Tubális terhesség:Olyan terhesség, amely nem a szokásos helyen van a méhen belül, hanem a petevezetékben található. A tubális terhesség oka, hogy a megtermékenyített petesejt nem képes utat találni a petevezetéken keresztül a méhbe.
A legtöbb tubális terhesség 35 és 44 év közötti nőknél fordul elő. A petevezeték terhesség a méhen kívüli vagy méhen kívüli terhesség leggyakoribb típusa, amely az összes méhen kívüli terhesség nagy többségét (95%-át) teszi ki.
A petevezeték terhességre hajlamosító kockázati tényezők közé tartoznak:
- Kismedencei gyulladásos betegség (PID), amely károsíthatja a petevezeték működését, vagy részben vagy teljesen elzárva hagyhatja azt;
- Műtét a petevezetéken;
- Műtét a petevezeték szomszédságában, amely összenövéseket (a felszíneket összekötő szövetszalagokat) hagyhat maga után;
- Egy korábbi petevezetéki terhesség;
- Egy ismételt művi vetélés a kórtörténetben;
- Egy korábbi meddőségi probléma vagy peteérést serkentő gyógyszeres kezelés; és
- A petevezeték alakjának rendellenessége, mint a veleszületett rendellenesség (születési rendellenesség).
A petevezetéki terhességnél, mint minden méhen kívüli terhességnél, a fő aggodalom a belső vérzés. Ha bármilyen kétség merül fel, azonnal forduljon orvoshoz.
A petevezetéki terhesség első tünete általában a fájdalom. A fájdalom, amely gyakran egyoldalú, lehet a medencében, a hasban vagy akár a vállban vagy a nyakban (a megrepedt petevezeték terhességből származó vér felgyülemlik a rekeszizom alatt, és a fájdalom a vállba vagy a nyakba “irányul”). A fájdalom általában éles és szúró. A gyengeség, a szédülés vagy a szédülés, valamint az ájulás érzése álláskor súlyos belső vérzést jelenthet, ami azonnali orvosi ellátást igényel.
A petevezeték terhesség diagnosztizálása magában foglalja a kismedencei vizsgálatot, hogy megvizsgálják, van-e fájdalom, érzékenység vagy tömeg a hasban. A leghasznosabb laboratóriumi vizsgálat a hCG (humán koriongonadotropin) hormon mérése. Normális terhesség esetén a hCG szintje az első 10 hét alatt körülbelül kétnaponta megduplázódik, míg a petevezeték terhesség esetén a hCG emelkedése általában lassabb és alacsonyabb a normálisnál. Az ultrahangvizsgálat is segíthet annak megállapításában, hogy a terhesség méhen kívüli-e, ahogyan néha a kuldocentézis is, azaz egy tű hüvelyen keresztül történő bevezetése a méh mögötti térbe, hogy megnézzük, van-e ott vér a megrepedt petevezetékből.
A petevezetéki terhesség kezelése a műtét, ma már gyakran laparoszkópiával, a rosszul sikerült terhesség eltávolítására. A megrepedt petevezetéket általában el kell távolítani. Ha a cső még nem szakadt el, esetleg helyre lehet hozni.
A műtét mértékétől függ a későbbi terhességek prognózisa (kilátásai). Ha a petevezetéket megkímélték, a sikeres terhesség esélye általában jobb, mint 50%. Ha egy petevezetéket távolítottak el, a petesejt a másik csőben is megtermékenyülhet, és a sikeres terhesség esélye valamivel 50% alá csökken.