Dualista és nemduális gondolkodás
Összefoglaló: 2017. január 28. vasárnap – 2017. február 3. péntek
A dualista elme nem képes feldolgozni olyan dolgokat, mint a végtelenség, a misztérium, Isten, a kegyelem, a szenvedés, a szexualitás, a halál vagy a szeretet. (vasárnap)
A nemduális tudatosság egy sokkal holisztikusabb megismerés, ahol az elméd, a szíved, a lelked és az érzékeid nyitottak és fogékonyak a pillanatra úgy, ahogy van, ami lehetővé teszi, hogy a dolgokat önmagukban és önmagukban szeresd. (hétfő)
A nonduális, kontemplatív tudatosság széleskörű újrafelfedezése reményt ad nekem a vallás érlelődésére, és valószínűleg ez az egyetlen módja annak, hogy túllépjünk a pártos politikán. (Kedd)
“A nondualitás jelentésével kapcsolatos zűrzavar nagy része akkor alakult ki, amikor az emberek megpróbálták felfedezni, hogy a mi nyugati keresztény tapasztalatunkban mi felel meg leginkább annak, amit a Kelet a nondualitáson ért”. -Cynthia Bourgeault (szerda)
“Úgy vélem, a Nyugat kulcsfontosságú hozzájárulása a nonduális érzékelés megértéséhez az, hogy a tudat e legmagasabb rendű (“harmadik szintű”) szintje nem pusztán az elme kiterjesztése. Ez magában foglalja és megköveteli a váltást egy teljesen más működési rendszerre, amely anatómiailag a szívben található – vagy még jobb esetben az elmében, a szívvel összhangban.” -Cynthia Bourgeault (csütörtök)
“Nem tudom megteremteni a nem-duális tudatosság pillanatait. Csak azt a belső tartást tudom felvenni, amely a legkisebb ellenállást nyújtja annak, hogy a kegyelem utolérjen.” -James Finley (péntek)
GYakorlat: Az Om kántálása
A kántálás mint kontemplatív gyakorlat természetesen a jelenre irányítja a figyelmünket, és megnyugtatja a dualista elmét. Maga a légzés és a hangok megformálásának fizikai aktusa hozza össze a testet és az elmét. Az éneklésnek számos szakrális hagyományban helye van, a gregorián dallamoktól kezdve az amerikai őslakosok dobolásán át a nyugat-afrikai poliritmikus énekekig. A kántálásnak annyi módja van, ahány test és hangszál. Élvezheted a különböző kántálási módok felfedezését, vagy akár saját kántálást is létrehozhatsz, mint a meditáció és a nem-duális elme megerősítésének módját.
Talán a legegyszerűbb, legismertebb kántálás az “Om”. A hindu hagyományban az Om a teremtett világ eredeti és alapvető rezgése, az a hang, amely minden más hangot magában foglal. A mantrát szanszkritul pranavának is nevezik, ami azt jelenti, hogy átjárja az egész életet, és kitölti a pránánkat, a lélegzetünket. Az om a valóság teljességét képviseli, és minden dolgot magába foglal; nincs kezdete és nincs vége.”
Az egyetlen szótag kántálását egyedül vagy csoportosan is gyakorolhatod, öt perctől több mint húsz percig, amit egy ideig tartó csend követ. Kezdjétek úgy, hogy magasan és egyenesen üljetek, hogy mélyen tudjatok lélegezni. Lélegezzetek be, és kilégzéskor vokálozzátok ki az Om, AUM három hangját egy hangon. Érezd, ahogy a hang a lélegzeteddel felfelé mozog: a hasadban kezdődik – ááh; a mellkasod felé halad – óóh; az ajkad és az orrüreged rezgése – mm. Vegyél még egy mély lélegzetet, és énekeld újra az AUM-ot, lassan formálva a magánhangzókat, és zúgásra zárva a szádat.
Ismételd meg a kántálást annyiszor, ahányszor csak akarod, hagyva, hogy minden más gondolat és érzés eltűnjön. Ha elterelődik a figyelmed, koncentrálj vissza a légzésre és a hangokra, és arra, ahogyan azok a testedben érződnek. Amikor készen állsz, hagyd, hogy a kántálás csendbe csendesedjen.
Kapu a csendbe:
Szeretetben egyesülünk.
További tanulmányozáshoz:
Cynthia Bourgeault, A központosító ima szíve: Nonduális kereszténység elméletben és gyakorlatban (Shambhala: 2016)
James Finley, Christian Meditation: Experiencing the Presence of God (HarperSanFrancisco: 2004)
Richard Rohr, A Spring Within Us: A Book of Daily Meditations (CAC Publishing: 2016)
Richard Rohr, Silent Compassion: Finding God in Contemplation (Franciscan Media: 2014)
Richard Rohr, The Naked Now: Learning to See as the Mystics See (The Crossroad Publishing Company: 2009)