Dracula, Bram Stoker 1897-ben megjelent gótikus regénye, amely a vámpírlegendákból származó legnépszerűbb irodalmi mű, és az egész irodalmi és filmes műfaj alapja lett.
A kritikusok körében népszerű elmélet szerint Drakula gróf karaktere a hírhedt barbár Vlad III-on, ismertebb nevén Vlad, a Páloson alapul. Vlad a 15. században született Erdélyben, és a népnyelv Drăculea néven ismerte, ami azt jelenti, hogy “Dracul fia”. A név a latin draco “sárkányt” jelentő szóból származik, ami az idősebb Vlad melléknevének alapja. A mai román nyelvben a drac jelentése “ördög” lett. Úgy tartják, hogy Stoker azután választotta a Drakula nevet, hogy elolvasott egy könyvet, amely ezt a modern fordítást tárta fel előtte.
Stoker Drakula című műve meghatározó szerepet játszott a vámpír-trópus megteremtésében, amely regények és filmek formájában egyaránt áthatotta a nyugati populáris kultúrát. A Drakula már megjelenésekor jó fogadtatásban részesült, de sikere még jobban mérhető az általa inspirált adaptációk számával. Ezek az adaptációk 1922-ben kezdődtek, amikor a regényt plagizálták a Nosferatu című némafilmben, amelyben F. W. Murnau rendező fogta Stoker történetét, finomított rajta, és az eredményt vászonra vitte.
Azóta az egész populáris kultúrában megjelentek a hasonló vámpírok. Néhányukat modernizálták, mint Stephenie Meyer Alkonyat-sagájában. Mások megőrizték Stoker eredeti Drakula grófjának integritását, mint Stephen King Salem’s Lot (1975) című regényében, amelyről King azt állította, hogy Stoker ihlette. Még a Szezám utca című amerikai gyermek-tévéműsor is kidolgozott egy Drakuláról mintázott karaktert, a Count von Countot; ez a vámpír ahelyett, hogy vért ivott volna, mindent megszámolt maga körül (és segített a közönségének egyszerű matematikát tanulni). (Az Encyclopedia Britannica folytatása)