Egy átfogó útmutató az epiretinális membrán kezelésének megértéséhez

A sokéves betegellátásom során sok olyan beteggel találkoztam, akiknél epiretinális membrán alakult ki. Szinte kivétel nélkül mindegyikük kifejezi, hogy még soha nem hallott az epiretinális membránról, és meglehetősen tanácstalanok, hogy mi is ez, miért van ez, és mi történik pontosan a szem belsejében. Ezért rájöttem, hogy meg kell írnom ezt az egyszerű magyarázó cikket mindarról, amit az epiretinális membránról tudni kell.

Mi az epiretinális membrán?

Az epiretinális membránok gyakrabban fordulnak elő, mint azt a legtöbben gondolnánk. Bár sokan közülünk még csak nem is hallottak erről az állapotról, valójában a lakosság 10-15%-ánál fordul elő legalább 1 érintett szemmel, 30%-ban pedig mindkét szemen. Ez egy abnormális rostos (fehér és ragacsos) szövetréteg, amely a retina felszínén növekszik. Szeretem azt mondani a pácienseimnek, hogy képzeljék el, hogy ez olyan, mint egy darab ragasztószalag (innen a celofán makulopátia elnevezés) a szem belsejében, amely a retina tetejére tapad, és a retina ráncos és duzzadt lesz.

Mert ez általában a retinánk központi részén jelentkezik, a makulában, gyakran okoz olyan tüneteket, mint a központi látás elmosódása, ami ahhoz vezethet, hogy az egyenes vonalak hullámos vonalaknak tűnnek. Ezért nevezik “makulafoltnak” is. A makulafoltosságból eredő központi látás megváltozása az érintett szemen általában enyhén kezdődik, de idővel súlyosbodhat.

Ki kapja meg?

Valójában bárkinél kialakulhat epiretinális membrán. Olyan tényezők, amelyek nagyobb kockázatnak tesznek ki minket:

• Növekvő életkor& Makuladegeneráció
• magas rövidlátás
• Korábbi szemműtétek vagy szemlézer
• Más szembetegségek, mint például retinaszakadás, diabéteszes retinopátia, rövidlátó degeneráció, belső szemgyulladás stb..

Miért fontos az epiretinális membrán korai felismerése?

Mivel a membrán hajlamos összehúzódni, és idővel a makulasejtek duzzanatával és károsodásával jár, félő, hogy ha túl sokáig nem kezelik, a látás még a kezelés után sem áll helyre jól.

Mindegyiket kezelni kell?

Mindig azt mondom a betegeimnek, hogy a legfontosabb szempont az, hogy először derítsük ki, mi a membrán oka. A rendellenes membrán kialakulása esetenként retinaleválás vagy szemsérülés következménye lehet. Mindig részletesen átvizsgálom az egész retinát, keresve a kezelhető retina- vagy üveghártya-betegség minden jelét, és először ezt a problémát próbálom kezelni.

A részletes alatt azt értem, hogy ennek tartalmaznia kell ultraszéles látómezejű retinális képalkotást, mikroszkópos OCT retinális képalkotást és közvetlen, aprólékos vizualizációt egy retina szakorvos által.

Ezután a membrán súlyosságát először a beteg tünetei és látásváltozásai alapján értékelem. Másodszor, a retina jellemzőit, beleértve a retina architektúráját és a makula vastagságát.

A látásban kevés vagy semmilyen tünetet nem okozó epiretinalis membránok szoros megfigyelésre bízhatók, esetleges beavatkozásról szóló döntéssel, ha a látás romlani kezd.

Az epiretinalis membránok műtéti kezeléséből csak azok az epiretinalis membránok részesülnek, amelyek elég súlyosak ahhoz, hogy látáscsökkenést vagy metamorfózist (hullámos látást) okozzanak.

Hogyan kezelik őket?

Az epiretinalis membránokat sebészeti úton kezelik, mert a szem belsejében lévő retinán lévő ragacsos anyagot fizikailag el kell távolítani. Ez egy “vitrectomia és membránhámlasztás” nevű eljárással történik, amelyet csak retina szakorvos végezhet el.

Ez egy viszonylag egyszerű egynapos műtét, amelynek során a betegeket nem kell éjszakára kórházba szállítani. Az eljárás egy órán belül elvégezhető, a páciens teljes nyugtatásban van, ami azt jelenti, hogy a beteg számára nagyon kényelmes.

Általában, ha az érintett szemen szürkehályog van, a szürkehályog ugyanezen eljárás során eltávolítható, így a betegnek megspórolható egy második műtét.

Hasonlóképpen, a szürkehályogműtéten átesett betegek szemét (szemeit) meg kell vizsgálni az epiretinalis membrán jelenlétére, így ez utóbbi ugyanabban a műtétben eltávolítható.

Sajnos túl gyakran fordult elő, hogy láttam olyan betegeket, akiknek máshol távolították el a szürkehályogját, de a korábban fel nem fedezett epiretinalis membrán jelenléte miatt soha nem nyerték vissza a jó látást. A membránt ezután egy második műtét során kellett volna eltávolítani. Én azonban mindig jobban szeretem megkímélni a betegeimet a 2 külön műtét fáradságától és költségeitől, ezért szeretem úgy tervezni, hogy lehetőség szerint egyidejűleg végezzük el őket.

Mekkora az epiretinalis membrán műtét sikerességi aránya?

Tapasztalt kezekben a membránműtétek sikerességi aránya nagyon magas, 85-95% körüli. Mindig van egy kis kiújulási kockázat, ami azt jelenti, hogy az epiretinális membrán néhány év múlva visszanőhet. A kiújulási arányt 5-10%-ban adják meg.

Már 1 héttel a műtét után a retina architektúrája elkezdhet visszaállni a majdnem normális állapotba. A látás helyreállítása szorosan követi, és a javulás már egy hónapon belül látható, és akár 6-12 hónappal a műtét után még tovább javulhat. Valójában a látás helyreállítása meglehetősen figyelemre méltó lehet a műtét után.

Mennél tovább maradt azonban a retina az epiretinális membrán által károsítva, annál hosszabb ideig tart a látás helyreállítása, és annál kevésbé valószínű, hogy teljesen helyreáll. Ezért mindig arra biztatom az epiretinalis membrán által érintett betegeket, hogy ne várjanak túl sokáig a kezeléssel.

Tudom, hogy soha nem könnyű elkötelezni magunkat bármilyen műtét mellett. Azt mondom a betegeimnek, hogy mivel ennek a műtétnek a sikerességi aránya magas, előfordulhat, hogy ez a látásmentő műtét helyreállítja a látását. Ha így gondolkodik, talán képes lesz belátni, hogy az előnyök felülmúlják a kockázatokat.

1. Folk JC et al. Idiopathic Epiretinal Membrane and Vitreomacular Traction Preferred Practice Pattern(®) Guidelines. Ophthalmology. 2016; 123(1):P152-81.
2. Cheung N et al. Prevalence and risk factors for epiretinal membrane: the Singapore Epidemiology of Eye Disease study. British Journal of Ophthalmology 2017;101:371-376.
3. Yang Y et al. (2018) Tízéves kumulatív incidencia az epiretinális membránok fundusfotókon értékelt előfordulása. A Pekingi Szemészeti Tanulmány 2001/2011. PLoS ONE 13(4): e0195768.
4. Geerts L, Pertile G, van de Sompel W, Moreels T, Claes C. Vitrectomy for epiretinal membranes: visual outcome and prognostic criteria. Bull Soc Belge Ophtalmol. 2004;(293):7-15.
5. Dawson SR, Shunmugam M, Williamson TH. Az idiopátiás epiretinális membrán műtétjét követő látásélesség eredményei: a 2001 és 2011 közötti adatok elemzése. Eye Lond Engl. 2014;28(2):219-224.
6. Matsuoka Y, Tanito M, Takai Y, Koyama Y, Nonoyama S, Ohira A. Visual function and vision-related quality of life after vitrectomy for epiretinal membranes: a 12-month follow-up study. Invest Ophthalmol Vis Sci. 2012;53(6):3054-3058. doi:10.1167/iovs.11-9153.
7. Donati G. Complications of surgery for epiretinal membranes. Graefes Arch Clin Exp Ophthalmol. 1998 Oct;236(10):739-46.