Dust Bowl-nak nevezték az Egyesült Államok szárazság sújtotta dél-alföldi régióját, amelyet az 1930-as évek száraz időszakában súlyos porviharok sújtottak. Ahogy az erős szél és a fojtogató por végigsöpört a térségen Texastól Nebraskáig, emberek és jószágok pusztultak el, és a termés az egész régióban elmaradt. A Dust Bowl felerősítette a Nagy Gazdasági Világválság nyomasztó gazdasági hatásait, és sok földműves családot kétségbeesett vándorlásra késztetett, hogy munkát és jobb életkörülményeket keressenek.
Mi okozta a Dust Bowl-t?
A Dust Bowl-t számos gazdasági és mezőgazdasági tényező okozta, köztük a szövetségi földpolitikák, a regionális időjárás változásai, a mezőgazdasági gazdaság és más kulturális tényezők. A polgárháború után a szövetségi földtörvények sorozata nyugatra csábította az úttörőket azzal, hogy ösztönözte a földművelést az Alföldön.
Az 1862-es Homestead Act-et, amely 160 hektár állami földet biztosított a telepeseknek, követte az 1904-es Kinkaid Act és az 1909-es Enlarged Homestead Act. Ezek a törvények új és tapasztalatlan farmerek tömeges beáramlását eredményezték a Nagy-síkságon.
Ezek közül a XIX. század végi és a XX. század eleji telepesek közül sokan a “eső követi az ekét” babona szerint éltek. A kivándorlók, a földspekulánsok, a politikusok és még néhány tudós is úgy vélte, hogy a hontalanítás és a mezőgazdaság tartósan befolyásolni fogja a félszáraz Great Plains régió éghajlatát, és kedvezőbbé teszi azt a földművelés számára.
Ez a tévhit a Manifest Destinyhez kapcsolódott – ahhoz a hozzáálláshoz, hogy az amerikaiaknak szent kötelességük nyugatra terjeszkedni. Az ebben az időszakban bekövetkezett csapadékos évek sorozata további félreértéseket okozott a régió ökológiájával kapcsolatban, és az öntözéssel nem elérhető, egyre inkább marginális területek intenzív megműveléséhez vezetett.
Az 1910-es és 1920-as években emelkedő búzaárak és az első világháború idején megnövekedett európai kereslet a búza iránt arra ösztönözte a farmereket, hogy több millió hektárnyi őshonos füves területet felszántanak, hogy búzát, kukoricát és más sorközöket ültessenek. De amikor az Egyesült Államokban beköszöntött a nagy gazdasági világválság, a búza ára zuhant. A gazdák még több füves területet téptek fel, hogy betakaríthassák a bő termést, és nyereségesek legyenek.
Az 1931-ben kezdődő aszályos időjárás miatt a termés nem termett, és a csupasz, túlszántott szántóföldek felszínre kerültek. Mivel a mélyen gyökerező prérifűfélék nem tartották meg a talajt, az elkezdett elfújódni. Az erodálódó talaj hatalmas porviharokhoz és gazdasági pusztításhoz vezetett – különösen a déli síkságokon.
Mikor volt a porvihar?
A “piszkos harmincas évek” néven is ismert Por-tál 1930-ban kezdődött és körülbelül egy évtizedig tartott, de a régióra gyakorolt hosszú távú gazdasági hatásai sokkal tovább tartottak.
1930-ban súlyos aszály sújtotta a Középnyugati és a Déli-síkságot. Hatalmas porviharok kezdődtek 1931-ben. Ezután aszályos évek sorozata következett, tovább súlyosbítva a környezeti katasztrófát.
1934-re becslések szerint 35 millió hektár korábban megművelt földterület vált használhatatlanná a gazdálkodásra, míg további 125 millió hektár – ez a terület nagyjából Texas háromnegyedének felel meg – gyorsan elvesztette a felső talajréteget.
1939 végére a régióba visszatért a rendszeres csapadék, és ezzel véget értek a Dust Bowl évei. A gazdasági hatások azonban továbbra is fennmaradtak. A népesség csökkenése a legsúlyosabban érintett megyékben – ahol a föld mezőgazdasági értéke nem tudott helyreállni – még az 1950-es években is folytatódott.
“Fekete hóviharok” sújtják Amerikát
A Dust Bowl időszakában súlyos porviharok, gyakran “fekete hóviharoknak” nevezett viharok söpörtek végig a Nagy-síkságon. Ezek némelyike egészen Washington D.C.-ig és New York Cityig szállította a Great Plains tetőföldjét, és porral borította be az Atlanti-óceánon közlekedő hajókat.
A porfelhők néha napokra elsötétítették az eget. Sok helyen a por úgy sodródott, mint a hó, és a lakosoknak lapátokkal kellett eltakarítaniuk. A por még a jól lezárt lakások repedésein keresztül is bejutott, és bevonatot hagyott az ételeken, a bőrön és a bútorokon.
Egyesekben “porpneumónia” alakult ki, és mellkasi fájdalmat és nehézlégzést tapasztaltak. Nem világos, hogy pontosan hányan haltak bele ebbe az állapotba. A becslések több száz és több ezer ember között mozognak.
1934. május 11-én egy hatalmas, két mérföld magas porvihar 2000 mérföldet haladt a keleti partok felé, és olyan műemlékeket takart el, mint a Szabadság-szobor és az amerikai Capitolium.
A legsúlyosabb porvihar 1935. április 14-én volt. A híradások az eseményt Fekete Vasárnapnak nevezték. A fújó homok- és porfal Oklahoma Panhandle-ben kezdődött és kelet felé terjedt. Becslések szerint akár hárommillió tonna felső talaj is elfújhatta a Great Plains területét a Fekete Vasárnap alatt.
Az Associated Press hírportálja a Fekete Vasárnap porvihar után alkotta meg a “Dust Bowl” kifejezést.
New Deal programok
Franklin D. Roosevelt elnök számos intézkedést hozott a szegény és kitelepített farmerek helyzetének enyhítésére. Emellett foglalkozott a környezetromlással is, amely eleve a Dust Bowlhoz vezetett.
A kongresszus 1935-ben létrehozta a Talajeróziós Szolgálatot és a Prairie States Forestry Projectet. Ezek a programok a helyi gazdákat fák ültetésével bízták meg, hogy szélvédőként fákat ültessenek a Great Plains farmjain. A Talajeróziós Szolgálat, mai nevén a Természeti Erőforrások Megőrzési Szolgálat (NRCS) új gazdálkodási technikákat vezetett be a talajerózió problémájának leküzdésére.
TOVÁBB:
Okie migráció
Nagyjából 2,5 millió ember hagyta el a Dust Bowl államokat – Texas, Új-Mexikó, Colorado, Nebraska, Kansas és Oklahoma – az 1930-as években. Ez volt az egyik legnagyobb népvándorlás az amerikai történelemben.
Oklahoma egyedül 440 000 embert veszített el a migráció miatt. Sokan közülük, szegénységtől sújtva, nyugatra utaztak munkát keresve. 1935 és 1940 között nagyjából 250 000 oklahomai migráns költözött Kaliforniába. Egyharmaduk az állam mezőgazdasági szempontból gazdag San Joaquin-völgyében telepedett le.
Ezeket a Dust Bowl menekülteket “Okies”-nek nevezték. Az Okie-k Kaliforniába érve diszkriminációval, alantas munkával és siralmas bérekkel szembesültek. Sokan közülük nyomornegyedekben és sátrakban éltek az öntözőárkok mentén. Az “Okie” hamarosan lenéző kifejezéssé vált, amelyet minden szegény Dust Bowl-migránsra használtak, függetlenül attól, hogy milyen államból származott.
OLVASSA TOVÁBB:
Dust Bowl a művészetben és a kultúrában
A Dust Bowl megragadta a nemzet művészeinek képzeletét, zenészeket és írókat.
John Steinbeck 1939-es A harag szőlője című regényében állított emléket az okiak nyomorúságos helyzetének. Dorothea Lange fotográfus az FDR Farm Securities Administration számára készített fotósorozatával dokumentálta a vidéki szegénységet. Alexander Hogue festőművész Dust Bowl tájképeket festett.
A népzenész Woody Guthrie félig önéletrajzi ihletésű első albuma, a Dust Bowl Ballads (1940) a kaliforniai okik gazdasági nehézségeiről szólt. Az oklahomai születésű Guthrie több ezer másik emberrel együtt hagyta el szülőállamát a Dust Bowl idején munkát keresve.
FORRÁSOK
FDR and the New Deal Response to an Environmental Catastrophe. Roosevelt Institute.
A Dust Bowlról. Angol tanszék; University of Illinois.
Dust Bowl Migration. University of California at Davis.
The Great Okie Migration. Smithsonian American Art Museum.
Okie Migrations. Oklahoma Historical Society.
What we learned from the Dust Bowl: lessons in science, policy, and adaptation. Népesség és környezet.
The Dust Bowl. Library of Congress.
Dust Bowl Ballads: Woody Guthrie. Smithsonian Folkways Recordings.
The Dust Bowl. Ken Burns; PBS.