt karbamid kilégzési teszttel. Azoknak a betegeknek, akik korábban H. pylori-eradikációs terápiában részesültek, és a tünetek kiújulnak, további eradikációs terápiában kell részesülniük, ha még mindig H. pylori-pozitívak, még akkor is, ha endoszkópos eltérést nem találnak. Nem invazív vizsgálatot kell alkalmazni, és ezeknél a személyeknél a karbamid kilégzési teszt a legjobb megoldás, mivel a szerológia nem alkalmas az eradikációs terápiát követő 6-12 hónapon belül. Ha a légzési teszt nem áll rendelkezésre, biopszián alapuló vizsgálatot kell alkalmazni. A H. pylori-eradikációs terápia eredményét nem invazív teszttel kell értékelni. A karbamid kilégzési teszt megfelelő, mivel a szerológia nem alkalmas a kezelés után. A légzési tesztet 4-8 héttel a kezelés befejezése után kell elvégezni, hogy elkerülhető legyen a fertőzés átmeneti szuppressziójából adódó hamis negatív eredmény. Ha a kilégzési teszt nem áll rendelkezésre, a kezelés befejezése után legalább 6-12 hónappal a titerrel vagy biopsziával végzett szerológiai vizsgálatot kell alkalmazni.
Localizador
Blog Network
